Népszabadság, 1997. szeptember 10.
Szerda
UJ PÉTER
Van egy pécsi zenekar, aki.
Nagyon fontos rockzenekar, azt gondolom, nincsen is nála fontosabb talán. Alternatív zenekar, ami talán annyit tesz, hogy nem játssza a Juventus meg a többi konzumzenés pénzrádió, nem szól a diszkókban, nem hallgatják a taxisok.
Nem adnak el a lemezeiből százezreket – csak tízezreket. Nem nélkülözhetetlen kelléke a magyar háztartásoknak, szerencsére. De ha elindul koncertezni, többnyire csak telt ház előtt bír játszani. És sokat koncertezik, jár mindenfele. Ilyenformán mégiscsak sztárzenekar.
Tíz éve van ez a zenekar, tíz éve szerez nagyon épkézláb, egyszerű dalokat, gyönyörű szövegekkel, majdnem-versekkel, de olyanokkal, hogy olyanok, kérem, nem voltak még a magyar rockzenében, nem is nagyon lesznek egyhamar; ezekhez a szövegekhez képest Bródy sárgarózsázása üres és giccses, mint Szabolcska Adyhoz képest, ha szabad ilyet (nem szabad).
A zenekar pécsi, mondom, nem úgy pécsi, hogy ott laknak a tagok, a három zenész, hanem úgy, hogy nagyon. (Na nem úgy nagyon, ahogy mondjuk az Edda miskolci.) Minden mozdulatában pécsi, minden szeretetével. A pécsi szál.
Akik szeretik ezt a zenekart – pár tízezer magyar 15 és 55 között –, azok úgy tudják, hogy Pécs a könnyű líra városa, az elviselhető életé, a szerelemé, satöbbi, satöbbi, nyilván nem az, hülyeség, de hát a rajongók mindig ilyen hülyeségeket gondolnak.
Szóval ez a pécsi zenekar, a Kispál és a borz, tízéves az idén. Ünnepelné magát egy picit, nagy koncerttel, régi tagokkal, minden, koncertlemez-fölvétellel.
Szeptember végére tervezték a dolgot, kulturális napok vannak akkor Pécsett, nagyon jó alkalom, ha valami része Pécs kultúrájának, akkor ez a zenekar az.
Ingyenes koncertet szerettek volna, de nem akadt szponzor. A város egyetlen fillért sem adhatott. A zenekar mégis szeretett volna kulturális nap lenni, mert odatartozónak érezte magát. Saját pénzből fogott neki, öt-hatszáz forintos jegyekkel kalkulált.
Szerveztek, kavartak, hogy a koncert ne ütközzön más programmal, áttették szombatról péntekre. A rajongók már készültek, Pesten már keresték a jegyeket, amikor.
Kiderült, hogy ugyanarra az estére, arra az időpontra be lett szervezve a kulturális napokba egy egykor sikeres, évek óta nem létező budapesti zenekar ingyenes koncertje. (Azon lehet merengeni, hogy annak a zenekarnak a helyi értéke hogyan viszonyul a mi zenekarunkéhoz. Hát sehogy, akárhogy forgatjuk: sehogy.) Plusz egy ingyensörös dajdaj egy diszkóban. Mint pécsi kulturális nap.
A város ennyire becsüli az ő zenekarát.
Semmi baj sincs, semmi katasztrófa. Több is veszett. Csak stílustalanság ez, pitiánerség, apró bunkóság.
A Kispál és a borz októberben megtartja a születésnapját, Isten éltesse!
Uj Péter