444.hu, 2025. november 28.
UJ PÉTER
274.1.1. Tartok tőle, hogy innentől áprilisig már végigceterumcenseózhatom (meg sapientisatozhatok is, persze) a hátralevő hónapokat, miszerint továbbra is fenntartom a véleményemet (ceterom a cenzeómat), hogy Karthagót be köll szántani. Mármint nem a zenekart – bár az is megérdemelné az Apáink útján, A pénz, Az áruló meg a többi rettenetes, a középutasnál is langyosabb pszeudorockslágerocska meg Szigeti Ferenc bűvöskocka-berakásos bőr atlétatrikója miatt –, hanem az átvitt éttermet, ha tetszik érteni, minthogy kvázi Orbán az én Karthágóm. Tehát: ceterum censeo, hogy Karthagót ebben a választási rendszerben nem lehet megverni, ez napnál is ceterumabb censeo én számomra, a sapientinál is satabb.
274.1.2. Látjuk most kibontakozni például ezt az indexes kutya-macska-adó műveletet. A választásokig még több tucat ilyet foghatunk láthatni vagy még ilyenebbeket, elmennek az akármeddig, meg vissza, nem állnak meg a sima hazudozásnál, senki ne gondolja. Illetve, akkor megállnak, ha a hazudozás elég a győzelemhez. (A meccs addig tart, amíg nem győznek.) És, tegyük hozzá, nagyon úgy néz ki, hogy hosszabbítani sem kell, a hazudozás elég lesz, simán, nem lesz szükség bonyolultabb műveletekre. (A legutóbbi Medián eléggé ezt mondja.)
274.1.3. Az ellenzéki közönség magabiztosan röhög, hogy ezt az átlátszó baromságot senki sem veszi már be, legalább harmadszor játsszák el ugyanígy, az előző indexes „szivárogtatásról” bíróság mondta ki, hogy full kamu volt, satöbbi, dehát az a tapasztalat végül, hogy röhöghetnek a nem-orbánisták, az ilyen kampányok működnek, nem azért, mert zseniálisak, hanem, mert végtelen erőforrásból nyomják őket, éjjel-nappal, végtelenítve, tizenöt éve, százezer csatornán és egyre csak több és több felületen, egyre nagyobb mennyiségben, ha az egyik mégsem jönne be, már érkezik is a másik, trial and error, kommunikációs apparátusok, kutatók, kampányszakértők, médiamenedzserek, politológusok, „influenszerek”, talpasok, ügynökök, hasznos hülyék, ötletemberek, tanácsadók tucatjai, százai, ezrei, kitudjaimennyijei melóznak keményen, pénz van mindenre, mármint ERRE mindig van, bármennyi, mert erre lopják azokat az ezermilliárdokat, nem másra, a jacht meg a zebra csak hab a tortán. És hiába butul a hatalom, hiába egyre nyilvánvalóbb a csődje, hiába egyre rosszabb a kormányzás, a hatalomújratermelés egyre hatékonyabb: ezek a módszerek, a „kampánytechnikák” (értsd: hazudozás, átverés, megvezetés) egyre finomodnak, egyre jobbak az adatbázisok, egyre okosabbak a szoftverek, egyre képzettebb a személyi állomány.
274.1.4. Ha magát az üzenetet nézzük, az most is vérprimitív, igen. És ostoba. Nem véletlenül. De semmivel sem volt kevésbé primitív, átlátszó és ostoba mondjuk Márki-Zay összeháborúzása 2022-ben, oszt akkorát nyertek vele, hogy még ők is meglepődtek.
Tudok ezen sápítozni, szoktam is, hogy milyen végtelen cinizmus, milyen gátlástalanság kell ehhez, minek nézik, minek tartják ezek a saját választóikat, minek tartanak bennünket, magyarokat, mindcuzammen.
Sötét barmoknak.
Dehát, tegyük a kolompot a szívünkre: azok is vagyunk. Az ő szemszögükből eléggé.
274.1.5. Mert a konkrét esetben például lehet-e másnak tartani azt, aki még 2025-ban (24-ben, 23-ban, 22-ben etc.) is képes megnyitni az Indexet – valamiféle tájékozódási szándékkal? És akkor azokról ne is beszéljünk, akik hajlandók dolgozni vagy hasznoshülyekéskedni is a lopott újság logója alá erőszakolt dezinformációs operációban. És, mint látjuk, a totalcaros szerkesztőnek pl. pont most lett elege, jobb késő mint soha, de mit gondolt az előző ugyanilyennél? Vagy a Városháza-„ügynél”? (Ami ehhez képes nagy költségvetésű bonyolult operáció volt, nemcsak simán nyomtattak pár ánégyes oldalt, hanem ott legalább dolgoztak a szolgálatok is, szereztek rendes agent provocateurt – nem átlátszó zsinórtangát, hanem politikailag is jól bekötött alkoholistát –, forgatókönyv volt, hangrögzítettek, mindent.)
Mer’ persze külön öröm a zember számára, hogy azt a felületet, azt a brandet használják most a mocsokságra, hatalmi célú dezinformációs műveletekre és mindenféle marhaságok futóbolondok általi terjesztésére, amely felületen, branden (újságon) a zember évtizeden át dolgozott, és ha valamit komolyan meg fontosnak gondolt, akkor azt, hogy ilyesmik (na jó, másfél évtizede még elképzelni sem nagyon tudtunk hasonló kaliberű ocsmányságokat) aztán soha ne fordulhassanak elő ottan. Dehát ezt a brandet, felületet, céget aztán szakszerűen, mint oly’ sok mást, ellopták, alaposan lepapírozták, jól megstrómanoltatták, és most erre a bűncselekménysorozatra használják. Mert ez, ne legyen kétség, működő jogállam működő igazságszolgáltatása előtt bűncselekménysorozat lenne. Ahogy a „tulajdont” megszerezték, ahogy álcázták, ahogy aljas indokból terjesztik a hazugságokat. Mind, mind.
De itt, ugye, a legkevésbé sincs jogállam, legalábbis szelektíve működik (tehát nincs), az elkövetőknek nincs mitől tartaniuk. Nekik nem számít semmi, csak a győzelem. Ha beledöglünk is. Bele fogunk. Illetve: bele vagyunk. Legalábbis rokkanva. A 2022-es pénzszórás következményeit sem tudta kiheverni a gazdaság, olyan kamatokon ketyegnek a hiteleink, hogy azt már kinövekedni is elég reménytelen, és most újra szórják a nép közé az ezermilliárdokat, hitelből, majd csak lesz valahogy. Lesz, persze: még nagyobb adóssághegy, még reménytelenebb kamatszinteken.
274.1.6. Mari néni, a célcsoport, akit egyébként nem érdekel a politika, annyit ért meg az egészből, annyi jut el hozzá, hogy Cirmi és/vagy Buksi után be kell csengetnie Magyar Péternek tizennyolcezer forintot, esetleg még annyi, hogy a nem létező tizennegyedik (tizenötödik, -hatodik) havi nyugdíját is elvennék, az unokáját meg elviszik Ukrajnába hullának. Ő beveszi, hogy Orbán adót csökkentett (miközben az állam kétszer drágábban működik, mint bármelyik a régióban), hogy rezsit csökkentett, ő nem fogja megérteni, hogy végső soron neki kell fizetnie mindenért, a rekordáfában, az inflációban, a gyatra munkabérben/nyugdíjban, a benzinben, a csirkefarhátban, a ramaty közszolgáltatásokban, hogy ő fizeti a bankok különadóját is, ő fizeti a multik különadóját, ő fizeti az Indexet meg az egész hóbelevancot, és ezért vagyunk ott ahol, ezért értek utol a románok, ezért tudnak már többet fogyasztani a bolgárok is, ezért leszünk lassan a legnyomorultabb ország az EU-ban.
Amíg van elég Mari néni, addig ez a rendszer működik. Azaz: „működik”. Új győzelem, új adóssághegy, új romhalmaz, jöhetnek az újabb nagy ígéretek, és jönnek majd az újabb, még durvább hergelések, a még nagyobb hazugságok, és ez így megy tovább, amíg fejre nem állunk mindannyian, bár lehet, hogy már fejre is vagyunk állva, szóval tényleg nem tudom elképzelni, meddig, mikor jön már rá a mélyen tisztelt magyarság, hogy az egésznek semmi, de semmi értelme.
De szerencsére már feltűnt újra a színen vagy legalábbis a színpad szélén Gyurcsány.
274.2. A világ legokosabb embere is lehet tök hülye
274.2.1. Jordan Ellenberg, híres amerikai matematikaprofesszor és esszéista (és scifiszerző) a Free Pressen esszézett egy jelentőset a nagy amerikai tudósról és gondolkodóról, Neumann Jánosról: „Americans to Celebrate: The Prophet of the Atomic Age”. Neumann ugyebár matematikus volt, emiatt nem kaphatott Nobel-díjat sem, talán ezért alakult úgy, hogy a tudományt is egyfajta sportversenyként – ahol nyilván a Nobel az olimpiai arany – értelmező hazai közönség fejében mintha kevésbé tudatosodtak volna hihetetlen eredményei. Pedig aligha létezett – ha létezett egyáltalán – tudós, akinek a gondolatai nagyobb befolyást gyakoroltak volna a huszadik század második felének tudományos és technikai fejlődésére. Neumann kutatásai alapozták meg a modern számítógéptudományt, jelentősen hozzájárult a kvantumfizika matematikai modelljeinek kidolgozásához, kulcsszerepe volt a Manhattan projektben majd a nukleáris technológia továbbfejlesztésében, játékelméleti tézisei révén nagy hatással volt az amerikai atomstratégia illetve a hidegháborús politikai stratégia alakítására, de még hosszan lehetne sorolni a tudományterületeket a genetikától a közgazdaságtanon át a statisztikáig, amelyben korszakalkotóként vagy meghatározóként tartanak számon egy-egy (inkább több) Neumann-eredményt. Az amerikai tudományos irodalomban nem ritkán hivatkoznak Neumannra úgy, mint a huszadik századik század legnagyobb elméjére, vagy egyenesen, mint a világ valaha élt legokosabb emberére. Ellenberg is emlegeti ezt az eposzi jelzőjét.
274.2.2. A Free Pressben megjelent cikk egyébként Neumann egy 1955-ös, a Fortune magazin felkérése írt jóslatát idézi, amelyben a tudós 1980-ra veszélyesebb világot és mélyülő válságot várt, figyelmeztetve a technológiai fejlődés veszélyeire. (1955-ben Sztálin halála és a koreai háború után, de továbbra is éles szovjet-amerikai szembenállás, fokozódó nukleáris fegyverkezési verseny idején vagyunk, ráadásul Neumannak közvetlen befolyása van az amerikai fegyverkezési programokra és a védelmi stratégiára. És egyébként ebben az évben fedezik föl a daganatot Neumann János kulccsontjában, ami már előrehaladott, áttétes rák, nem egész két év alatt elviszi.) Na, de ami miatt idecitálom Ellenberget, aki most, hetven évvel később, 2025-ben idézi Neumann 1955-ös cikkét, az a következő bekezdés (hevenyészett – naná! – ferdítés): „(…) Von Neumann esszéje, akárcsak maga Neumann, a kelet-európai fatalizmus és az optimista amerikai just-do-it szellem keveréke, »édes-savanyú gondolkodás«, amely annyira jellemző a 20. század első felében Amerikába érkező bevándorlókra. Mi lenne Amerika nélkülük? Egy rakás jó családból származó, jól öltözött üres fejű, aki nemzeti nagyságról puffog, miközben minden tönkremegy körülötte.”
Na, ezt a bekezdést képzeljük már el magyarul, a hazai jobbodali sajtóban!
274.2.3. Ellenberg cikke fölidéz még több – egyébként ismert – fordulatot Neumann életéből, például, hogy már a második világháború elején, a nagy német diadalmenet csúcsán is biztos volt Hitler végső vereségében. (Miközben a nevét mindig németesen, John von Neumannként használta, pedig sosem volt német nemesi címe, gazdag bankár édesapja magyar nemesi címet – Margittai – kapott Ferenc Józseftől 1913-ban.) Illetve, hogy második feleségét, Dán Klárát egy Monte Carló-i kaszinóban szedte föl, miközben egy kis papírlapra firkálgatott mindenféle képleteket a rulettasztal mellett, de végül Klárával hívatta meg magát egy italra, mert be kellett vallania, hogy a nagy bankrobbantó szisztémája nem nagyon működik. Ahogyan nem jött be játékelméleti tételeivel megalapozott atomháborús jóslata sem, merthogy állítólag nagyon erősen támogatta volna a Szovjetunió elleni megelőző atomcsapást, amíg a szovjeteknek nincs elég jó atombombájuk és hordozóeszközük hozzá. Úgy gondolta, ha mindkét félnek sikerül atombombát fejlesztenie, és beindul a nukleáris fegyverkezési verseny, elkerülhetetlen lesz az atomháború. Nem lett igaza. Na, és kábé ez az Ellenberg-cikk egyik nagy leszűrése, hogy lehetsz akár a világ legokosabb embere, akkor is van olyan, hogy nem jön be, amit gondolsz, hogy nem működik a szisztémád.
Arról a sokkal gyakoribb esetről meg ne is beszéljünk, amikor nem te vagy a világ legokosabb embere.