Népszabadság, 1997. július 9.
Szerda
UJ PÉTER
Várunk a knósszoszi kettes buszra. Alsó-szászországi hidegburkolók és videokamerafejű amerikaiak baktatnak követ nézni, ezerötért.
A gyerek unatkozik, kaját nem veszünk, drága, rajzolni kell. Rajzolok a gyereknek Minótauruszt, szép 33-as számú kosármezben, rövidnadrágban.
De a gyerek argonautákat is akar, amivel meg vagyok lőve, mert hogyan rajzoljak Farkas Bercit meg Kubászovot, amint éppen tolvajnyelven beszélgetnek?
Éppen elég rázós elmesélni neki az egész sztorit, pedig nagyon bírja az ilyen szörnyeset, Cartoon Networkön nevelkedett, de a görögök durva akcióban, horrorban meg pornóban pörögtek.
Az öreg Minósz, akiről itt az egész kultúra el lett nevezve, hát az súlyos szodómia keretében fogant, lásd Európé (nélküle még konformozni sem lehetne, tudjuk) kontra aranyszőrű bika, alias Zeusz. (Zeusz félkarú, féltékeny feleségét már ne is keverjük bele, pláne, hogy most már csak főzőmargarin.)
Oké, a szexuálisan hiperaktív görög istenek tucatszámra gyártották balkézről a héroszokat, szörnyeket, egyebeket, belefér.
De aztán Minósz felesége, Pasziphae is bikára indult be, házasságon kívül, naná, így lett a Minótaurusz, a bikafejű, embertestű ellenkentaur, a gyerek kedvence.
A Minótaurusz ugyebár nem lett túl népszerű az udvarban, a zabigyerekek sorsa, minimálellátást kapott, biztosították neki a kilencévente járó hét leány hét ifjú menüt, de elzárták egy labirintusba, amit történetesen egy kőkemény sittes, bizonyos Daidalosz épített, aki gyilkos, egyrendbeli, folytatólag, unokaöccsét, Talószt, a fazekaskorong és a fűrész feltalálóját ölte le Athénban.
Hogy a Minótaurusz legyőzése céljából Krétára érkezett Thészeusz, a tengeristen zabigyereke, az nem nagy meglepetés, és az sem, hogy korábban bikakalandjai voltak. Az Ariadné-fonal nagyon szelíd dramaturgiai megoldás, ki is lóg a sztoriból, bezzeg a szörnygyilkolás után rögtön jött egy elhagyás, Ariadnét álmában leszállították a hajóról, aki vagy tíz percig átkozódott, majd heves szeretkezésbe fogott a Dionüszosz nevű italozó életmódot folytató boristennel.
A sztori itt már teljesen túl van spilázva, mintha valami sordíjas hollywoodi forgatókönyvíró szenvedte volna ki másfél nappal a dead-line után, jön az elfejtett fehér vitorla és az öngyilkosság, Thészeusz apja, Aigeusz ugrik a tengerbe, hogy a tengert aztán Égeinek nevezhessék, pedig nem is volt igazi apja, mert a felesége csalta Poszeidónnal.
Thészeusz következő házasságait már kihagyhatjuk, pedig érdekes keresztkavarások lesznek kvázivérfertőzéssel, visszatérhetünk Daidaloszhoz, aki menekülni akart Krétáról, de a tengeren nem tudott, ezért néhány ezer évvel megelőzte Tupoljevet, viszont a fia berepülés közben lezuhan, hogy a hálás utókor Kelet-Közép-Európa leghíresebb buszmárkáját róla, a világtörténelem első légikatasztrófájának áldozatáról és okozójáról nevezze el.
Ennyi elég lesz a gyereknek, még csak ötéves, legközelebb inkább elviszem egy Tarantinóra vagy egy Lynchre, hadd szokja.
Uj Péter