Népszabadság, 1997. május 7.
Szerda
UJ PÉTER
Amíg a rendőrség minden erejét megfeszítve bocsátkozik találgatásokba, hogy ugyan miféle magas társadalmi kapcsolatokkal rendelkező alvilági csoportosulások állhatnak a Kiss Ernő lakása ellen tervezett taktikai atomcsapás mögött, és ugyan miről akarják elterelni a figyelmet élbűnözőink a budapesti diszkók, éttermek, vállalkozók szőnyegbombázásával, addig csöndesen, búvópatakként olyan folyamatok is elindultak, amelyekre nem lehet reménykedés nélkül tekinteni, amelyek eredményeként rövidesen minden elképzelést fölülmúló mértékben javulhat az ország közbiztonsága.
A hurrá optimizmusra ezúttal minden ok megvan, ugyanis a lehető legilletékesebb helyen jelent meg a változtatás igénye: maga az alvilág gondolja úgy, hogy itt az ideje a megtisztulásnak.
Nincs mit csodálkozni, egy fejlett demokráciában, ahol derékig korrupcióban álló kormánypolitikusok szoktak korrupció elleni harcra szólítani, az ilyesmi természetes, hívhatjuk szociáldarwinista eufemizmussal a piac önszabályozásának.
Az alvilági megtisztulás igényét egy ismert Balaton-környéki vállalkozó (még egy szép eufemizmus, sajtószerte elterjedt) fogalmazta meg, először egy uszkve nyolcperces rádióinterjúban, másodszor (és harmadszor meg negyedszer) pedig egy bulvárlap hasábjain. Kifejtette, hogy a tisztességes alvilágnak össze kellene fognia.
Kik ellen? Nyilván a tisztességtelen vagy ha szabad így fogalmazni: tisztességtelenebb bűnözök ellen. Az ismert vállalkozó ez utóbbiak közé sorolja a kábítószerüzletben érdekelteket, a durva külföldieket, a robbantgatókat.
Elegáns gondolatmenet, van benne – hogy is mondjam csak: rendszer.
Egészen addig, amíg nem nyilatkozik majd oda egy másik bulvárlapban/rendőrségi magazinban egy kábítószervállalkozó, aki szerint össze kéne fogni nekik, a tisztességes kábítószerbűnözőknek, mert ők csak csöndes üzletmenetet szeretnének, árulni az anyagot, nem erőltetik, aki akar, vesz, ők nem lődöznek, nem veretnek meg ártatlan vendéglősöket, nem károsítják több milliárd forinttal az államot.
Aztán majd jöhet egy olajvállalkozó, aki kifejti, hogy nekik, tisztességes bűnözőknek össze kéne fogniuk, mert csak azt a pármilliárdnyi áfát és vámot szeretnék lecsalni az évben, nem tesznek tönkre életeket gonosz szerekkel, nem törnek be senkihez, nem robbantanak, nem ütnek le részeg vendégeket.
És ugye jöhet a tisztességes betörő is összefogást sürgetve, mert ő csak pár ezrest akar megkeresni, használt hifit, videót, nem húz ki sok milliárdot az adófizetők zsebéből, nem veret vendéglőst, nem tesz tönkre életeket, van egy kis kellemetlenség a széttúrt lakásokkal, de azt ugye mindenki kibírja…
Aztán a markecolók, a benzinkútrablók, tyúktolvajok, zsebesek, kocsmai késelők is megjelenhetnének mentőötleteikkel, egész kis népfront bontakozhatna így kifele a tisztességtelen bűnözéssel szemben.
Igaz, hogy kábítószerdílerek, tyúk- és egyéb tolvajok nem szoktak nyilatkozgatni, tévészerepelni, ez már ennek a vállalkozói rétegnek a kiváltsága.
Abban sincs tehát semmi meglepő, hogy az odanyilatkozó vállalkozó kapásból szentté van avatva a bulvárlapban, mivel – mint azt a vállalkozó mondja – nem engedi be a drogárusokat éjszakai szórakozóhelyeire.
A rutinos bulvárolvasó az nyugodtan bólint, hiszen mindennapos kapcsolatban van a sajtón keresztül vállalkozói szférával, szokta látni ezeket a tisztes polgárokat nyilatkozni erről-arról, aktuális bel- és külpolitikai kérdésekről vagy éppen kulturális érdekességekről, időnként fényképriportba is ütközhet, amely vállalkozókat ábrázol fontos társasági eseményeken, lehetőleg párt- és állami vezetők oldalán, egyáltalán, ennek az olvasónak vállalkozóink mint a magyar elit vannak eladva, mint halk szavú, megbízható, művelt, melegszívű emberek.
De van erre tévécsatorna is, ahol rendszeresen megjelennek a vállalkozók, elmondhatják ötleteiket, gyakran volt vagy még aktív rendőrtisztekkel összekarolva vitatják meg az ország dolgait, értékelnek művészeti eseményeket, feleségeik szépségápolási tanácsokat adnak, szívesen mesélnek a kutyáikról, szexuális életükről, de ha kell, főznek is vagy totótippeket adnak, szóval szerepelnek, mert szeretnek szerepelni, jól öltöznek, modoruk választékos, igazi képernyőfigurák.
Közben apró mínuszos hírben lehet arról olvasni, hogy most az egyik vállalkozó ellen éppen eljárás folyik valami miatt, kisebb zsarolás, szabálysértések, ilyesmi, de erre csak legyint a polgár, ebből se lesz semmi, hanem inkább célba veszi a legközelebbi military szaküzletet, hogy húsz centiméteres pengehosszúságú kést vagy más fegyvernek látszó tárgyat vásároljon, amivel majd megindulhat a polgárosodás útján, fölfelé a társadalmi ranglétrán, a köztiszteletben állás és a megbecsültség felé.
Uj Péter