444.hu, 2026. március 13.
UJ PÉTER
288.0.1.
Na, benne vagyunk.
Hogy miben, abba belegondolni is alig merek.
De az is biztos, hogy régen benne vagyunk.
És nyakig.
„Nyakig a szarban, mint hal a vízben.” (Badadada Tiborunk eszencozseniális haikuja a kelet-európai létezés spirituális centrumáról)
288.1. Akkor még egyszer a rendszer jellegéről
288.1.1. Az ukrán pénzszállítós ügyről a kirobbantásának pillanatában 99,99958 százalék bizonyossággal lehetett tudni, hogy full kamu. (A maradék 42 százezred százalék annak a valószínűsége, hogy valójában egy szimulációban élünk, amelyet interdimenzionális lény, a kék szín szuperintelligens árnyalata – amely a mi dimenziókban fehér egerek formájában türemkedik be – hozott létre egy számítógépen, hogy kiszámolja a választ a végső kérdésre.)
Hogy miért is lehettünk ebben enniyre biztosak?
288.1.2. Mert itt élünk. Orbánnal a nyakunkon (nyakig Orbánban, mint hal a vízben), orbánisták között, orbánista erkölcsökkel, orbánista öntudattal, elorbánosodottan.
Hogyha Orbán hónapokon építi az Ukrajna=ellenség narratívát, akkor ugye a kellő pillanatban, kampányhajrára meg kell érkeznie a nagy balhénak, ahogy megjött a menekültválság 2015-ben, pont időben, miután Orbán hónapokon át vezette föl a bevándorlóellenes kampányt, plakátolta tele az országot.
288.1.3. Most hadd ne soroljam fel az eseteket tizenhat (harminchat) évre visszamenőleg: hogy Heller Ágnes, Ökotárs, Soros-terv, Városház-ügy, guruló dollárok, Simon Gábor, Hajdubét III., Juhász Péter, Vona Gábor, covidos iráni diákok, Iványi Gábor, Tisza-adó és a többi és a többi és a többi, a külföldi titikosszolgálati céggel lejáratni próbált civlilek, Pegasussal figyeltetett újságírók, a szuverenitásvédelmi „jelentések”, mindegy is, a lényeg, hogy a hatalom alapvető eszköze 2010 óta, hogy vélt vagy valós ellenfeleit hamis vádakkal, koholt ügyekkel próbálja lejáratni, és ami az orbánizmust egyértelműen az antidemokratikus, inkább diktatórikus jellegű rendszerek közé sorolja, hogy ezekben a lejáratásokban alkalomadtán készséggel részt vesznek különböző államhatalmi szervezetek is, hol a rendőrség, hol az ügyészség, esetleg a NAV, a TEK, illetve, miután beigazolódik ezekről az ügyekről, hogy semmi alapjuk sem volt (egy csomóról bíróságon is beigazolódott), a hamisan vádlóknak, az ártatlanoknak meghurcolóknak, emberéleteket tönkretevőknek hajuk szála sem göbrül, ütemvesztés nélkül szorgoskodhatnak tovább a hatalom sáncai mögött, dolgozhatnak a következő aljasságon. Legsúlyosabb esetekben, néha megy egy kis pénzbüntetés, azt kifizetik röhögve.
288.1.4. Ha mondjuk a 444 jönne elő akkora kamukkal, mint amilyen a Városház-ügy vagy mondjuk a Tisza-adó volt, akkora büntetést vagy akár valami keményebb eljárást kapna a nyakába, hogy két hétig sem élné túl a buktát. Ha Orbán-sajtó vagy, akkor meg…
Vagy fordítsuk ezt „választási kampányra”: Orbán tizenhat éve folyamatosan a legotrombább hazugságokkal plakátolja tele az országot. A képeken ellenfelei olyan pózokban, olyanokkal, amilyenekben, akikkel sosem voltak, olyan mondatokkal, amiket sosem mondtak. Próbálja valaki teleplakátolni az országot Orbán Viktorral, ahogy éppen Putyin seggéből mászik elő! Nem fog sikerülni neki.
Ezzel a tudattal kell nekirugaszkodnunk a választásoknak. Helyesebben: „választásoknak”.
288.2. A minőségi újságírás jelentőségéről (önfény és nyereségvágy)
288.2.0. És akkor most a rendszerben zárványként vagy valami hibaként még létező, vegetálgató (de azért alaposan elkerített, korlátozott, és folyton támadott) liberáldemokratikus maradványintézményről.
288.1.1. Múlthavutt zsűriztünk.
Nem vagyok az a kimondott zsűrfiú, dehát abba a korba értem, amikor az embert szívesen zsűriztetik. Pláne, ha tevőlegesen részt vett a zsűri, a díj, sőt a díjat kiíró szervezet létrehozásában is. Röviden a summamsummárum: még tavaly, az átláthatóságinak hazudott sajtókinyírási törvény árnyékában gründoltunk valami érdekvédelmi szövetségfélét néhány rokonlélek független szerkesztőséggel, az Átlátszóval, a Direkt36-tal, a Magyar Hanggal, a Partizánnal, a Magyar Naranccsal (szó volt róla, hogy jön a Telex, a HVG, a 24 és a Válasz Online is, de aztán mégsem), az egyesülettel pedig gyorsan elindítottuk (valójában: újjáélesztettük) a Minőségi Újságírás Díjat. Na, ezt zsűriztük februárban.
Hogy mi ez a díj, meg hogyan lehet megkapni, abba nem mennék itten bele, ott a link a linken. Egyébként bárki bármilyen cikkét nevezheti bárki gyakorlatilag. Ott a mailcím, ennyi.
Szóval, egyévi termést kellett zsűrizni, mert most 2025-re adtunk díjat, innentől majd kéthavi lesz.
Csak azt akartam mondani, hogy én ugye munkakörileg egyébként is igyekszem olvasni legalább a fontosabb cikkeket, hallgatni/nézni a fontosabb közéleti podcastokat, műsorokat, és az itt legjobbak közé juttatott anyagokat is ismertem, de így, áttekintve az éves termés remélhetőleg legerősebb részhalmazát (ez ugyebár nevezős verseny, tehát simán kimaradhatott nagyon jó anyag), tényleg meglepődtem saját magunkon.
288.1.2. Hogy hát itt van a magyar nyilvánosságnak ez a nagynak semmiképpen sem mondható szelete, a még függetlennek nevezhető, közéleti kérdésekkel komolyan foglalkozó, értelmes cikkeket (podcastokat, egyebeket) író/készítő szerkesztőségek, két kezemen meg tudom számolni hány maradt összesen, amely még megfelelő erőforrásokkal (szerkesztőségi létszámmal, eléréssel) rendelkezik ahhoz, hogy bármilyen hatást kifejthessen, szóval itt ez a vészesen csökkenő méretű és elérésű utóvédharccsoport, és itt van hozzá a zeitgeist, a komoly újságírás zuhanó társadalmi presztízse, fogyatkozó közönsége, az egyre növekvő információs zaj, a szándékos dezinformációk és algoritmikusan adagolt, ravasz pszichológiával és különösen hatékony szoftverekkel tukmált szórakoztató szemét, az eládéhádésodás meg minden, és még az is, hogy minden felmérés szerint az EU-ban Magyarországon a legrosszabb a helyzet, itt bíznak az emberek legkevésbé a sajtóban, nyilván nem véletlenül, minálunk az egész kormányzat ezen dolgozik (máson sem dolgozik, jószerével), és évente százmilliárdokat költ a közbizalom szétverésére. És ennek ellenére, mindezzel együtt, ez kis csapat, mondhatni fillérekből egyetlen év alatt több tucat olyan erős, szakmailag kifogástalan oknyomozó/tényfeltáró/leleplező/etc. anyagot hozott össze, amely bármelyike simán megállja a helyét akármilyen nemzetközi mezőnyben. De még fontosabb, hogy ezeknek a nagy újságírói teljesítményeknek valódi hatásuk volt, olyan információkat adtak át a közönségnek, amely információkat más forrásból esélyük sem lett volna megtudni, és amelyek közvetlen befolyást gyakoroltak az életükre.
288.1.3. Báthory Róbert (Szabad Európa – RIP) leleplezte a tiszaburai választási csalást, ami miatt meg is kelett ismételni a helyi időközi önkormányzati választásokat; Dezső András (Telex) a miniszterelnök öccsének nagyon meredek fugurákkal még meredekebb módszerekkel bonyolított külföldi munkaerőt importáló bizniszét derítette föl; a partizánosok az Alföldi Tej szövetkezet tönkretételének okát keresték; a Telex videós stábja (két volt kollégánkkal, Halász Júliával és Sarkadi Zsolttal) a Budapesten dolgozó vietnámi futárok életéről készített izgalmas riportot; és akkor ott volt Bódis András (Válasz Online) sorozata Nagy Márton bizniszeiről (meg a Matolcsy-sorozata is); Az Átlátszó Erdély a 444-gyel (Urfi Péterrel) együttműködésben a sepsiszentgyürgyi Osonó színházműhelyben történt zaklatássorozat történetét dolgozta föl; no meg persze a Szőlő utcai ügy, amiért kollégánk, Bábel Vilmos korábban már megkapta legrangosabb hazai tényfeltárói díjat, a Somát, de itt most Gergely Zsófia (HVG) nem kevésbé erős cikksorozatát díjaztuk, megjegyzendő továbbá, hogy ennek az ügynek aztán akkora hatása volt, hogy a politika hónapokon át ne tudott kikeverdni belőle; és még ott volt Moskovics Judit (a kegyelmi ügyet elindító bicskei zaklatások felderítője) riportja egy hároméves kisfiú örökbefogadásáért küzdő, az emberetelen és ostoba hivatallal viaskodó családról (RTL). Nem is sorolom tovább, csak a 444-ből meg tudnám még toldani legalább tíz nagyon fontos, nagy hatású sztorival.
2026 meg már ugye úgy indult, hogy Göd, amit a Telex robbantott, de előtte az Átlátszó újságírónője tizenkét éven át követett, göngyölített.
288.1.4. Szerintem Önöknek, drága olvasók, nem kell bizonygatnom, hogy mi mindent tett ez a tucatnyi médiaentitás a társadalomban még létező demokratikus működések, intézménydarabkák miegyebek (értékek!) megóvásáért. A szabadságért. (Nagy szavak.)
Ha a rendszer túléli az április 12-i választást (helyesen: „választást”) – és az én várakozásom, hogy nagyon simán túléli –, nem sok illúziónk lehet: valamilyen módon újra megpróbálják majd kiszorítani, megtörni, ellehetetleníteni a szabad sajtó utolsó műhelyeit. Elsők között a 444-et.
Mi pedig megpróbáljuk addig minél viharállóbbra alakítani kis mentőhajónkat.
288.1.5. Ennek érdekében működünk együtt a Mérték Médiaelemző Műhely Alapítvánnyal. Szóval a kedves olvasó mostmár a 444 (és a Qubit és a Lakmusz) jövőjére is szánhatja személyi jöedelemadójának egy százalékát. Úgy támogathat bennünket, hogy a zsebébe sem kell nyúlnia, a már befizetett adójának század részét passzolhatja át.
Hacsak e hírlevél stabil olvasói passzolják át, az máris óriási segítség.
Mérték Médiaelemző Műhely Alapítvány
Adószám: 18731693-1-41