444.hu, 2026. február 6.
UJ PÉTER
283.0.1. Dear olvasók! Hirtelen kitavaszodni látszik (nasztupíla ószeny), új életre kél a természet, kidugják a fejüket a piciny hóvirágok, a kátyúkban lassan melegszik az olvadt hólé. Egy Fecske nem csinál tüdőrákot (uletájut lásztocski), és máris itt a legújabb nemzeti inzultáció. Alig vártuk, nem-e?! Ez az orbánizmus egy soha véget nem érő Valentin-napi lovefest. (Lóvéfesztivál.)
Sőt, ez már nem is inzultá-, hanem egyenesen pötíció! Ég és Föld! Még hogy ez a rendszer ne lenne képes megújulni! Még hogy fogytán volna az innovációs potenciál vagy micsoda! A keratetivitás!
Ez alkalomból erről meg kívánok emlékezni. Úgy volt, hogy Fenyő Miklósról emlékezek meg, de az már túl hosszú lenne, halasztom.
283.1. 8,3+
283.1.1. Gyönnek a plagátok sorban, tele minden oszlop már, hullanak a Tisza-bombák a komor égről a véráztatta magyar fölre, ölelgeti Magyar Péter Zelenszkijt, csavargatja Weber és Von der Leyen a szegény magyarok tökét. Ugye, micsoda fejlődés! Se Soros, se Gyurcsány. Nagyot lépett előre a rendszer.
283.1.2. És csak emlékeztetnék, mert ugye valamiért tétlenül nézzük másfél évtizede: ez az egész agyrohasztó, velejéig kretén szarság állami pénzből megy. Az állam fizeti. Mink. Még csak az a látszat sincsen, hogy akkor majd a párt és lőrincei előbb kilopják a pénzt az államtól, aztán a párt hirdet, kampányol belőle. Nem. Ezt az állam nyomja. Ezt így Alkotmánybíróságilag, számvevőszékilag, atyaúristenileg lehet. Kussol az összes „független intézmény”. Fék és ellensúly. Aki nekem azt mondja, hogy ez a gyakorlat összefér bármilyen „jogállaminak” vagy „demokratikusnak” nevezhető működéssel, az segghülye. Vagy orbánista.
283.1.3. Aztán nyithatnák zárójelet, jó nagyot, csak úgy említésszerűen fölsorolandó az elmúlt másfél évtized mintegyuszkvekvázi 936, összesen tizenszázmillárdezerbillió forintból elkövetett ugyanilyen esetét, amiket megintcsak benyeltünk szépen.
És akkor reménykedni tetszünk, hogy majd elveszítik a választást…? Hát röhögök magunkon.
283.1.4. De azért még van itt más revalens is: hogy tunillik a Hang (illetve az aHang, de annak semmi értelme) kipörölte Rogánékból a kamu Tisza-adó ellen indított nemzeti konzultáció állami (!!!) hirdetésbüdzséjét. Két hónap alatt 8,3 milliárdot szórt ki erre a pénzükből a miniszterelnöki rogániroda.
Ismételjük át, szépen, lassan, higgadtan, együtt, maguknak, csak hogy tényleg tudatosítsuk, újra, hol élünk, és főleg, minek: egy direkt kormányvezérelt újság (amely korábban is művelt már ilyesmit) minden bizonyíték, érdemi nyomozás, újságírói munka nélkül lehoz egy valószínűleg AI-chatbotokkal összehozott, messziről kamuszagú adótervezetszerűséget, amelyet a legnagyobb ellenzéki pártnak tulajdonít. Abban a pillanatban kampányt indít a kormánypárt, minden lehetséges csatornán (és van nekik milliom) nyomja, hogy ez szörnyű, mármint a tervezet, a kamu, ez tönkretesz mindenkit és a satöbbi. A dolog persze annyira átlátszó és röhejes, hogy tán még Nagy Feró és Győzike sem hiszi el (jó, Pataky meg nyilván igen), de azért el lehet költeni erre is pár milliárdot, szórják a szósölt, a médiákumaikat.
Ez még nem az említett, kipörölt 8,3 milliárd! Ez azon felül van.
283.1.5. A 8,3 most jön.
Tehát, ezután a kormány nemzeti konzultációt indít a „közteherviselésről”. (Ja: Alkotmánybíróság, Számvevőszék meg az összes többi derék, álfüggetlen álintézmény: mint fent.) Nem nagyon adnak már a látszatra sem, ha lement már nem tudom hány, legalább két tucat nemzeti konzultáció ugyanilyen pofátlan kamukérdésekkel, fölháborító, aljas sugallmazásokkal, akkor majd pont most fognak finomkodni? No nem. Indul állami pénzből is a saját hazugságból dagasztott kreténkampány. Ez a 8,3. És ez csak a papírozott, Rogánékból kiperelhető rész. Hogy itt még miket tolt bele az állampárt a holdudvar fekete, szürke, barna, narancssárga és egyéb kasszáiból, azt nem tudjuk. Kibogozhatatlan. Meg hogy mennyinek számítsuk az összes rádiójuk, tévéjük, weboldaluk, fizetett influenszerük tüsténkedését a témában.
283.1.6. Most pedig végezzük el azt a gondolatkísérletet, hogy mondjuk nem az állam- és orbánpárt, hanem valaki más próbálkozna hasonló művelettel. Legyek ez a valaki, az egyszerűség kedvéért én, azaz jómagam (és a 444).
Tehát kitalálok valami full kamu történetet, bizonyítékom semmi, viszont a sztori elég nagy kárt okozhat valakinek. Leközlöm. Ez a valaki engemet nyilván rögtön beperel. A sajtóper alap, de aztán jön még büntető is, kártérítés, egyebek, mindegyiket úgy elbukom, mint a huzat, nyakamba kúrnak egy akkora kártérítést, hogy zárhatom be a 444-et. Nem hogy nem hirdetem a hülyeségemet 8,3 milliárdért, de gyakorlatilag végem van.
Hacsak nem én vagyok Orbán Viktor és népes politikai közössége, állampártostul. Mert ugye, itt már megtörtént nem is egyszer, hogy direkt Orbán-vezérelt lapokban manifeszt hazugságokat hoztak le politikai ellenfelekről, és a pereket el is veszítették. (Egy csomót felháborító módón megúsztak.) Aztán nem történt semmi. Fizettek egy kicsit vagy még azt se.
Jogegyenlőségről, szabad választásról ezek után ne kezdjen már papolni senki.
283.1.7. Ja, csak érintőleges, de aki még bírja, és nem megy el a kedve az élettől, tanulmányozhatja még itten egy kicsit, hogy miként függesztették föl egyszerű kormányrendelettel a jogrendszer egy részét a héten, csak úgy, Orbán parancsára.
Na, akkor tetszik már kapisgálni, mi várható itt áprilisban?!
283.2. A hét címe
1. helyezett: Ezer sebből vérzik a kínai agyaghadsereg [Qubit]
2. helyezett: Földbe állt a gigantikus magyar lárvagyár, NER-es körök is futhatnak a milliárdjaik után [HVG]
283.3. Möbius-poszt: A velünk élő rákosizmus
283.3.1. Jómagam, mint úgymond szerteágazó tevékenységet folytató digitális tartalomkreátor és fitneszinfulencer betekintést engedve önnön boszorkánykonyhámba, hadd áruljak el Önöknek legitt egy kulisszatitokszámba menő műhelyrejtélyt: a minőségileg legmagasabb színvonalú internetes tartalom előállításában, amelyben, mit tagadás, személyemben is érintett volnák, szinte nélkülözhetetlen vagy legalábbis megkerülhetetlen előkészítési eljárás a számítógépes világhálón barangolva fölfedezett tartalmak megfelelő érlelése. Az eljárás lényege – bátrabbak otthon is kipróbálhatják –, hogy az érdekesebbnek tűnő weboldalakat a címsorok/videóelőzetesek elolvasása/megnézése után nem zárjuk be, hanem megnyitva hagyjuk egy-egy úgynevezett böngészőfülön, azzal a belső megjegyzéssel, hogy majd, ha lesz időnk, végigolvassuk/nézzük, kiértékeljük, földolgozzuk. Persze sosem megyünk többé a környékére se, mert jön ezer másik új tartalom, új feladat, új világrendszer. Aztán, néhány hét múlva, amikor már száz-százötven ilyen nyitott fül összegyűlt, biztosan lefagy a króm, elszáll az egész szar, és a probléma meg van oldva.
283.3.2. Na, miután megismerkedtek a modern internetes újságírás fontos mesterfogásával, elárulom önöknek, hogy jelen pillanatban is uszkvekvázisaccperkábé 133 weboldal van nyitva 15 ablakban, két böngészőben. A legrégebbiek jó félévesek.
És most abban az ünnepélyes, nyugodtan mondhatom, különleges, nagyon-nagyon ritkán elkövetkező pillanatban lehet részük, amikor a hónapok óta szakszerűen érlelt, állandó hőmérsékletű, ellenőrzött páratartalmú, jól szellőző böngészőfülön tárolt nyersanyagból mégis valamiféle produktum áll elő, e produktum pedig (rekurzió – lásd: rekurzió) éppen ez a szöveg, nem más, ha még tudják itten követni ezt a posztneoabsztrakt pszeudo-tipi-topológiát.
283.3.3. Tehát legalább fél éve katténtottam erre a gyémántkontentra, és már az első mondatok után világos volt, hogy kincsre leltem: ha a Rákosi-rendszerben lett volna internet, kábé így nézett volna ki.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem 70. születésnapján, ünnepséggel és könyvbemutatóval köszönti professor emeritusát, Polt Pétert, az Alkotmánybíróság elnökét. Már a címe is olyan, mintha ironizálni akarnának („Az igazságosság a birodalmak alapja” – kevés nagyobb és aktuálisabb igazságot lehetne mondani ennál), a szöveg pedig, hát, reggelig idézgethetnék, parádés paródia. Sárbogárdi Jolán meets Virág elvtárs. Ha valaki, egy egészen rosszindulatú valaki valami neorákosista agyhalott autokráciának akarná bemutatni az Orbán-rendszert, ilyen szöveget írna az állami tisztviselőket képző egyetem egyik rendezvényéről. Talán még annyi magyarázatot sem kellene hozzá fűzni, hogy az ünnepelt a magyar jogállamiság önkényuralmi célú megbontásának kulcsfigurája, bár csak egyszerű végrehajtója, szolgálója, a politikailag vezérelt igazságszolgáltatás piruló arca, akinek legfőbb ügyészi működése alatt a magyar állami vagyon jelentős részét zavartalanul lehetett átpakolni a miniszterelnök személyes ellenőrzése alatt álló vállalatbirodalmakba. Hogy mást ne mondjak.
283.3.4. Na, jó, fejezzük abba, én itt tényleg nem tudok mit kiemelni, frenetikus Kovács Gábor rendőr vezérőrnagy megnyitóbeszéde („hetven év önmagában is tiszteletet parancsoló, ám még ennél is figyelemreméltóbb az a rendkívüli teljesítmény, amelyet Polt Péter életpályája felölel”, „munkássága példázza, miként lehet egymást erősítve maradandó értékeket teremteni, különösen kutatói és oktatói tevékenysége révén” etc.), Deli Gergely rektor köszöntője („életműve a magyar büntetőjog egyik legmeghatározóbb fejezetét írta meg, példát mutatva elhivatottságból, tudományos kiválóságból és a közszolgálat iránti elkötelezettségből”), de a standup show habatortánja, nem nagy meglepetés, Sulyok köztelnök, aki már személyében is egy intézmény paródiája, annak is szánták, és amikor megszólal vagy egyáltalán megmutatja magát, szem nem marad szárazon („Büszkeséggel és tisztelettel köszönjük dr. Polt Péternek azt a példaértékű munkát, amely a jogállamiságot erősítette, és amelynek öröksége továbbra is iránymutatóként szolgál a magyar jogtudomány és a közélet számára”).
283.3.5. Persze, megértem a kedves olvasót, elsőre nem tűnik sem olyan nagyon szórakoztató (pedig bizonyos értelemben az), pláne nem szívderítő olvasmánynak, de az biztos, hogy tanulságos. Nem árt trenírozni egy-egy ilyennel választás, illetve, helyesen: „választás” előtt, hogy észbe kapjunk: a rendszer, miközben kifelé, pláne így kampány idején igyekszik demokratikusas álcáját a lehető legszoftabb formájában illegetni, a mélyén, gondolkodásában, sruktúrájában, nyelvezetében itt tart. A legostobább autokráciák, sőt, diktatúrák szintjén.