V.

Kedves kong!

(Taps.)

A jogos kritika ennen szőnyegünk alá történő söprése félkarú óriás. Eredményeink szép számmal akadnak az elmúlt időszakban, de eredményeink tagadhatatlanok. Ugyanakkor eredményeink önmagukért beszélnek.

(Hosszas taps.)

Horn Gyula végre tartós növekedési pályára állt. Látszik az alagút a végén. Horn Gyula szekere a meghatározott ütemben halad. Lassul a népszerűségcsökkenés ütemének növekedése. Külkereskedelmi mérlege aktív, makrogazdasági mutatói biztatóak, ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.

(Bekiabálás: Nőtt az aktív bérmunka importértéke! Konjunktúrajelek az építőiparban!)

Most néhány szót eredményeinkről. Személyiségi kérdésekről szólva. Bátran, eredményeinkkel szembe nézve kell kimondanunk, még ha oly fájó is: Horn Gyulának nincs alternatívája. Tovább megyek: nincs alteregója, csakúgy, mint sperspektívája.

(Szűnni nem akaró taps.)

De ne feledkezzünk el az eredményekről sem. Horn Gyula utakat épít s tör, kutat fúr, alumínumkohót létesít, iskolákat ad boldog gyermekek kezére, új gyárakat, százat, ezeret, vidáman kacskaring a füst az égre, és ahol most madár kapirgál, ott áll majd a szentendrei papírgyár.

(Hosszas taps, többen bekiabálnak: Bankszféra! Újra nő az agrártermelés bruttó volumene!)

Ha már az eredményekről esik szó, ki kell jelentenünk: Horn Gyulát nem sajátíthatja ki az SZDSZ. És a nyugdíjból sem csinálunk rendszert. A reformcsomagtervezet szakmailag kiérlelt koncepcióját tesszük le az asztalra. Mert vannak ugyan szélsőséges vélemények, miszerint a tébévezetőknek kevesebbet kéne lopniuk, de e tekintetben nem tekinthetünk a mérvadónak. És itt, hö-hö-hö, nem csak Szekeres Imre megnövelt frizurakeretére vagy konvertibilis valutáért vásárolt új mosolyára gondolok.

(Derültség.)

És végül ne hallgassuk el eredményeinket sem, nemzetközi, mi több: euroatlanti szinten. Horn Gyula ismét az éllovas szerepében. Működik a tőke. A lengyelek a klerikális reakció karmaiban, a románok NDK távcsővel nézik a béka fenekét, a szlovákok egy életre elvágták magukat a bokszolóval az élen, a szlovéneket úgyis keverik a szlovákokkal, a csehek meg kipukkadtak, mint Illés Béla a válogatottban.

(Szűnni nem akaró hosszas taps. Illés Béla a legnagyobb király! – skandálják fennhangon.)

Javasolom elfogadni, té kongressz, hogy Magyarország a bokréta rajta, legalább minden szerdán és szombaton.

Kiszti hand.

Uj Péter