444.hu, 2026. október 23.
UJ PÉTER
320.0.0. Költői (?) kédés: Véges számú enber el-e lophat végtelen lóvét?
320.1.1. Nem bírok most sem (MÉG most sem) az euforikus hangulatba fokozódott kollégákkal, ismerősökkel, honfitársakkal tartani az örömben. Keserűség és düh továbbra is. Viszik Matolcsyt, keresik a kisebbet meg a haverját. Oké, hát tudtuk, hogy.
Mi meg, már itt a szerkesztőségben aztán pláne tudtuk, konkrétan Haász Jani áprilisban (!) írta meg az ügyet, amiért elvitték. <ÖNFÉNY>Ennek ürügyén egyébként tulajdonosi kötelességem tudatosítani Önökben, Kedves HighEnd Előfizetőink, hogy lám, jó helyre ment a pénzük!</ÖNFÉNY>
320.1.2. De ezzel együtt is újra és újra, nap mint nap marad még döbbenet, hogy a lopások mértéke… hát megfogalmazni sem tudom jól, meg nem mondok újat (jó, persze, sosem mondok újat, per defintionem), meg minden nap mondhatnám, meg mondtam is már elégszer, szóval, mondjuk: rég túl van minden ép ésszel fölfoghatón, elképzelhetőn; kozmológiai mennyiségekben kell gondolkodnunk, vagy micsodákban, és az ügyek csak jönnek, csak jönnek még, a kulturális fedőtevekenységek alatt kilopott pénzeknek még alig egy-két százalékát láthattuk, Orbán János Dénes és a rágalmazáshullám övezte Rákay körül, de például a sport, az egyik legnagyobb közpénztemető és korrupciós csatorna még csak most következik (az eleve tök fölösleges, hárommilliárdos kajakközpontba beszerzett félmilliós vécékefék meg a többi, évekig eltart majd a hatóságoknak), de még a miniszterfeleségek is éppencsak kezdődnek, meg mondom, van több száz milliárdossá vált senkiházi, aki soha életében nem csinált mást, mint a „politizált”, azaz lopott, mert ugye ennyi pénzt eltüntetni kábé úgy lehet, ha napi tíz órában ezen „dolgozik”, emellett másra már nem maradhat idő, tehát parlamenti képviselők, kormányzati huszadsenkik, párthuszárok, civilszervezetesdit kamuzó Orbán-rajongó vizesnyolcasok, és a többiek – félelmetes mennyiségű és minőségű ember, meghökkentő méretű magánvagyonnal, milliárdokkal, nulla üzleti teljesítménnyel. Ezeken majd szépen végig kell menni. És akkor még Felcsút határáig el sem értünk. Ott megint új matek kezdődik. Meg új btk., ha minden jól megy.
320.1.3. Hogy visszatérjek legújabb sztársittesünkhöz, és próbáljam őt elhelyezni meglehetősen lehangoló kontextusában: persze, jobb, ha végre bevarródik, jobb, hogy végre sikerült megszabadulni tőle, de emberek!, hát könyörgöm, gondoljunk már bele! Mi kárt okoztak ezek a figurák másfél évtized alatt! Mert a kár nem annyi, mint amennyit elloptak. Hanem még egy vagy két nagyságrenddel nagyobb. Hogy mennyi minden értelmes dolgot, reménykeltő, hasznos vállalkozást, kezdeményezést, ötletet öltek meg, mennyi elől szívták el a levegőt, mennyire torzították, tették teljesen életképtelenné magát a gazdasági rendszert, rohasztották le az eszközöket, a cégeket, az emberek agyát!
Évtizedekkel vetették vissza az országot. Nemcsak a pénzt lopták el, hanem a jövőnket is.
320.1.4. Ja, és most szerencsére nem nagyon hallani a választásokig reggeltől estig üvöltöző orbánista médiaészkombájnokat, valahogy Orbán és pénz nélkül elment a hangjuk, nem mintha hiányozna akármelyik, de azért így eszembe jut, hogy létezne az a büntetőjogi logika (erkölcsi és pusztán közösségi érdekvédő meg pláne), amely szerint azok, akik ezeket a Matolcsy-féléket védték, támogatták, ajnározták, elhitették róluk, hogy zsenik, sőt, támadtak, lejárattak, hazugságokkal, aljasságokkal mocskoltak mindenkit, aki annak idején szóvá merte tenni, hogy ezek szélhámosok, szóval hogy itt a bűnsegédi szerep azért pedzegethető volna, és persze nem gondolom, hogy ezért, mármint a verbális bűnsegédi közreműködésért akasztani kéne, de azért a magyar jövő szempontjából nem lenne hátrányos, ha néhány név föltűnne legalább néhány ítéleten, egy-egy ejnyebejnyéző megjegyzéssel. Az utókor okulására. Tevőleges résztvevői voltak a fenti károkat okozó cselekménysorozatnak. Sérelmünkre.
Azért nem tud nem eszembe jutni, hogy ünnepelték ezt a címeres gazembert, amikor „nyereséget termelt” a Nemzeti Bankban, és hiába magyarázta néhány számolni tudó közgazdász, bankár a független sajtóban, hogy az MNB a magyar gazdaság kárán csinál magának nyereséget, jó drágán adja el nekünk a befolyó eurót (rontja a forintot), és aztán ezt a „nyereséget” szervezték ki alapítványokba, amit ugye – miután a HVG és az egész független sajtó lopást kiáltott – megen körömszakadtáig védtek a komrányseggekbe bújt beszélő, író, kreténkedő fejek. (Elvesztette közpénzjellegét. El hát. Azt el.)
320.1.5. Még egyszer (nagyon sokadszor): azért így utólag is elkeserít, hogy másfél évtizedig tartott, nekünk, fékezhetetlen agyvelejű magyaroknak, hogy megokosodjunk, hogy ráébredjünk az átverésre.
Posztó módon magamat idézem májusról (illusztrálva, hogy újat nem mondok):
„295.1.2. Tehát, az a nagy kérdés, a sok-sok tízezermilliárdos kérdés, hogy ha ez most ennyire trivi, mármint, hogy a csalás, lopás, rablás, hazugság, minden, akkor hogy szoptuk be tizenhat évre?
Mert az már a 2010-14-es ciklus végén is világos volt – hiába állították az ellenkezőjét még komolyan vehetőnek és Orbán-függetlennek tekintett elemzők is –, hogy mekkora baromság az „Orbán azért legalább kormányozni tud” mítosz (egyébként még egy lengyel újságíró is megírta, a 444-en le is közöltük, jó, ez 2014-es, hanem 2018-as cikk, de elég pontos nyolc év után is); hogy Matolcsy hagymázas baromságai igenis hagymázas baromságok, ahogy minden épeszű közgazdász megmondhatta; hogy a rendszer nagy „innovációi” rezsicsökkentésestül, különadóstul, gazdaságélénkítésestül, keletinyitásostul mind-mind hazugságok, csalások, a nemzetgazdaságnak kárt okozó hatalompolitikai célú ügyeskedések.
Tehát az azért többé-kevésbé világos volt, legalábbis itt, a vonal nem orbánista oldalán, hogy ez mind-mind kamu. Hogy a „magyar gazdasági csoda” nem létezik, hogy magyar modell nincs, hogy itt csak a szerencsés körülmények hullámán szörfözget és gátlástalanul hazudozgat a felcsúti Beach Boys.
De, ezzel együtt simán lehozott, nagyon simán lehozott négy választást. (Jó, 2010-et még ne számoljuk: csak hármat.)”
320.1.6. Egy két (1-2) lábon járó (épphogy!) ceterum censeo vagyok.
320.2. Egy zseni életművéből
320.2.1. Matolcsy György sajátos tevékenységét, amelynek jelentős részét a fent feszegett gigantikus tolvajlás tette ki, rendszeresen színezte mindenféle ezoterikus eszmefuttatásokkal, roppant eredetinek és megragadónak szánt gondolatokkal. Persze, nem Orbán-rajongó, középiskolás szintű közgazdasági és természettudományos ismeretekkel rendelkezők számára nyilvánvaló volt, hogy ezek egész egyszerűen bombasztikusnak szánt debilségek. Sokat és sokszor idéztük ezeket, ha valaki ráér, és szeretné fárasztani magát, kattingathat még (amíg be nem zárják – már úgy értem, a weboldalt) a növekedés.hu Matolcsy-esszéi között. Döbbenetes dolgokat találhat. A KIDSzingChi.hu az egyik csúcs, de ezt is idéztem már korábban. („Legyen hát célunk egy olyan új európai oroszlán csapat felnevelése, amelyben minket KIDSzingChi.hu névvel illetnek, ami egy új nyelv, az Engkrit (English+szanszkrit) szótárában »A magyar kölyök oroszlán ereje« címszó alatt található.”
Már akkor be kellett volna zárni, amikor ezt publikálta.
De legemlékezetesebb és legsúlyosabb alakítása, mégis a lenti ábra bemutatása volt, ezt nem maga, hanem közeli munkatársa (Csizmadia Norbert) készítette, de azért az nagyon kemény, hogy ez így ahogy van benne volt egy komoly, Matolcsy nevén futó kutatási anyagban, és nyilvánosan be is mutatták. (Szakmai közönségnek!) Ezt többször is betettem már, nem tudok betelni vele. Vagy inkább napirendre térni felette. (Tizenhat év! TIZENHAT ÉV!!!!) Annak idején, még boldog emlékű Kasnyik kolléga rugózott rajta sokat, amikor 2014-ben az ábra szerzőjét fontos MNB-tisztségbe emelték.
320.3. Aki megelőzte Ausztriát
320.3.1. Még nyáron elkezdtem egy Matolcsyzós, ironikus izét, glosszát, de aztán elharaptam (óh, torzók torza), mert tényleg sírnom kell ezen az egészen, de mindegy, ideteszem, kárba ne menjen:
„2030-ra megelőzzük Ausztriát – kiáltotta kurucusan (vagy labancossan? asse volna nagy hülyeség!) Matolcsy György anno domini vagy dacumál idején, talán 2018 táján (19? édesmindegy, utána lehet guglizni), és ő nem az az ember, aki szeret a levegőbe beszélni. Olyannyira nem, hogy elhatározását tett követte, és kedvenc szingapúri példája nyomán a »lead by example« módszerével azonmód mutatni kezdte nekünk, szegény, átlagos vagy inkább átlag alatti képességű, barom magyaroknak, hogy is kell ezt csinálni, és szűkebb családjával karöltve üstöllést megindult anyagi értelemben Ausztria felé, és úgy megelőzte, hogy szegény Ausztria csak úgy nyekkent. Ausztria egy főre jutó GDP-je (vásárlóerőparitáson) 75 000 dollár körül lehet, mai árfolyamon kábé 23 millió forint, évente ennyi megtermelt érték jut egy osztrákra, hát Matolcsyéknál ezzel nem lehetne labdába rúgni, ott azért per kopf minimum százszor ennyi vagyon landolt évente, de lehet, hogy ezerszer, úgyhogy két vagy három nullát kell hozzáírni az osztrák GDP PPP PC-hez.”
Poén nincs. Őrizetbe vétel van. Meg sírás.
320.4. Messzire száll a finn crustpunk ereje
320.4.1. Melyik a legjobb hardcore punk? A finn!
Gyerekkorunkban, a nyócvanas évek közepén valamiért valahogyan bekerült az országba néhány finn punklemez (például a Propaganda Records Hardcore ‘83 című válogatása). Hogy hogyan, talán sosem derül ki, de villámgyorsan elterjedtek mindenféle kazettákon, és elképesztő nagy hatással voltak a magyar punkra. A Riistetyt, a Terveet Kädet, a Kaaos, a HIC Systeemi, a Rattus, a Bastards, a Kansan Uutiset és a többiek körülbelül a brit punk második hullámát (UK82) követték, elsősorban Discharge hangzását célozták be, de bele tudtak vinni valami egész egyéni ízt, tundrai brutálitást, sámánista őskáoszt.
Hogy tudtak valamit, az azért abból is lejön, hogy nemcsak a vasfüggöny mögött erős információhiányban tapogatózó magyar punkokat nyűgözte le a finn hardcore ereje, nagyon mentek a finnek péládul Brazíliában is, Max Cavalera (Sepultura) egyik kedvenc zenekara volt a Terveet Kädet, például. Valószínűleg ez az egyetlen dolog, ami közös bennünk Max Cavalerával. (Még a Sepulturát sem bírtam soha). Akkora Terveet Kädet-rajongó voltam, hogy még polót is rajzoltam magamnak az egyik lemezborító ábrája alapján. (A póló aztán egy egészen vállalhatatlan kimenetelű, de nagyon is hardcore-jellegű éjszaka folyamán elveszett valahol Őrmezőn.)
És most, november 2-án Terveet Kädet-koncert lesz a Gólyában. Sosem volt Magyarországon. Negyven év után megnézem 16 éves önmagam kedvenc zenekarát.
Na, és most néhány napja kiadtak egy kislemezt, azt tettem be ide videónak.