300. Deplorabilitások a védvonalban

300.0.1. Fölhívnám szíves figyelmüket a jubileumodik sorszámra! Micsoda ünnepi alkarom, nem-e? Mekkora számisztérium! Na, ha így kiörömködtük magunkat, akkor:

300.1. Sulyos Elnökúr és a Tisza-négyötöd fáradhatatlan robotosai

300.1.0. Tudom, tudom, nem kéne már ezzel. Foglalkozzak inkább már az akármivel, a pozitívum napfényes oldalával – „mi van, negatív?”, „always look on the bright side of laposelem!” –, hiszen vége rémálomvilágnak, ránk virradt a… Micsoda is? Ránk virradt a valami, ami kétségtelenül sokkal, sokkal jobb helyzet (nekünk konkrétan életbe vágó!), mintha nem virradt volna semmi, csak hát visszanézve talán még riasztóbb a sötétség, ahonnét épp kikecmeregőben lennénk, még félelmetesebb, hogy mennyi hitványságnak, butaságnak, sandaságnak, félelemnek, nyomorúságnak kellett összegyűlni bennünk, a zemberekben, bennünk, zseniális, nagy dolgokra hivatott, annyi mindenkinél különb, büszke magyarokban (akikkel már megtörtént a világ legnagyobb csodája: magyarnak születtünk), hogy ilyen primitív hazugságokkal ilyen csúnyán megvezessenek. És ezek a primitív hazugságok – na, ez az! – még mindig itt cirkulálnak körülöttünk, cirkuláltatják őket, és ugyan már nem tolja őket a képünkben úton-útfélen mindenféle – saját pénzünkből gründolt/futtatott – médiákum, de azért fel-feltűnik, és ugyanolyan primitív, ugyanolyan hazug, mint fénykorában, és ugyan mi a garancia arra, hogy egyszercsak hopp!, nem szopja be megen a magyarok többsége, hiszen alig négyéve legalább hárommillióan simán beszopták.

Mit mondjak? Ez flusztrál kissé.

300.1.1. Szóval van ez az uszkvekvázi tucatnyi, reménykeltően világtalan, ám igen idegesítő orbánista alsegéduntermameluk, aki a legrövidebbet húzta/leglassabban öltözött/órán bekiabált vagy evett, nem figyelt, ezért a főnök a bukta után hátrahagyta utóvédharcolni, amíg maga biztonságos fedezékbe vonul az árnyas hatvanpusztai fák és zebratetemek mögé, a nagy fiúk meg pakolják a Porschékat, Audemars Piguet-ket, Birkineket a dubai cargocharterra. Na, addig ezeknek a szerencsétlen, speciális navolási igényű futottakmégeknek kell odaállniuk a Parlamentben meg azon kívül az országos nyilvánosság elé pofozógépnek, dadogni és pirulni, kitalálni valami egymilliárdegyedik súlyos, sötét hazugságot, miután az előző egymilliárd hazugság éppen most lepleződött le, és mindehhez olyan arcot vágni, mintha saját maguk képesek volnának legalább egy másodpercre elhinni bármit abból a hablatyból, amit a menekülő vezér hátrahagyott nekik.

300.1.2. Az már tényleg volkssturmszerűen, tragikomikusan pszeudo- és/vagy antiheroikus, ahogy Navrasincs Tíbor (dehumanizálóan radikális antiorbánista körökben: Navracsicska), a legtöbbször megalázott, első félidőben lecserélt, hátsó sorba ültett, partvonalra, öltözőbe, fejjel vécékagylóba szorított, megkanalazott, lefokozott, megfenyített orbánista segédtiszthelyettes próbálja védeni a nem is tudom micsodát. A mundér becsületét szokták ideírni a frázisceruzával, dehát hol van itten már mundér? Sehol. Ellopták, nyilván. A becsületet meg talán hagyjuk.

Pontosan tudják, akik (aki) őtet oda beküldték (beküldte), hogy reménytelen az ügy, nyilván éppen azért küldték (ad viccem: „Navra, Navra, te szopni jársz ide!”). Czunyinéra még gúnyolódást sem szívesen pazarol az ember, ha a politikai nemlétezésnek, a lét hiányának valaki szobrot akarna állítani, ő lesz az első, aki modellként szóba jön. Egyébként az biztos, hogy nem ottan szeretnék fejvesztve menekülő vert had lenni, ahol Czunyiné az utolsó védvonal.

300.1.3. Az utóvédharcok központi alakja – jelzésértékűen, mondhatni –, antiszuperhőse a szerepre gyakorlatilag tökéletesen alkalmas Sulyom Elnök Úr. Az elmúlt napok történései fényesen igazoták, amit korábbi, sporadikus szereplései is sejtetni engedtek: politikai karizmájánál csak intellektuális képességei jelentősebbek. Vagy ahogy az amerikai mondja: a leghangosabban rotyogó kés a szatyorban.

Az láthatóan véletlenül sem fut át a fején, amikor jogállami micsodákról, velencei (káptalanfüredi) bizottságról, alkotmányosságról delirálva kapaszkodik szegény pozíciójába, hogy itt ő soha egy pillanatra sem tudott és nem is tudhat betölteni, megjeleníteni, kifejezni, szimbolizálni semmi olyasmit, ami elvileg a köztelnök munkaköri leírásában rögzítve van: a nemzet egységét – muhaha!, a jogbiztonságot – LOL!, féket meg ellensúlyt – ROTFL. Orbán, amikor kinézte őt erre a poszra, az lehetett a terv, hogy egy politikai súly-, önállóság-, ész- és mindenmentes faszi kinevezésével végleg az irrelevanciába tuszkolja az addig mindenféle apró kellemetlenségeket okozó elnöki tisztséget. Akkor még nem nem gondolt arra, hogy itten bukta lesz. Arra meg pláne nem, hogy ekkora.

300.1.4. És akkor most, háromnegyedes Tisza-népszerűségnél, ott maradt utóvédnek ez a zseni, akinek egyetlen érdemi közéleti mozdulata az volt, hogy magára húzta Tóta W. Árpád Facebook-melléki szatyorfingozását, társadalmi elfogadottsága kimutathatatlan, talán csak az antiszemita lakberendezők igen kicsinek nevezhető célcsoportjában van érdemi tábora, és most neki kell itt harcolnia.

300.1.5. A hatás pedig: Sulyos Elnök Úr nem hogy akadályt jelentene Magyar Péter számára, hanem a leghasznosabb Tisza-kampányeszköz éppen, minden megszólalásával emlékezteti az embereket az elzavart rendszer álnokságára, aljasságára és ostobaságára. Ehhez még jönnek ezek a csodálatos céges beszámolók, hogy csak a Szent Család (strómanok nélkül!) 25 milliárd körüli osztalékot (!!!) rámolt ki a cégeiből (végső soron: az államkasszából), meg aztán a többi Birkin- és Porsche-gyűjtő vállalkozózseni sorban, egyfős bétékben lecsapódó milliárdokkal, 80 százalékos profittal. Ezek emlékeztető oltásnak ugyan kurva drágák, de hatékonyak: kondiban tartják a társadalom immunrendszerét, amelyik kilökte őket a hatalomból.

Ha ilyen jól dolgoznak, meglesz még a négyötöd is.

300.2. Ajánlom magamat: Az Orbán-rendszer „nemzeti bajnokai” rosszul és drágán dolgoztak, nem adtak lendületet a gazdaságnak

300.2.1. Nem szoktam ebben a hírlevélben magamat reciklírozni, de ezzel a podcastommal volt némi technikai gubanc, emiatt kevesebb olvasóhoz (hallgatóhoz) jutott el, most lekaptam a hangfájlról a korlátozást (a cikken még rajta van), de itt meg lehet hallgatni, Szendrői Gáborral (befektetési, vállalat-adó-vevő szakember) beszélgetek gazdasági miegymásról.

300.X. Tekintsék meg kitűnő hiredetőnk, a Hold ajánlatát