444.hu, 2026. március 27.
UJ PÉTER
290.0.1. Az sem ment meg minket, hogy minden jel szerint kezdenek agyilag teljesen leépülni. EZEK. A Szijjártó-féle, Kocsis Máté Nagydíjas, viccbe illő surmóság („nem hülyék vagyunk, hanem magyarok”), a Gulyás-féle arccal szaros gereblyébe ugrás, az ukránzászlós ökörködés március 15-én meg a többi után most éppen velem próbálják tartatni magukban a lelket. (De ebbe direkt nem megyek bele.)
Rettenetes napoknak nézünk elébe.
És ezzel sem mondtam újat.
290.1. Másfél évtized Szabó százados
290.1.1. Most mit mondjak önöknektek? Amit még nem tudnaktok. Hogy mennyire rohadt súlyos rendszerben élünk?! Hogy ez nem-e volt eléggé világos? Az volt. És tartok tőle, még azabb lesz.
Sajnos fényesen (sötéten) igazolódni látszik, amit jóideje hajtogatok: elmennek az akármeddig. Az ukrán pénzszállítós, erősen KGB-s ihletésű titkoszolgálati bűncselekmény után a GRU-tisztek behajózása (mondjuk, lehet, hogy éppen egy kis szerencsénk van, amennyiben Moszkvában is grízesnek tűnik a helyzet, Putyin hetek óta nem mutatkozik, az ukrajnai front mozdulatlan, a gazdasági bajok – annak ellenére, hogy Trump besegített Iránban az olajárral rendesen – mindenhol érezhetők, állami juttatásokat nem fizetnek ki), a Washington Post önmerényletes (és persze FSZB-s) információja, aztán a Direkt36 leleplezése a Nemzeti Nyomozó Iroda Tisza elleni bevetéséről. Nem sorolom tovább, lehet, hogy a ma reggeli címlapunkon lesz még négy új.
Túl tömény? Eléggé kampányhajrá van?
290.1.2. Rácsodálkozunk Szabó századosra? Pedig, jeleznám a kedves honfitársaknak, sok újdonság nincs itten. Éppen ilyen súlyos, éppen ennyire titkosszolgálati, éppen ennyire diktatórikus rendszerekre jellemző, éppen ennyire leleplezett/nyilvánvaló sztoriból több tucatnyi ment le 16 év alatt, anélkül, hogy a kedves honfitársakból érdemi tiltakozó reakciókat váltott volna ki. Csak így fejből: Városház-ügy, újságírók és politikusok megfigyelése a Pegazus nevű, kíberfegyvernek minősülő izraeli kémszoftverrel, a Black Cube izraeli magántitkosszolgálat bevetése magyar civilszervezetek ellen, a külügyben sertepertélő oroszok, a „guruló dollárok” kamu, Simicska Lajos gyors nyugdíjba küldése gyanús körülmények között, és néhány közeli üzlettársa (Töröcskei, Spéder etc.) kicsinálása, no meg a Vogel-műveletek. Hú de sokáig lehet ezt folytatni: lélgeztetőgépes titokzatos kavarások, az egész covid körüli homályos operáció, Csád, orosz gázbizniszelgetés a Mettel, nagyon sötét kavarások a Balkán – egyébként Moszkva-barát – politikai bűnözőivel, TEK-egység illegálisan Boszniában…
Ja, egyébként Gulyást Gereblyébe Ugrasztó Márk kolléga nemrég készített is a fentiekkel részben átfedő összeállítást azokról az esetekről, amikor a kormánybefolyástól tökéletsen mentes, független hatóságok eljárásokat indítottak Orbánra veszélyesnek tűnő közéleti szereplők ellen, a független, józan és ténytisztelő kormánypárti média mindannyiszor az évezred bűncselekményeként tálalta az eseteket nagyon jól értesülten, majd aztán nem történt semmi. Mert az a rohadt liberálkommunista mélyállam olyan erős, ezek a globalista bűnözők olyan ravaszak, hogy még így, iksz év Orbán-uralom után is röhögve csusszannak ki az igazságszolgáltatás kezei közül.
290.1.3. Mivel Orbán a fenti ügyek után/közben, mint azt az előbb már megállapítottam, nem tapasztalt érdemi ellenállást, tiltkozást, társadalmi felzúdulást, semmi sem tartja vissza attól, hogy ne alkalmazza ezeket a jogállami körülmények között elképzelhetetlen (illetve csak bűncselekményként elképzelhető) módszereket nap mint nap, és az orbáni „politizálás” (valójában: hatalomtechnikai taktika) lényege, hogy mindig el kel menni a falig, sőt, neki a falnak, és nyomni kifelé, tehát egyre sűrűbben jönnek egyre súlyosabb ügyek, és most lehet, azt gondoljuk, hogy ez már tényleg alulmúlhatatlan, a putyinista bányászbéka segge alól kacsingatunk, de néhány hónap, év múlva, az akkori, újabb esetekhez képest ártatlan bohóctréfának tűnnek majd ezek is.
És ezzel senkit nem akarok megnyugtatni, nyilván. Nem is tudnék. Nem is lehet.
290.1.4. Akármennyire is butul a rendszer, akármennyire is képtelen már újítani, akármennyire csúszik az agóniába, még mindig tud fokozni az agresszivitásán, az aljasságán, a kártékonyságán.
290.2. Kicsoda kockázatos és mennyire?
290.2.1. A kedvenc plakátom eddig korunk szemkápráztató plakátrengetegéből – pedig nagy a választék és magas a színvonal, a zsűri nehéz helyzetben – az (The) „Ők a kockázat”.
Már stilisztice is oly megragadó. (A Kálmán László-rajongókat szeretném megnyugtatni: nem, nem arról lesz szó, hogy ez hibás nyelvhasználat volna, hanem arról, hogy ez a stílus micsoda.)
Persze igazi topneobunkó „eggyel” (einnel) lenne, „Ők egy kockázat”, de így is megvan az az őrmesternyelv hangulata, hogy nem kockázatosak, nem kockázatot jelentenek, hanem ők A kockázat, maga vagy maguk, ami persze több rétegű hülyeség, de stílusában olyan szépen fölidézi a nyolcvanas évek laktanyai poénját, az anekdotizálódott bunkó őrmestert, aki az „Én nem vagyok egy szadizmus, de maguk be fognak szarni, az ganitúra!” üvöltéssel fenyegette a szakaszt.
Nem állítom, hogy Raiffeisen-osztályú nyelvi merénylet lenne (a „váltsd anyáddal valóra” szórenderőszakolás a magyar copywritingolás morális nullpontja). Hülyének néz, szájba rág, fenyeget és bunkó is. Direkt bunkó, mert lenéz. Így akar szót érteni velem. Beszéli a nyelvemet. Mint Lázár „Faszomgecibazmegszar” János, a nép egyszerű gyermeke.
290.2.2. No de, az állítás! Hogy a Von Den Leyen, a Zelenszkij meg a Magyar volna a kockázat. Ahha. És most azt hagyjuk is, hogy nem a Putyin meg nem a Trump. (Akik most egyesült erővel éppen azon vannak, hogy meglegyen az Orbán által vizionált ezer forintos benzinár. Nem is kell már olyan sokat dolgozni rajta.) Hanem, hogy a magyar történelem utóbbi nyolc évtizedének legkockázatvállalóbb, leghazardőrebb figurája (aki egyébként eddig büszkén hirdette is magáról, mekkora a kockázatvállaló képessége, hajlama) kockázatozza képzelt és valós ellenfeleit. Szemben velük ő mostan a „biztos választás”. Biztos, mint a halál.
És ha így végiggondolom, Orbánnál kockázatosabb, hazardőrebb hajlamú miniszterelnököt nagyon nehéz lenne választani. Kockára tette (és már sajnos, ezermilliárdos összegekre részben el is bukta) az ország uniós integrációját, a gazdasági fejlődését a saját hatalma további fenntartása, erősítése érdekében. Kockára tette az energiaellátást, a nemzetközi diplomáciai kapcsolatainkat, a jövőnket, folyamatosan kockára teszi a lakosság mentális egészségét. Kell még kockázat?
290.3. Amikor a csimborasszó nonplusultrája kismiska
290.3.1. Elszórakoztatjuk magunkat ezzel a kampánnyal meg a tréféás kis titkosszolgálati diktatúrázásokkal, alig marad már figyelem a világra, pedig ami a Közel-Keleten meg Amerikában zajlik, az lehet, hogy nagyobb hatással lesz az életünkre, mint ezek az idióta plakátok meg az erőlködő FSZB-tisztek. És nemcsak a benzinkutaknál meg a közértkasszánál fogjuk észrevenni…
Már a Zsiday-interjúban is szóba került, de a világsajtóban is egyre többen feszegetik, hogy mégiscsak világtörténelmileg egyedülálló, ahogy a világ legnagyobb katonai erejének legfőbb vezetője szinte leplezetlenül és cinikusan bizniszelgetésre használja az általa indított háborút. Konkrétan tőzsdézget.
Ebben a témában ajánlom szíves figyelmükbe az alábbi interjút, amelyben Anthony Scaramucci befektetési szakember, elkötelezett republikánus, az első Trump-kormány volt tagja (a Fehér Ház kommunikációs igazgatója volt 2017-ben tíz napig) magyarázza el, mi folyik itt.
Ja, és akkor most azt hagyjuk is, ahogy Orbán nagy haverja, reménysége, a korszakos zseni, az ön-Nobel-díjas békegalamb hogy intézi éppen az ezerforintos benzint meg a szinte tutira vehető világgazdasági válságot.
290.x. Fogadják szeretettel, egy kis reklám: BORTavasz
290.2X. 1% megvolt?
290.2X.1. Tetszettek már egyszázalékozni?
Akkor még egyszer emlékeztetném önöket, hogy mostmár a 444 (és a Qubit és a Lakmusz) jövőjére is szánhatják személyi jövedelemadójuk egy százalékát.
Mérték Médiaelemző Műhely Alapítvány
Adószám: 18731693-1-41