444.hu, 2026. április 10.
UJ PÉTER
292.1.1. Minden választásos mondatot úgy kezdek már, hogy „ne legyen igazam”. Ha esetleg elfelejteném, tegyék oda nyugodtan.
Ne legyen igazam.
Nagyon rossz érzéseim vannak.
Annak ellenére, hogy ami itt a kampány utolsó három hetében zajlik, azt tényleg nem értem. Erre nem számítottam. Hogy Orbán tizenhat éve, tízezermilliárdokból épített hatalom-újratermelőszövetkezete gyakorlatilag a Csupasz pisztoly klasszikus Nordberg-börleszkjét adja elő: a banánhéjon elcsúszva gereblyére lép, magára rántja szekrényt majd belenyúl a kettőhúszba, közben fejére esik egy vasüllő…
Orbán kampánystábja akcióban.
292.1.2. Mintha tényleg beszakadt volna valami (az ország?) Orbánék alatt.
Mintha már semmi sem működne, ami eddig működött nekik.
Orbán maga, a világpolitika nemzetközi fősámánja, a Mindig Mindent Előrelátó Guru, a Számos Földrész Erős Embere olyan esetlen, béna színészkedéseket tol tiktok-insta-shortvideózás címén, hogy még a legtiszásabb multimenedzser is belepirul szekunder, tercier, satöbbier szégyenében. De lehet, hogy megen véleménybuborékolunk, és ez nagyon is bejön a kistelepülések szélén élő, egy általánost végzett, súlyos látássérült hetven éven felülieknek.
Az is nehezen parodizálható vagy akármizhető, itt-tart-már-orbánozható, hogy egy neonácoid FB-brigád AI-val kreált óvodás mulatósára hadonászik az autóban, de úgy, hogy rötön látszik rajta: sem autóban nem ült még életében, se napszemüveget nem viselt, és zenét sem hallott soha. (Jó oké, hogy aránylik ez egy Kárpátia-énekes endorszmentjához?)
Orbán szerepel.
292.1.3. Ja, és akkor még ideröptetik DJ Vancét, az amerikai egyesült USÁ-ból egy klubbulira, ami senkit sem érdekel. Ezt kapta Orbán nem tudom én hány millió dollárért, amivel beszálltunk (jó, nem ő, hanem mi) Békeneve Trump úr kampányába. Én elhiszem, hogy a Guetta drága, a Tiesto meg nem ér rá, de ennél még DJ Schulz is többet hozott volna, vagy Budai, és akkor a várost sem kell lezárni kétszer fél napra. Megjegyzem, azér’ a nagyszerű Vance (na, majdnem azt mondtam, hogy megéri a pénzét, pedig azt kurvára nem), szóval ez a Vance nagy fene, mert jön itt a dumával, hogy a nyugati ciliziváció védelme, meg a (maga) keresztyén értékrend, miközbe, ugye, ő maga támogatta (és támogatja) meg újra és újra azokat az európai pártokat (Le Pen, AfD etc.), amelyek leginkább a Nyugatot nyíltan ellenségnek tekimntő Oroszországgal szeretnek barátkozni, néha még Kínával is.
DJ Vance, a mém
292.1.4. Talán nem e hírlevél olvasóit kellene erről győzködöm, de legyen mán a fejünkbe’, amikor a DJ Vance-féléket halljuk károgni a szokásos szélsőjobbos gyalázkodásokat „brüsszeli bürokraták ellen”, hogy ők azér’ eléggé nyíltan az amerikai egyesült USA techmultimilliárdosainak fizetési listáján vannak, nagyon vastag összegekkel, és ezeknek aztán a lehető legprimerebb érdekük az Európai Unió szétbarmolása, hogy még akadálytalanabbul nyomhassák be a szolgáltatásaikat és szívhassák ki az adatokat a világ legfizetőképesebb piacáról. Szarnak ők az oroszokra, az ukránokra, a magyarokra is. Árbevétel köll. DJ Vance meg valójában ugyanúgy rühelli az AfD-s németet, mint a szocdemet, a magyar liberálist, mint a francia nacionalistát. Őt csak a lemezlovaglás érdekli, meg a havi fix.
292.1.5. De ha már itt vagyunk, az oroszoknál, akkor nyitnék egy nyúlüreget, nem is üreget, egy egész tárnát, egy nyúlmélyfúrást.
Miszerint múlt héten már tárgyaltuk ezeket a rettenetesen kínos Szijjártó–Lavrov telefonálásokat, amiket kinyomtak. Nem is annyira az volt meglepő, hogy a magyar külügy gyakorlatilag orosz kémként működik az EU-ban, ezt nagyjából sejtettük. Hanem az a gazsulatív modor, te jó isten!
Persze nem lehet napirendre térni afölött sem, hogy a kormány a saját szövetségeseit árulja el egy nyíltan ellenséges hatalomnak, és hogy az a hatalom Magyarországot történelme során többször megtámadta, megalázta, tönkretette, míg azok a szövetségesek, akiket elárulunk, az ország történelmének messze legnagyobb jótevői, olyan gazdasági lehetőséget, annyi pénzt kaptunk tőlük, amilyenre soha nem volt példa és nem is lesz a magyar nemzetállam történetében. (Ezeket szoktuk mi állítsukmegbrüsszelezni, brüsszelibürokratázni. Na, oké.)
De aztán kijött az Orbán–Putyin leirat is, ami, ha lehet, még elképesztőbb, mint a Szijjrátó-Lavrov. Mert Szijjártó gazsulálása tényleg egyszerre gyomorforgató, gyerekes, szánalmas és nevetséges, de tőle azért nem olyan meglepő. Ő azért mindig a diplomácia hülyegyerekének volt pozicionálva.
Viszont Orbán még megalázkodóbb, még nyomorultabb lakájtempója rátesz arra is. És el lehet képzelni azt is, hogy Putyin, ez a cárrá emelkedett KGB-s, aki olyan szervezeti és nemzeti kultúrában nőtt föl, ahol az ilyen legyőzötten gazsuláló szolganépeket, a kis sarzsiért kuncsorgó árulókat, a lakájokat semmire sem becsülik. Minek nézheti ez Orbánt? Minek nézheti ez a magyarokat? Milyen mélyen vetheti meg?
Még jobban, mint DJ Vance.
Én aztán tényleg rühellem ezt a kényszeres nemzeti alapú, dedós önkollektivizálást, hogy akkor így a magyarok, meg úgy a magyarok, pláne azt, amikor ilyen-olyan érdekből a politikus magát azonosítja a magyarokkal. De ebben az esetben már tényleg úgy érzem, hogy az ország alázkodik meg Orbán által. Illetve, pontosabban: az egész országot, sőt, ha úgy tetszik, a nemzetet alázza meg Orbán.
Ezek a faszik gajdolnak reggeltől estig nemzeti büszkeségről, szuverenitásról, követelnek tiszteletet? Annyi büszkeség sincs bennük, mint egy gilisztában. Annyi gerinc.
Nulla szuverenitás, nulla tartás. Két köbméter gázért (illetve a gáz eladásából ellopható forintért) bepucsítanak.
És ne felejtsük el, hogy a „büszke” nacionalista magyarok ezt valamiért mégis megeszik. Kemény.
292.1.6. De térjünk vissza a kampányfinishez, ami, ahogy az elején óvatosan pedzegettem, nagyon furcsán alakul. Azok a dumák (nagyon sötét, nagyon sumák, nagyon kamu dumák), amelyek pár hónapja még simán működtek, ukrajnázások, brüsszelezések, lejáratások, hamis zászlózások, hazudozások, miegyebezések, most tök hatástalannak tűnnek. Jó, túl sokan megeszik most is, de a tizenhat éve épített csalás, a totális erőfölény, az eddig mindent letaroló kommunikációs gépezet ellenére, mintha egyre többen hinnék azt, hogy mostmár csak ki kéne próbálni valami mást.
NE LEGYEN IGAZAM – közben azt is látom, hogy Orbán nem adja föl, nem teheti meg, hgy föladja. Az ő esetében a nem föladás azt jelenti, hogy hajlandó elmenni bármeddig. Ez a harcmodora: megmutatni, hogy ő sokkal eltökéltebb, sokkal elszántabb, gátlástalanabb, mint az ellenfél. Nem ígér sok jót, hogy az orbánista megmondóemberek (értsd: maga Orbán) hetek óta építik a „csalásnarratívát épít az ellenzék” narratívát, ennek a csúcsán a friss kis-Orbán-nyilatkozat arról, hogy ellenzék nem fogja elfogadni a választás eredményét. Valahogyan sejti előre ez a zseni.
(Egyébként meg tényleg kurva érdekes lesz, amikor az 1990 óta minden választás előtt nagyon pontos kutatási adatokat közlő, egy-két százalékos hibahatáron belül mozgó Medián most kétharmados Tisza-győzelmet mér, kihozni a választáson valahogy mégis a Fidesz-többséget…)
Még nyugtalanítóbb, hogy orosz állami és nem állami putyinista csatornák is elkezdtek valami nagyon hasonló sztorit nyomni, fordított ukrajnázással, tehát, hogy Magyarországon a Nyugat („Brüsszel”) újabb Euro-Majdant rendezne. (A 2013-as kijevi forradalom az orosz – putyinista – médiában nyugati titkosszolgálati akció.)
De ne legyen igazam.
Ne legyen igazam.
292.2. A XXI. századi magyar avantgard líra újjászületése
292.2.1. És most valami egészen más: VIDÁMSÁG, KULTÚRA.Nemzetünk virágzó, közös tündérhona, a Magyar Nemzet ahogy Hankó miniszter úr, kultúránk főgyógyszerésze fogalmazott volt (vala) [halál komolyan!, ez a faszi a magyar kultminiszter, aki ilyeneket ír le a kezével, ilyeneket gondol ki az agysejtjeivel!] nemcsak, hogy virágzik, de pezsgő kulturális élete egyszersmind sokszínű, izgalmas művészeti teljesítményektől hangos.
Sok, kevésbé tehetséges és életre való nemzet talán megszenved azzal, hogy adekvált művészeti formákat, műfajokat, technikai megoldásokat találjon a személyi számítógépek, a mobiltelefonok és. „tiktokozás” kultúradeficites korában, amikor az állandó „telefonozás”, talmi influencerek, technózene, a valóságshowk, szintetikus drogok valamint miegyebek következtében számottevően csökken a valódi kulturális (sőt: kultúrális) teljesítmények becsülete, de nem így a magyar! Ahogy Szijjártó „Mindig a Rendelkezésedre Állok” Péter miniszter urunk találóan fogalmazott, amikor farmerrövidnadrágját megette a keverőtárcsás Hajdú mosógép: Nem hülyék vagyunk, hanem magyarok!
Ezúttal is egy olyan magyar művészt mutatunk be önöknek, aki a legmodernebb technológiát, a mesterséges intelligenciát fölhasználva nyitott új utakat az önkifejezésnek, és sikerült vizuális formában is újrateremtenie a magyar avantgard líra legnagyszerűbb hagyományait.
A Fizzy Liga Fanatics TikTok-csatornáról van szó. Itt láttam a XXI. századi magyar líra eddigi csúcsteljesítményét; idézem:
„Felcsútról jöttünk Miskolcra,
most járunk először külföldön,
mindenki nagyon kedves,
győztünk is,
csak a telefonom nincs meg,
biztos leadták a portán.”
292.2.2. További remekművek:
Felraktam a babavárót tippmixen a Fradira… (népdal)
Szétbasszuk a Fradit csalános fasszal
A hamis kilencesünk nem volt bebaszva a kapu elé cenyóba
A Zete-meccsek végén olcsóbb a kaja, ilyenkor szoktam bezabálni, mint a disznó
Itt szopunk Angyalföldön a szargyárban
Születésem óta Puskás Akadémia-szurkoló vagyok
Bólints egyet Szobó, aztán megyünk a Mekibe!
292.X. Még mindig: egyszázalékozás!
292.X.1. Ismétlem:
Mérték Médiaelemző Műhely Alapítvány
Adószám: 18731693-1-41