Népszabadság, 1997. október 1.
Szerda
UJ PÉTER
– Figidi, főzök egy kib… teát – szólt a tesóm, a kigyúrt arcú brada.
Rendben, oké, tiszta, még beguggol két deci rum is, csak az íze miatt. Vehettünk volna féldecis Dianát, ha ki nem énekli a szánkból Elton, a világhírű hullarabló.
De jobban van ez, pa-rum-ba-rum, Menő Manó és Turbó Rudi, ha kilépünk, még elérjük az Esti mesét, lefigyeljük a bringákat, úgyis a pederaszta vonal játszik, brada, mert ha egy ilyen tizennégy éves elkap, uhh, mint hegyi pásztort a lavina…
Kifényezem a legszebb gömbölyű talpú cipőm, ma este az Ej, mi a kő tyúkanyó kend, a szobában lakik itt Band játszik albán halászindulókat.
A zenekar három fő tagból áll: Vivien, Betty, Ortopédia. Egyikük haja vörös, a másikuké kék és így tovább.
Nemcsak jól néznek ki és vidáman táncolnak rendszeresen, de mindannyian egyaránt fiatalok és gyakran járnak konditerembe is, kondizni.
Először az anatóliai riviérán találkoztak, ott ötlött fel bennük az együttesalapítás réme, mi lenne, gondolták ki, ha együtt mindannyian a világot jelentő deszkákat választanák a dolgos hétköznapok helyett.
Vivien ott volt éppen sí-edző, Betty a közeli bárban kidobóemberkedett, Ortopédia pedig éppen allergiás volt nagyon, és másodállásban LSD-bélyegeket árult a környékbeli óvodásoknak. (Örültek a lurkók, volt vidámság, zsivaj, kacagás, színes, nagy mászókák és gumipókemberek.)
Amilyen ügyes kezű lányok voltak, rögtön talpra estek és elhatározták, hogy tett követi őket. Abból adódott még egy kis félreértés, hogy mindannyian frontemberelni akartak, de végül meg kellett alkudni.
Ebben volt segítségük H. Amatil topmenedzser, aki fizikai erőszak alkalmazásának kilátásba helyezése módszerével került a zenekar látókörébe, majd egyre beljebb. A jó szimattal rendelkező menedzser rögtön megzsarolt néhány jelentősebb fiatalos céget, akik szponzorként voltak szíves kisebb-nagyobb milliókat forszírozni.
A financiális gondok megoldásával lehetett szó az első nagyobb koncertről, amelyen kirobbant a botrány egy CD-játszó meghibásodása miatt, és a dühöngő tömeg mobiltelefonokkal dobálta meg a lányokat, akik kromofággal vágtak vissza az első sorokban hőbörgőkre.
Az együttes savahihetőségét a kritika sem merte megkérdőjelezni, főleg miután gitárosnak szerződtettek egy mentálisan elmaradott kick-box-bajnokot.
Azóta is siker halmozódik sikerre, így kerül most sor, hát megyek is a koncertre, de piszok hideg van, veszek egy garbót a górcső alá.
(Ignoranti quem portum petat nullus suus ventus est.)
UJ Péter