444.hu, 2026. október 16.
UJ PÉTER
319.1.0.
„Bemutatom
a hullámtáncot,
alakítsunk
egy hosszú láncot!
Mehet az első,
hogyha akarod,
indul a hullám,
lendítsd a karod!”
(Fenyő Miklós: Coco-Loco; in: Jól nézünk Miki!; Pepita, 1984)
319.1.1. Rákay Philip személyét gyomorforgató rágalmazáshullám övezi – olvasom, így, sic!, maga az övezett, mármint a rágalmazáshullám sértettje állítja, pontosan e szavakkal; kommunikációs szakember, a szavak Paganinija, vagy papaganinija mintegyuszkvekvázi, nem véletlen a megragadó, sodró, beszippantó, szinte barokkos képszerűség: ahogyan áll hősiesen és nem kevésbé személyesen, derékig a rágalmazáshullámban, környös körül a rágalmazás egyre tornyosuló hullámi, és a gyomor meg csak forog, forog, forog, mint kezdő majom a staniclifürdőben. Ráadásul – és ez, ha lehet, még egy pöcit drámaibbabbá teszi a maxidrámát – a gyomorfogató övezés nem is csak csupán rágalmazáshullám módszerével került sorra személyével kapcsolatossan, hanem, kapaszkodjanak meg, „rágalmazáshullámmal vegyes vádaskodással”, ami, lássuk be, kiemelten gyomorforgató, hiszen még ha külön-külön volna, rágalmazáshullámmal való személyövezés és/vagy vádaskodással, az még csak-csak elviselhető, azzal az övezéssel, ha nem is egykönnyen, de még megbirkózik az ember, de a kettő együtt, VEGYESEN… az tényleg több a soknál. Keverni nem szabad, ezt mindenki tudja. Mint a kis kevert nagyfröccsel. Borzasztó.
A gyomorforgatás csimborasszója.
Arról nem beszélve, hogy valaki vagy valakik, ismeretlen elkövető vagy elkövetők hetek óta „napi szinten célkereszteket rajzol” (vagy rajzolnak) szegény, egyébként is (vádaskodással vegyes) rágalmazáshullámmal övezett Kommunikációs Kálmán homlokára. Ezt is ő maga mondta, saját szájával, vagy mit tudom én, írta, nyilatkozatban közölte, aláhúzta, kiemelte, hangsúlyozta. Inkább idézem a költőt*:
„Hetek óta az én homlokomra is napi szinten célkeresztet rajzolnak.”
Elképesztő. Napi szinten. Rajzolnak. Fáradságot nem kímélve. Sem zsírkrétát. Neoluxot. Vagy micsodát. Ez tényleg rettenetesen megalázó. Az ember mit sem sejtve végzi napi rutinját, mint mindenki más, teszem azt, éppen porszívózza a Maybach vádlimasszirozós hátsó ülését, egyszercsak zajt hall, fölnéz, és hopp valaki máris célkeresztet rajzol a homlokára. Aztán este, amikor végre kissé lelazultaban kilépne épp a gőzülgő zuhanyfülkéből: hopp, újra a félelmetes hang, a párás tükörben árnyalak villan: újabb célkereszt. Intimebb helyzetekről ne is beszéljünk. És ez NAPI SZINTEN. Hetek óta. Újra meg újra. Csoda, hogy nem őrült még bele. Pokoli. Ördögi. Horror. És mindezt, ne felejtsük el, rágalmazáshullámban, gyomorfogatás közepette!
319.1.2. Persze: ki vagyok én, hogy egy ilyen kommunikációs gurumogulnábobtáltos szóhasználatán köszörüljem a nyelvem?! Hát én-e kaptam-e százmilliós (milliárdos?) politikai megrendeléseket vagy ő? Énhozzám-e vágtak-e milliárdokat dilettáns történelmi filmek barkácsolására vagy hozzája? Rám-e szoktak-e bízni, nekem-e szoktak-e adni nagy értékű történelmi villákat, hogy legyek má’ szíves ennyi meg ennyi milliárdér’ megmenteni, vagy neki-e/rá-e? Nekem-e szóltak-e, hogy vegyek má’ néhány hektárt a rácalmási Hankook gyár mellett vagy neki?
319.1.3. No de azért mégis, hasogatva a szőrszálakat (a kákán csomót keresni inkább neki sikerülne, illetve sikerült volna Orbán alatt): tudnák stilisztice vitatkozni ezzel a hullámövezéssel, hogy a hullám nem nagyon szokik övezni, inkább ringat, elragad, esetleg átcsap felettünk, még akkor is, ha rágalmazáshullám (vádaskodással vegyes). (Hacsak nem hullámtermészetű az a rágalmazás, mint az elektron. És töltése is van. Meg spinje. Akkor állapota leírható a Schrödinger-egyenlettel. Nincs helye, csak valószínűsége? Ezt kéne megoldania Rákay Einsteinnek. Vagy Eisensteinnek.)
A szótári jelentéseket (tudván tudva ámbár: nem minden a szótár!) figyelembe véve a „rágalmazás” igenév használata nem minden tekintetben tűnik indokoltnak. Ti. a rágalom az valamiféle alaptalan híresztelés, légből kapás, kisujjból szopás, hasból bemondás, lejárató célzatú hazugság, ilyesmi volna; itten meg, úgy tűnik, mondjuk a Hankook-ügyben (de reménykedjünk továbbiakban is!) mégis van egy (legalább egy) hatósági eljárás, mondjuk alapos (és nem alaptalan) gyanú, hiszen a rendőrség nyomoz. Nyomozati cselekményt valósít meg.
Meg hát, ha valakit az emberek rágalmazni akarnak, akkor valami olyasmit mondanák, hogy „hát ez a Philip Kálmán egy zselézett hajú semmirekellő kurafi, aki kiskorú iszapgilisztákkal létesít rendszeresen szexuális kapcsolatot egy kád takonyban”, nem pedig azt, hogy megvett 42 hektárt Rácalmáson, a Hankook mellett. Annál is inkább, mert ez ugye nem rágalom, hanem tény: megvett 42 hektárt a Hankook mellett. (Gondolom, autógumifát akart ültetni.)
Eszkulzív dokumentumvideó: Rákay Ph. eladó telket keres Rácalmáson, a mit sem sejtő Hankook gyár környékén.
319.1.4. A világért sem akarnám kisebbítni a Rákay Célkeresztény Vértanú úr érdemeit vagy fontosságát, központi áldozati szerepét ezekben az ügyekben, de azért nagyon úgy tűnik, hogy mostanában másokon is át-átcsap ez a rágalmazáshullám (olykor vádaskodással vegyesen): Hankó (nem rokona Hankooknak, csak névhasonlóság) exminiszter urat egyenesen a fogdáig sodorta, és nem járt jobban Seszták exminiszter sem, és lehetne folytatni a sort, sőt, ahogy látom, a közvélemény erős reményeket táplál az irányba, hogy még folytatni is fogják.
Ennek a rágalmazáshullámnak (vádaskodással vegyesen) viszont elég jól kivehető a közvetlen kiváltó oka is, mégpedig az, hogy az e’mútt tizenhat évben, miközben az ország lakossága egy ideje nem nagyon érzett javulást saját anyagi lehetőségeit illetően, mi több, a magyar gazdaság a korábban bezony lenézett szomszédokhoz képest is legatyásodott, tehát egyre csődszerűbbnek, egyre lepukkantabbnak tűnő viszonyok között valahogy elképesztő, de tényleg perverz méretű és nagyon jól látható vagyonok jelentek meg bizonyos figurák körül, százmilliók, milliárdok, villák, villaparkok, kastélyok, kúriák, latifundiumok, borászatok, szállodák, jachtok, olajsejk-kategoriás szuperluxusautók, mindenfélék, talán el sem tetszik tudni képzelni a tekintetes Rákay Petőphilip uramnak, már olyan firma is akadt, aki unalmában, meg már annyira nem tudott mit kezdeni a pénzével (gondolom, a gardróbot sem merte kinyitni otthon, az előzúduló Birkin retikülök nehogy maguk alá temessék), hogy befizetett egy angol álarisztokrata keletimilliárdos-lehúzós „automobile klubba”, illetve, bocsánat, clubba.
És hát, hogy visszatérjünk a rosszindulató peltykák, vádaskodások, szóval a rágalmazáshullám forrásvidékéhez, az is elég föltűnő, hogy ezek a tizenhat év alatt értelmezhetetlen mennyiségű vagyonhoz jutott faszik semmiféle érdemi üzleti tevékenységet nem folytattak, már olyat, ami a bezsákolt vagyonok akár töredékét indokolhatná, ezzel szemben valamennyien igen szoros kapcsolatban állottak a poltikai vezetéssel, vagy ahogy Rákay Communication Wizard uramnak igen találóan, már-már költőien fogalmazni tetszett, az illetők mindegyike a bukott rendszer „elmúlt 16 évében vállalta értékrendjét és meggyőződését, kiállva Orbán Viktor politikája mellett”.
Tehát a Rákay Sentinel úrnak jól tetszett érezni, hogy lehet itt valami kapcsolat a politikai hovatartozás és a (vádaskodással vegyes) rágalmazáshullám között, csak nem egészen az, amit a panaszos hangú rapszódiában sejtetni tetszett, hanem pusztán büntetőjogi jellegű.
319.1.5. Egyébként erről a rágalmazáshullámról, hogy ne mondjam az oldalvizén még beugrik, hogy azért az elmúlt tizenhat évben, a Rákay Karakán Kálmán úrék rágnálása vagy hülyéket mondok már itt, regnálása alatt is volt ám rágalmazáshullám, vádaskodással vegyes, sőt lejáratás is, pont a Rákay Kommunikációs Guru úr nagy tiszteletű és hasonlóképpen javuló anyagi helyzetű kollégái jóvoltából olyanok ellen (vagy ahogy a Rákay Móriczzsigmond úrnak fogalmazni tetszik: személyüket övezve), akik szóvá merték tenni, hogy itten gyanúsan áramolnak nagy értékű vagyonelemek ide vagy oda, na, őket, a szóvá tevőket aztán tényleg a szótári jelentésnek megfelelően rágalmazni tetszettek, minthogy egy árva szó sem volt igaz a kormánymédiaszerte terjesztett marhaságokból, sőt, egyik-másik ellen még eljárásszerűségeket is indítani tetszettek, már a látszat végett (aztán persze meg is szűntek ezek az eljárások csöndben). Messzire ne menjünk, jómagam ellen is folyt ilyen kampány nem egyszer, ma már elég röhejesen hangzik, tudom, hogy például budaörsi házamat (ráadásul csak negyven százalékban enyém) tetszettek luxusvillázni, amikor kábé feleannyiba került mint a Rákay Fittipaldi úr utolsó ismert személygépjárműve, ráadásul még van rajta vagy tíz évnyi jelszáloghitel, már nem a Maybachon, hanem a házon. De nem akarnám, a Rákay Nárcisz úrral elentétben itten a saját személyemet előtérbe tolni, napi szinten célkeresztet rajzolni kvázi saját homlokomra, sokan kaptak a nyakunkba ilyen lejáratást, még sokkal súlyosabbat is, tehát rágalmazáshullám ügyében kell lennie szakértelemnek Rákay Övezet úrék környékén.
319.1.6. Vissza tehát a konkrét rágamazáshullámra, amely egyrészt vádaskodásokkal vegyes, másrészt Rákay személyét övezi, miközben célkeresztet rajtzolnak a homlokára. Tehát ez az egész rágalmazáshullám többnyire még csak a Hankook-telekmutyi. Mi az a másfél milliárd? Azt a jópár százmilliót (milliárdot?) még nem is vizsgálja senki, amit ennek a kommunikációs zseninek a minden bizonnyal roppant hasznos tanácsaira költöttünk, mink, így mindannyian, magyarok, közösen, nemzetileg együttműködve. És majd utána jönnek a kúriázások, ingatlanozások, miegyebek. Célkeresztrajzoló legyen a talpán, aki ezt bírja majd rágalmazáshullámmal.
*Tréfa! Nem is kicsi. Nem is jó. Nem is eredeti. Költő, tetszik érteni?!
319.2. A nehézlélektan kedvelőinek
319.2.1. Régebben az ilyent doomnak mondták volna. Esetleg valami stonernak. Még régebben simán hard rocknak. Manapság a heavy psych vagy a fuzz rock a divatos műfajmeghatározás. A pszichedelikus garázsmetál sem lenne pontatlan.
Az új-zélandi Earth Tongue úgy keletkezett, hogy egymásba szeretett két zenész, két gitáros-énekes. Egy idő után úgy gondolták, hogy ha már így együtt vannak, együtt is zenélhetnének, kitalálták, hogy duóban lenne a legjobb, mert akkor olcsóbb lesz Európában és Amerikában koncertezni. Új-Zéland messze van, a repülőjegy meg drága, ők meg inkább ilyen a két-háromszáz fős klubkoncertekre számíthattak már a műfaj miatt is. A duó tehát adott volt, viszont akadt még gond: mindketten gitáros-énekesek voltak. A fiú előzékenyen letette a gitárt, és beült a dobok mögé. Nem nagyon tudott dobolni, de belejött.
A pszichedelikus retrohullámon Amerikába szörfölő Earth Tongue duó eredeti hangzásával, mesélős-gyerekes-izgalmas énekharmóniáival megtetszett a garázs, psych és fuzz underground császárának Ty Segallnak, és bevette őket egy turnéba, sőt az új albumnak is producere.
Természetesen nagy King Gizzard & the Lizard Wizard-rajongók (hallatszik is), nagyon közeli rokonuk nagy kedvencem, a brit pszichedelikus melodikus neoprotometál Uncle Acid & the Deadbeats, fontos referencia még a Ty Segall-féle Fuzz, az ezerlemezes John Dwyer és az Osees, a King Crimson (!), a Sleep, King Tuff és a Witch.
Két darab hangszerből ilyen telt, komplett hangzást kevesen tudnak kreálni. (Jó, a torzítók meg a két énekhang sokat segítenek.)
Az Earth Tongue egyébként pont mostan turnézik Európában a svéd Hällässzal. A fenti KEXP-szessön keretében előadnak négy számot az új, Dungeon Vision című albumról, egy alig néhány napos kislemezdalt plusz egy 2017-est.