444.hu, 2026. július 17.
UJ PÉTER
306.0.1. Kedves lírakedvelő, tisztelt verslover! Hírlevéltörténeti mérccével mérve is kuriózumszámba menő, magas poézistartalmú különszámunkkal minden idők legnagyobb magyar közpénzzsonglőr lírikusa előtt tisztelgünk. Amíg szabadlábon van.
Reméljük a legjobbakat.
306.1.0.1. „– Majmócám, ne rinyálj, a kellő időben lekúrod Ágnest – biztatott Gina. – De azért ugye, szercsizel engem is?
– Szercsizlek – bólintottam. – Mindkettőtöket nagyon szercsizlek, imizlek, mi több: tiszta szívemből szeretlek.
A következő hónapok az üzekedés eufóriájában teltek el. Gina őrült volt és perverz, és mindent ki akart próbálni. Mazochista volt, ütlegelni kellett. Imádta, ha leszaggattam a ruháit és megvertem, megerőszakoltam.”
(Orbán János Dénes: A Swedenborg kávéház; Atheneum kiadó, 2015)
306.1.1. Azér’, majmócáim, nem semmik vagyunk mink, lángoktól ölelt, véráztatta, kard-nyúlt-felénk-barlangukba magyarok! Felforgatott a századok érczkeze, mi?! Azér’ olyan rendszert összehozni, ahol még fogalom nélküli költők is milliárdos nagyságrendben tudnak lopni! Hát, halljátok, tényleg beszarok magunktól, minden nap. Óriási vagyunk, tényleg óriásik! És nincs benne semmi nagy trükk, semmi mnagy okosság, semmi kriptó vagy bennfentes izé, tőkeáttét, opcijjós kifaszom, semmi: csak librettó! Librettó!
Lopmaxxing. Erre még Amerikában is megemelik a MAGA hatet!
306.1.2. Hát majmócáim, summa summárumnak farkasa, de esküszöm, nem orbánoznák én, szívem szerint, nem orbánoznák csöppöt söm, ha lenne egy fikarcnyi esély nem orbánozni, akkor azt mondanám, orbánozzon akinek két orbánja van, dehát orbán az egész világ, s orbán benne minden orbán, orbán orbán hátán, dől az orbán orbán-száján, orbul orba orbantanak lépten-nyomon, még jó, hogy jön egy Szijjártó időnként, illletve hogy megy (hogy megy?!), és kínai autót árul, ami nagyon jó hír, mert ez legalább már nekünk nem kerül semmibe, jó esetben, vagy nem nagyon sokba, most már, kifizettük már az árát, tizeniksz év alatt, amíg Lavrov-inas- és seftügyi miniszterként dílelgetett, és borzolta mindennapjainkat, de örüljünk annak, aminek lehet, ezzel a hajjal nem lehetett könnyű elhelyezkedni, gondolom, a kínaiak első nap elzavarják fodrászhoz, gondolom, ez azért mégis egy komoly cég, ki kell nézni valahogy, másrészt új autót árul majd, ami megen tiszta szerencse, mert használt autót aztán senki venne tőle, nincs az a majmóca, mindenestre a Gazprom meg a Roszatom (a Roszatom jó atom!) háeresei most idegesen nyomkodják a refresht a LinkedInen, ilyen feszes munkaerőpiacon nehéz kvalfikált, lojális szagembereket tanálni.
306.1.3. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy nem-e baszik-e ez befele még jobbanabbul a magyar jogállamiságnak? Mert ugye a magyar jogállamiság soha nem látott válságban van, még Áder János, a csontkukacok rémálma, az árvaszúnyoglárvák megszomorítója is megmozdult, pedig őt aztán nem könnyű kimozdítani abból a gigantikus villából, amit fizetünk neki, csoda, hogy a kapuig kitalált. Nekem még egy kicsit szoknom kell, hogy a jogállamot belső-felcsúti, alsó-hatvanpusztai zebralegelővé züllesztő orbánisták a jogállamiságért aggódnak, de én vagyok a hülye, persze, két évtized alatt megszokhattam volna, hogy egy trú orbánistától semmi sem meglepő, de legkevésbé a gátlástalan pofátlansággal vegyes pofátlan gátlástalanság, a nem orbánista mércével értelmezhetetlen mélységű, abszurd cinizmus, amivel bármi bemondható, meg az ellenkezője is, akár néhány óra különbséggel, semmi sem számít, még a szar is le van szarva, csak az számít, hogy a pofátlan hazugságot beveszi-e valami szerencsétlen, ha beveszi, akkor oké, legitim, ha másnap az ellenkezőjét veszi be, akkor majd azt kell nyomni.
Na, most Zsidóbútor Zsunior elnökúr elnöksége pontosan ebben a morális–intellektuális koordinátarendszerben értelmezendő. Az én személyes, megalapozott alkotmányjogi álláspontom szerint a magyar jogállamiság szempontjából legelőremutatóbb eljárás, ha a Sándor-palota rosszhiszemű, jogcím nélküli lakóját erőszak lehető legminimálisabb alkalmazásával, mondjuk egy könnyen mozgatható bútordarabhoz szigszallagozás módszerével minél gyorsabban eltávolítják a bitorolt ingatlanból, és átviszik megőrzésre a Gyorskocsi utcába, ahol előadhatja álláspontját, és azt a párszázmillió forintot, amibe ez két és fél éves, méltatlan bohóctréfa került nekünk, aztán mehet vissza zsebszerződéseket kötögetni meg edénykészletet árulni, Isten hírivel. Hátha rá tudna dumálni egy fasza rozsdamentes fazekat a frissen nyírt Szijjártóra.
Igazi szépirodalmi csemegével folytatódik spontán kuriózumfesztiválunk: még az előző, főszerkesztőcserés-lemondós hírlevélbe akartam összerakni egy megfeléelően idióta, áltiskolás ünnepségekre is alkalmas verset, lehetőleg József Attilából (rendezni végre közös dolgainkat), de aztán valahogy nem haladtam vele, töredékben maradt, de most akkor, hogy a körülmények szerencsés alakulás folytán ennyire a figyelem középpontjába került a lírázás, így töredékben is megosztom Önökkel:
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el Soltész Rezső,
alig-alig láttam, félszemmel, feszülten:
könnyen meglehet, hogy ez mégsem ő.
A tartalomfogyasztási szokások lágy változása
bennem hullámzik, csetten és nyalint,
zavaros és nagy a Duna, persze,
fogtam pergetve egy kilós Ruff Balint.
Holland, jappán dva bratanki (csoportmeccs)
Mottó:
„Az újoncnál nincs ultimátum
»Mindenért magunkat okolhatjuk«
»Előbb-utóbb jönnek majd a gólok«
Mindenki jó formában lesz a kezdésre”
(M4 Sport: Kapcsolódó Cikkek)
Suzuki, a néger kapus, azelőtt
motor volt,
de most is
életveszélyes dolgokat művel,
Hollandia nem dőlhet hátra.
Gyorsan elvégzi a sarokrúgást.
A sarokrúgás végeztével
kinyílt a japán védelem.
Virágozzék minden virág.
Erősödő japán nyomás,
Tamagocsi beragad,
Itó rápöccinti Akéra.
A küzdőszellem mindig meghozza
gyümölcsét,
ami mégiscsak kissé bibliai.
Jól szűkítik a területet,
mint a Kis-Antant Trianonban.
Maradok a Nakamura.
Summerville okos tekerését
követően segít a dallasi kapufa.
Tell me why?!
(Bár mindenkinek lenne egy dallasi kapufaja!)
Kubo nem tudta kellőképpen
leszorítani.
Leért a rövidre Suzuki.
Mohamed sípja
néma
marad.