444.hu, 2025. december 26.
UJ PÉTER
278.1.1. Hát akkor, mit is mondhatnák: Szép Évet Kívánok (SZÉK) mindannyinyáijóuknak, kedves, aranyos, édes pofa olvasók!
Belépvén (belépvást) az óesztendőből az újesztendőbe, konstantálhatjuk (így sicc!), hogy immárom hatodik évfolyamában dübörög hírleveleződésünk, így együtt, jóban-rosszban, barátok közt. És így cugedör, drága olvasók, mink, egy csapatként, váll váll mellett, fejt fejnek fejelve, egy cipőben evezve, egy malomban őrülve, jelentős mennyiségű Scylla és megannyi Charybdis közt (izzada orczánk), számtalan nagy ecsívmentet értünk el (az ecsívment a falra ment), miszerint, legelsősorban: életben vagyunk. Ami, tréfát félretéve, jelentős teljesítmény. Hogy miért, azt nyilván nagyon jól tudják, de ebben az amnéziás, adhd-s világban mindent mindig ismételni köll: tessenek előfizetni, Önök nélkül nincs hogyishívják, íratkozzanak föl az izéra, lájkolják az akármit, meg minden, persze. (Az meg a hülyeség csimborasszója vagy minimum dobogókője volna, ha itt ismételgelgetném, hiszen Önök a lehető legalaposabban föl vannak iratkozva, elő vannak fizetve satööbbi.)
278.1.2. De nem árt ismételgetni az alapvetőbb dolgokat, a lényeget: hogy hol élünk (hát hol élünk?!), mert, és ezt nagyon szépen mutatja a választás előtti várakozás is, azt aztán végképp hajlamosak vagyunk elfelejteni, kimegy a fejünkből, bizony, drága aranyhal olvasók, minduntalan, hogy a rendszer már mi minden galádságot elkövetett pusztán hatalmi önérdekéből, mi mindentől nem riadt vissza, mekkora károkat okozott, mennyi súlyos dolgot, nyilvánvaló törvénytelenséget, aljasságot miegyébséget követett el ellenünk, állampolgárok jelentős létszámú csoportjai ellen.
Ha nem menne ki a fejünkből (minduntalan), akkor most például nem lennének ennyire bizakodók annyian a választások előtt, nem lelkendeznének a közvéleménykutatások láttán (mintha ilyen rendszerben a „közvélemény” kutatható volna vagy számítana bármit), nem tervezgetnék nagy naivan a „demokrácia”, a „köztársaság” vagy a „jogállamiság” visszaállításának metódusait, pláne az ellopott vagyon visszaszerzésének módját. Hanem azon a törnék a fejüket, hogy vajon mit kellene még tenni a rendszer hatalmának megtörése érdekében, hogyan lehetne hatékonyabban, keményebben ellenállni, erőt mutatni, hatástalanítani galád mesterkedéseit.
Nekem úgy tűnik, a reménybeli rendszerváltás szempontjából ez utóbbinak sokkal több értelme volna. (Sőt: csak ennek volna értelme.)
278.1.3. Nem azt állítom, hogy a rendszer ne bukott volna meg. Nagyon nem. Megbukott. Már amennyiben tizenöt és kétharmad év után világos, hogy Orbán nem képes olyan országot szervezni, amely akárcsak emlékeztetne régebbi ígéreteire, pláne a választók reményeire. Ennyi idő alatt már sok ember számára nyilvánvalóvá vált, hogy ez a hatalom valójában nem ért máshoz, csak a szemfényvesztéshez. Elképzelése sincs, hogyan lehetne Magyarországot gazdagabbá, erősebbé, sikeresebbé tenni, sőt, ez már nem is nagyon érdekli. Csak az érdekli, csak arról van elképzelése (arról viszont nagyon is van, sajnos), miként tudja újratermelni önmagát, milyen kommunikációs műveletek, átverések, manőverek szükségesek ahhoz, hogy megőrizhesse hatalmát. Erre használja az ország erőforrásainak igen jelentős részét, erre költi a pénzünket.
278.1.4. Az autokratikus rendszerek (vagy nevezzük akárhogy ezeket az izékat, amelyek leválthatatlanságában utaznak) azonban nagyon sokáig képesek fennmaradni teljesen agyhalott állapotban is, zombihatalomként működni még akár évtizedekig azután, hogy nyilvánvalóvá válik sikertelenségük, alkalmatlanságuk. Az 1956 utáni rendszer, a kádári fogyasztói szocializmus vagy gulyáskommunista vagy milyen kaland legkésőbb nyolcvanas évek elejére megbukott, elzombisodott, de még el kellett telnie pár évnek, hogy a gorbacsovi fordulat és Csernobil után a Kádár-kommunisták föladják a hatalmi harcot (1986, kábé), és még azután is el kellett telnie négy évnek a valódi, de jure rendszerváltásig. De példának hozhatjuk Chavez bolivári rendszerét Venezuelában: legkésőbb 2007-ben megbukott, de zombiként még alapítója 2013-as halálát is „túlélte”, és azóta is tartja magát valahogy, miközben már az ország összes erőforrását fölélte szinte, milliók életét tette tönkre. (És most éppen Trump idóta agressziója tartja életben.) Az iráni forradalmi teokrácia is agyhalott legalább harminc éve, de vígan gyártja a nyomort és halottakat azóta is, és láthatóan közeleg a vége, de még mindig nem érdemes nagy pénzt tenni arra, hogy öt éven belül eltűnik. (Persze az is benne van, hogy már holnap vége.) A castrói szocializmus? Vígan zombul. A Putyin-rendszer? 2010-ben vége volt, és zombiként még most is százezreket gyilkol.
278.1.5. Az Orbán-rendszer is eléri lassan a zombiállapotot. Egy ideje láthatóan már az illúzióját is alig képes fenntartani annak, hogy még van valami ötlete a gazdaság fölélesztésére. És valószínűleg már nem is lesz ilyen ötlete, mivel minden erőforrást a hatalom megtartására koncentrál. Egyre több pénzt éget el, egyre keményebb propagandát tol, egyre élezi a konfliktusokat, egyre több embert ugraszt össze, egyre többek életét teszi tönkre vagy rontja le. De ehhez még mindig ért. És jelzi is újra meg újra: bármeddig hajlandó elmenni. Képes föláldozni az egész ország jövőjét, évtizedek gazdasági fejlődését akár. Ha kell osztogat, ha kell fosztogat. Ha kell… Nem merem folytatni a felsorolást, de nagyon sokáig lehetne, sajnos.
És azt is észre kell venni, hogy eltökéltségnek vannak eredményei. Még tizenöt ilyen év után is képes milliókat megtéveszteni. Képes egészen vad hazugságokat is elhitetni, képes a rendelkezésére álló erőforrásokkal, kifinomult és ugyanakkor gátlástalan módszerekkel meglepően nagy tömegeket manipulálni.
Ha elhisszük, hogy elveszítette ezt a képességét, hogy „varázstalanodott”, hogy „föladta”, akkor csak magunkat csapjuk be, és végsősoron a kezére játszunk. (Az enyves kezére.)
A majmára hajtjuk a vizes lepedőt.
278.2. Top25 karácsonyi fény Barcikán
278.2.1. Idestova tizenöt-húsz esztendeje állócsillag a magyar független kreátorkodás, tumlblerozás, blogozás, coubozás egén Upponyi Muki rendszeres, karácsonyi összeállítása, ami mindig pontosan hozza, amit ígér: pazar hangulatú kazincbarcikai fényfüzéreket és passzoló kortárs popzenét. Nézzék végig, akár a korábbi éveket is! Ami szép, az szép.
278.3. Újévi beszédem
278.1.3. A magyarság szellemi zsákutcába kerülésének újabb aggasztó jele az úgynevezett újévi beszédek bosszantó elszaporodása. Ha ezt Pintér Dezső megérhette volna!
Ma már nemcsak a köztársaság nélküli elnök gargalizál fájdalmasan bárgyú közhelyeket Újév alkalmából, hanem beszél boldog-boldogtalan, ellenzéki pártvezért, kamupártelnök, űrhajós, színész, szerkesztő, mindenki.
Magam az alábbi beszéddel pályáznák. (Főszerepben: Szőke András, a Vidék Digitális Polgári Kör tagja.)
Illetve még frappánsabb verzióban:
