444.hu, 2026. március 6.
UJ PÉTER
287.0.1. Akkor ez most az add nótám.
287.1. Rinyamongering: fekete hattyúk sötét fellegekben
287.1.1. Eredetileg Szalay–Bobrovichini de la Coronilla y Azevedo von Közröhej (barátainak csak Boborján), a szűk családi körben sem túl népszerű, ellenben inkompetens sisere kaszinóhuszár és egyszemélyes díszszázad valami marginális marhaságán (persze, mije nem marginális neki? már a magánvagyonán kívül) bátorkodtam volna berzenkedni, különös tekintettel valami Czinege Lajos-léptékű nyelvi alkotására a lakosság választás előtti beszaratása céljából végrehajtott különös katonai művelettel kapcsolatossan; rámutatva legitt, hogy Czinege Lajos azért hozzá képest mégiscsak szakember volt, komoly katonai karrierrel, eleve erősen kezdett például ‘44-ben, a 25. Waffen-SS Hunyadi Gránátos Hadosztályban, és emlékeztettem volna, hogy 27 évnyi komenista topelitcsúcsvezetői pályafutás után (24 évig honvédelmi miniszter, három évig a minisztertanács elnökhelyettese, tehát miniszterlenökhelyettes, korának Semjén Zsoltja) az egész kádári garnitúra legnagyobb korrupciós ügyével bukott le: kiderült,. hogy Endrődi Sándor utcai szolgálati lakását katonákkal újíttatta föl, és talán három-négyszeresére bővítette, ezen kívül valami vadászházat is kibulizott a hozzá illő trófeákkal, arra nem emlékszem, hogy ez magántulajdona volt-e vagy szintén csak valami HM-es, amit könnyedén visszavett az állam, de az biztos, hogy nem volt neki bankja, sem magántőkealapjai, nem volt kastélygyűjteménye, Andrássy úti palotái, de még Porschéi sem, nem volt a nevén két-három borvidék fele, sőt még a felesége vagy az anyósa cége sem termelt ki évente négy-öt Endrődi Sándor utcai lakást. Ezzel megint nem a kádárizmust emelném piedesztálra vagy micsodára szokás emelni az akármit, megteszik azt mások, napjában sokszor, csak rögzíteni szeretném, hogy lopni speciel nem tudtak, vagy a fasorban sem voltak a mai, korszerű megoldásokhoz képest. Ökörszem elvtárs (körtezi of Boncz Géza) pechjére túl korán született, ma lehetne sokszoros kaszinótulajdonos, hogy mást ne mondjak, vadászgathatna is kedvére, senki sem zavarná, testalkatilag is abszolút marketingolható volna.
De.
287.1.2. Mint rögzíteni igyekeztem, korunk Ökörszem elvtársán túlléptek az események, szó se róla, elég gyakran megesik vele, tulajdonképpen, mindig minden túllép rajta, de mindegy is, mert időközben már látjuk kibontakozni a „választási kampány” (na, itt csak a választás idézőjelezése lenne indokolt, az viszont duplán, mert, talán ismerik idevágó elméletemet: ezek az orbánista választások csak választásimitációk, hamis zászlós – hamis zászló, hamis zászló, hamis bicepsz, hamis szív – operációk) orbáni csapásiránya, sőt az eszkalálódás (helyesen: eszkalálás, miszerint nem magától lódik) fokozódásának egyre radikálizlódó mértéke is fölsejlik mostmár, ami részben visszacsatol a kaszinó-marcipánhuszárhoz, miszerint a katonaság utcákra vezénylése és harcjárműves bohóckodása (majd jön a drón és lelövik a BMP-vel, persze) mint outdoor kihelyezés egyrészt megint állami pénzből megy, a mi kasszánkból, tehát a pártnak ingyenes, másrészt ezerszer hatékonyabb, mint bármi más, tudniillik a rendesen berettegtetett választónál könyebben irányítható, szavaztatható alany nincsen, és még a Hann Bandi sem fogja tudni kimérni soha, mert elég két nappal (két órával) a választás előtt ráhozni a frászt.
És a frászt hozzák. Egyre többet, egyre gyakrabban, egyre nagyobbat. Mi lesz még itt két hónap alatt?!! Hányszor röpülhet még Petya Putyinhoz/Lavrovhoz, hányszor hozhat még jó híreket, hadifoglyokat, néhány hordó olajt, Junoszty tévét, Raketa porszívót, búvárszivattyút miegyebeket?
287.1.3. És látjuk a kampányhajrára valahogy megint minden kezd összejönni. Ugyan több mint négy éve folyik a háború, ezalatt több tízezer tonnányi robbanóanyagot dobtak, lőttek ukrán területre, de valahogy csak a magyar választási kampányra sikerült az oroszoknak telibe találniuk a Druzsbát, kedvenc kőolajvezetékünket, amely nélkül létezni sem tudunk, pedig lett volna jó pár hónapunk arra, hogy más olajbeszerzési forrás után nézzünk. Annyi ponton, olyan szinten perverz és primitíven átlátszó az egész, mégis tökéletesen működőképes, bizonyíthatatlan és mellőzhetetlen, ráadásul a legképtelenebb és legotrombább lejáratásokkal no meg a zsarolással sikerült addig provokálni Zelenszkijt is, hogy végül visszaszólt egy keményebbet, így most aztán lehet tovább eszkalálni. Pedig, jegyzem meg, Zelenszkij egyelőre nem palkátolta tele Ukrajnát Orbán undorítóra fotosopolt fejével, nem közöltet a kormánysajtóban naponta ötven lejárató cikket róla és satöbbi, hanem csak visszaszólt, egy hősies honvédő háborút vívó, túlésért küzdő, naponta emberéletek százait veszítő ország vezetője.
287.1.4. Predikciós jóslatom a jövőre nézvést, hogy mire számítok: további eszetlen/esztelen eszkaláció, ahogy a csövön kifér, majd újabbb csövek rendszerbe állítása: beszaratás, rettegtetés, horrorizálás, parázatatás, rinyamongering, cidriztetés, frászhozás gőzerővel, padlógázon, izomból, full kraft; újabb ravasz, aljas, kiszámíthatatlanul radikális megtévesztő műveletek. Fekete hattyúk sötét fellegekben.
287.1.5. (Egyébként meg, nem kell mondanom, hogy a választási, azaz „választási” esélyekkel, illetve: „esélyekkel” kapcsolatoss nézeteimet ugyebár élőszóban is kifejtettem a hét elején. Nem ismételném magam. De persze ismétlem. A 2018-as választás elé írt cikkem állításai simán állnak, a 22-esről nem is beszélve.)