295. Tömegsír a gardróbban

295.0.1. „Trafikmutyíííí, trafikmutyí!”

Tamás Bence Gáspár, 2014.

Az éppen a napokban (szerdutt) tizenhárom éves 444 tizenkét ével ezelőtti videója a Trafikmutyi első Sziget-fellépéséről.

295.1. Dumaszínház és szabadláb

295.1.1. Nem akarnék most ebbe túlságosan – hosszú hétvége, munka ünnepe, tavasz meg minden – elmerülni, illetve hát, akarok, nem akarok, elmerülök úgyis, muszáj elmerülnöm, elmerülnünk, épphogy kilábalni nem bírunk, bírok, tehát, hogy még mindig nem hiszem el, nem értem, nem tudom megemészteni… Csak kapkodom a fejem meg a levegőt, ahogy sorra dőlnek a rendszer gránitszilárdságú papundeklijai, a homokra épült, vékony patyomkinréteggel fedett papírmasé díszletek az orbanokamunista dumaszínházban.

Most nem linkelem ide a teljes 444-címlapot, dehát tetszenek látni, mi zajlik: dűl-borul minden. Hirtelen kiderül, hogy az ügyészség mégis képes ilyen vagy olyan eljárást indítani. Hogy ez vagy az mégis tövénytelenül rakosgatja a valahova a milliárdokat. Iksz vagy ipszilon meg kitálal, mert elege volt már. Egyszerűbben: hogy igenis bűnözés, galádság, alávalóság, szemétség MINDEN, ami ugyan eddig is bűnözésnek, galádságnak, alávalóságnak, szemétségnek látszott, de ezt valahogy mégis sokáig (16 évig) vonakodott elismerni mélyen tisztelt honfitársaink döntő többsége.

Akik végül, ki tudja, miért éppen most, megokosodni látszanak.

295.1.2. Tehát, az a nagy kérdés, a sok-sok tízezermilliárdos kérdés, hogy ha ez most ennyire trivi, mármint, hogy a csalás, lopás, rablás, hazugság, minden, akkor hogy szoptuk be tizenhat évre?

Mert az már a 2010-14-es ciklus végén is világos volt – hiába állították az ellenkezőjét még komolyan vehetőnek és Orbán-függetlennek tekintett elemzők is –, hogy mekkora baromság az „Orbán azért legalább kormányozni tud” mítosz (egyébként még egy lengyel újságíró is megírta, a 444-en le is közöltük, jó, ez 2014-es, hanem 2018-as cikk, de elég pontos nyolc év után is); hogy Matolcsy hagymázas baromságai igenis hagymázas baromságok, ahogy minden épeszű közgazdász megmondhatta; hogy a rendszer nagy „innovációi” rezsicsökkentésestül, különadóstul, gazdaságélénkítésestül, keletinyitásostul mind-mind hazugságok, csalások, a nemzetgazdaságnak kárt okozó hatalompolitikai célú ügyeskedések.

Tehát az azért többé-kevésbé világos volt, legalábbis itt, a vonal nem orbánista oldalán, hogy ez mind-mind kamu. Hogy a „magyar gazdasági csoda” nem létezik, hogy magyar modell nincs, hogy itt csak a szerencsés körülmények hullámán szörfözget és gátlástalanul hazudozgat a felcsúti Beach Boys.

De, ezzel együtt simán lehozott, nagyon simán lehozott négy választást. (Jó, 2010-et még ne számoljuk: csak hármat.)

295.1.3. Tehát azt lehetett gondolni, hogyha a rendszer kamuból épült is, ha átverés is, azért a kamuelőállításért is felelős hatalomgyártó gépsor, az észak-koreai tempóban központosított és vezérelt média, a titkosszolgálatokkal is dolgoztató propagandaminiszter kampányüzeme, pollsterek, adatbázisturkászok, elemző, gyűjtők, kreatívok, lejáratók, influenszerek, álszakértők, álokosok, minden rendű nógrádik agyonstrukturált halmaza, szóval ez az irdatlan izé, amire évente ezermilliárdokat, de tényleg, kurvára EZERMILLIÁRDOKAT költöttünk, szóval, hogy legalább ez VÉRProfi, hogy legalább ez működik.

És aztán kiderült, hogy ez sem.

De akkor – még egyszer, sokadszor, és biztos nem utoljára: – mi volt ez a 16 év? Hogyan bírtunk ennyire rohadt, gonosz és ostoba rendszert magunkra húzni?

295.1.4. Most meg itt állunk, nézünk hülyén magunk elé a fülsüketítő zajban, az irtózatos csörgésben. Csontvázak esnek kifele a szekrényből. De annyi, de annyi… Csontvázzuhatag. Tömegsír a gardróbban.

Még huszonmilliárd innen annak, még száz ottan, még pár ezer, az eleve illegálisnál is illegálisabb, a saját korrupciós intézményrendszert is megkerülő szupermasszív feketekasszából, meg az isten tudja honnan. Eszelős összegek, őrületes dumák hozzá. Tök nyilvánvaló mindenkinek, ennél nyilvánvalóbb egyszerűen már semmi sem lehet: száz százalékos tisztaságú szervezett bűnözés. És az is mindenki számára nyilvánvaló, hogy ennek a félelmetes pénzmozgásnak, a végtelen milliárdok kifolyatsának ikszhez vagy ipszilonhoz, végső soron egyetlen kedvezményezettje van, egyetlen végső haszonélvező, ahogy a jogászok mondanák: Orbán Viktor. Ezek a pénzek szinte mind az ő hatalmának fenntartása mentek el . Semmi másra. Mindennek és mindenkinek, amit és akit ezekből a pénzekből finanszíroztak, az volt a célja/feladata végső soron, hogy segítse Orbán hatalomban tartását.

Az eredmény látható.

És még mindig mindenki szabadlábon van.

295.2. Autópályák a semmibe

295.2.1. Ajánlanám még tisztelettel ezt a nem rövid videót, illetve igazából podcastot, amiben egy tényleg felkészült gazdasági szakember (egyébként politikai preferenciáit tekintve erősen konzervatív beállítottságú) magyarázza el, mit is produkált a rendszer gazdaságilag 16 év alatt. (Spoiler: semmit.)

295.3. Ha Béla megérhette volna!

Iványi Gábor, Krasznahorkai László és Víg Mihály 2026. február 6-án, Tarr Béla temetésén.

295.3.1. Megértük, Petrókám, megbukott Szarbán! – lelkendezik a telefonba Barcs jellegzetes, láncfűrészes orgánumán, aztán hív a Libellába, ünnepelni, és búsongunk kicsit még, hogy ki mindenki nem érhette meg, pedig mennyire akarta, hogy megérdemelte volna. Barcsnál is benne volt, még néhány hónappal ezelőtt is, simán, hogy előbb viszi el a rockandroll-életforma, de aztán fölépült, és a választás éjszakáján megtarthatta utolsó koncertjét, visszavonult, mint a magyar punk vagy micsoda (undeground?) legegyedül- és -különállóbb, legprosztóbb és legokosabb, legtrágárabb és legköltőibb, legeredetibb és legbanálisabb, misztikus ikoniko-legendo-hérosztitánja. Majd erről is meg kell lesz emlékeződnöm, de most tegyük adaktára egyelőre.

Hanemhogy a ki-mindenki-nem-érte-meg-pedig-megérhette-volna listáról azonnal szegény Béla jutott eszembe, hogy tényleg csak heteken múlt. Megérte még az ötven százalékos (de faktós!) Nobel-díját, de ezt a díjat már nem. Pedig, ha valaki sokat tett bele, melóban, személyes elköteleződésben, érzelmileg, hát az ő volt, ugrott mindig minden helyzetben (már amennyire aktuális egészségi állapota engedte, illetve még azon kicsit túl is), amikor úgy érezte, segíthet valakinek, akit éppen eltiporni próbált a rendszer, engem is hívott rögtön, ahányszor csak valami veszély támadt körülöttünk, és telefonálgatott, mozgott, tiltakozott. Nem tudom, mennyire hitt valójában abban, hogy világhírneve, nagyon híres barátai, kollégái, nagyon befolyásos tisztelői révén tényleg elérhet valamit, de megpróbálni mindig megpróbálta.

(Esetleg. Ha Tilda Swintont rá tudta volna beszélni, hogy jelenjen meg a Cinege utcai ház előtt full dominaszerkóban, combig érő lakkbőr csizmában, lakkbőr kezeslábasban, és egy kis korbácsot csattogtatva kiabáljon be, hogy Lábhoz, Kicsi!, akkor lehet, hogy. Akármi lehet. Meg az ellenkezője is.

295.4. Klasszikafilológiai vonatkozásunk

295.4.1. Nyáry Krisztián irodalomtörténész és kortárs Facebook-művész találta s legott küldötte el nekem kezdeti szárnypróbálgatásomat. A rímtechnikámon ekkor még bőven volt mit csiszolni, dehát az vesse rám az első követ, aki 141 évvel a saját születése előtt kiforrottabb lírikus szokott lenni.

Vagy epikus. Epikusabb lírikus.

295.X. Add ide az adód! (Új név, régim szám)

295.X.1. Támogasd a 444 jövőjét!

Új nevet kapott alapítványunk, adószám maradt:

Alapítvány a Tájékozott és Szabad Nyilvánosságért

Adószám: 18731693-1-41