Sátánzene

Püspöknek lenni sem könnyű. Feladatba kapni, hogy vágjunk rendet a rockzenében. Esélyünk mint epsomi falónak a trójai derbin, de nincs mise, cselekedni kell.

Nem tudni, milyen bonyolult folyamatok vezetnek odáig, hogy egy vatikáni főpüspök, egy prefektus tisztítani akarjon rockzeneileg. Vannak-e ilyenkor víziók, jelenések, szolid fényjelenségekkel, esetleg Madonna-könnyekkel? Vagy csak úgy jön az ihlet, mondjuk, amikor egy fárasztó vatikáni munkanap után a püspök hanyatt vágja magát a szkájfotelben, belök egy Alice Coopert a CD-játszóba, és akkor azt gondolja, hogy ejnye, jó kis zene lehetne ez, csak meg kéne már tisztítani, mert így még tudatküszöb alatti diabolikus üzenetek kerülnek átadásra, és az nem kóser.

Vagy egyszerűen állampolgári bejelentéseket kap, hogy tessék gyorsan jönni, a szomszédban sátánista zene szól?

Így vagy úgy, a püspöknek nyilvánosság elé kell lépnie. Le kell lepleznie a sötét erők diabolikus tudatküszöbön állását, le kell csapnia a tévutakra vivő romboló üzenetekre.

Felsorol tehát feszült sajtófigyelem mellett egy rakás rockzenekart, lehetőleg hevimetálosat, mert az csípőből sátánista, hosszú hajú meg olyan üvöltözős és csúnya is; aztán még mindenféléket, Rolling Stonest, Beatlest, Queent, Pink Floydot, Eaglest, szóval brutálisabbnál brutálisabb, destruktívabbnál destruktívabb bandákat, aztán még az AC/DC nevéhez is költ egy jó névmagyarázatot, aminek ugyan semmi köze semmihez, de szépen vág a koncepcióba, tudniillik, hogy ez nem váltóáram-egyenáramot jelent, hanem valami Antikrisztust, az van minden magnó hátuljára írva.

Szegény püspöknek csak olyan zenekart nem sikerül felsorolnia, amelyiknek tényleg volna valami kevés köze a sátánizmushoz. Annyira nyilván nem mélyedt el a témában. Pedig mondhatná a Danzigot, amely ugyan inkább ironikusan feszítős, mintsem igazi sátánista, de arra legalább rá lehet fogni. A jó kis skandináv (norvég, főleg) death-zenekarokról meg pláne nem szokott szó esni, azokat a kutya sem ismeri, mostanában pláne nem, nincs szezonja a metálnak, pedig ottan vannak kőbunkó, macskavérivós, bagolybelezős sátánisták.

Mi az eredménye tehát a nagy körültekintéssel előkészített akciónak? Kábé az, hogy még a püspökénél is értetlenebb kifejezés ül ki néhány millió hívő katolikus Beatles-, Stones-, Queen-, Pink Floyd-, Eagles- és AC/DC-rajongó arcára, hogy mostan mi van, vagy nagyon át vannak verve mindenféle látens, tudatküszöb alatti diabolikával, vagy az anyaszentegyház nevében beszél valaki ostobaságokat, és próbálkozik valami mega-Rajnákkal, aki majd jól odaáll a világ összes ifiparkja, stadionja és CD-boltja elé, és reggeltől estig eligazít.

Uj Péter