444.hu, 2025. november 21.
UJ PÉTER
273.1. Spatulaszingularitás, avagy újabb üstökösszerű mérföldkő a zemberisség teknológiaiai fejlövésében
273.1.1. A gördeszkázó Hitler után újabb értelmes AI-alkalmazás, már a második, nem a mailembe beleugató fölösleges kreténasszisztens, amelyik (aki? faszt aki!) négyszavas üzenetek akar nekem summarájzolni, meg hülye válaszokat halucináló dzsipiti, amit még csetbottal sem piszkálna értelmes enber, hanem igazi, magas színvonalú szórakoztató tartalom: Slavoj Zizek, mint neotévésoppos nepper mágikus spatulára próbál rábeszélni utánozhatatlan orgánumával, akcentusával és szóhasználatával. Néhány Kant, Beckett és Gramsci talán még elfért volna a szövegben, de ne legyünk telhetetlenek. Örüljünk neki, hogy végre megtalálta valaki a több ezermilliárd dolláros befektetésből épített, fél kontinensnyi villamosenergiát használó gigarendszerek értelmes, az emberiség boldogulását nagyban megsegítő fölhasználását. A huhogók (megannyi Huhogó Boss) mondhatják persze, hogy eddig ehhez elég volt egy-egy Szeszélyes évszakok vagy Maksa-híradó is, de az ilyenek alapvetően nem értik az emberiség technológiai fejlődésének e nagyszerű mérföldkövét. Lehetne egy kicsit olcsóbb, oké, de a jó poént meg kell fizetni egyrészt, másrészt ez nekünk úgyis ingyen van, mert Orbán nem a magyar családokkal fizetteti meg, hanem a multikkal, az meg már egész más, a klímahogyishívjákot meg oldja meg, akinek inge, például Gréta Tinder, az antikrisztus.
273.1.2. Végezetül még szeretném ráiránytani a világszinten minden tekintetben vezető Ópenéjjáj szagembereinek figyelmét a lehetséges továbblépés mikénthogyanjára, hogy, ha (és amennyiben) a zemberisség teknikaiológiai fejlődése ilyen szédítő ütemben folytatódik, mérföldkövet mérföldkőre halmozva, és esetleg ott az Opennál is el tetszenek érni az ezermilliárd dollár fölötti cégértékelést, az energiafogyasztás meg beéri egész Afrikáét, be tetszenek építeni még ezermilliárd értékű Nvidia-processzort a mindenhová (seggembe is), és kijön a valahány pont valahanyas új modell, ami már tényleg elérhető közelségbe hozza a fingularitást, szóval akkor majd nem-e lehetne-e megoldani, hogy az a gépgenerált félmeztelen kínai ürge, akivel tele tetszettek szarni a Youtube-omat, hogy valami idióta tai chi appra próbáljon rádumálni, tetszenek tudni, ami havi húszezerért meg akarná tanítani nekem a karkörzést meg a törzshajlítást, szóval ha ez a félmeztelen kínai is Slavoj Zizek hangján szólalna meg, és esetleg fölvenné az arcvonásait, de közben mégis maradna félmeztelen kigyúrt kínai, az meg-e oldható volna? Az már maga lenne a nirvána! (Here we are now, entertain us/I feel stupid and contagious…)
Maradok köszönettel, a reménykedő emberiség nevében: s.k.
273.2. Szelfpromó: éjjájhíradó @Qubit
273.2.1. Itt hívom föl mintegy szelfpromóciós megfontolásból kedves hallgatóink figyelmét, hogy Qubitutt éjjájhíradót indítottunk, így podcastilag is naprakészek lehetnek az emberiség teknológiaiai haladásának e legmérföldkövebb területén, ami, mint fent: isszonyú számítási teljesítménnyel és energiafelhasználással használhatatlan szolgáltatásokat és valódinak látszó kreténvideók termelése, rettenetes mennyiségben.
273.3. A pénzügyi védőpajzsok lovagjai
273.3.1. A hét legfrappántossabb belpolitikai instapublicisztikája a széleskörben népszerű kiberbiztonsági szagértőtől (vagy egy névrokonától vagy egy személyes adataival visszaélő hamisítótól, nem tudom, francnak se nincs ideje lenyomozni). Szpojler: Orbán is hazudik:
273.4. Az újabb fodballtrianonmohács elhelyezése a fodballtrianonmohácsok problématérképén
273.4.1. Volna itt ez a legújabb fodballrettenet, a soros (jepp!) trianonmohácsunk, én már ölég öreg vagyok, megértem vagy tucatot, a ‘78-as argentínai 1–2-t (ha Nyilasit és Törőcsiket nem állítják ki, ha Fazekas felesége nem lop nejlonharisnyát, ha… etc., de így, ha nem ha, kikaptunk a házigazda-végsőgyőztestől, kiestünk a csoportkörben, megjegyzem, a későbbi győztes Argetína mellett a negyedddöntős Olaszország és Franciaország volt még a csoportban, de mindegy, nemzeti gyász), a ‘82-es, belgák elleni ikszet (a rohadék cserecsatár Czernatinsky 76. percben egyenlít, mert Tóth és Csongrádi is fogalom nélkül rontott rá a jobb szélen elfutó Ceulemansra), a 86-os Irapuatót (0–6 az ukránok ellen, kell-e mondani valamit?), és aztán négy vagy inkább kétévente minden selejtezősorozat végén vagy közben egy-egy újabb Mohács, vagy esetleg még néha valami barátságos meccsen is, ha összejött valami kínosabb vereség (és azért általában összejött). Szóval nagy rutinunk van fodballtrianonmohácsban, illetve, éppen az, hogy rutint szerezni ebben nem lehet, sajnos immunitást is csak keveseknek sikerült, jómagam jó példával igyekszem ugyan elöljárni, de azért a hülyeség elszabadul ilyenkor, elég jól kiszámíthatóan.
És most a standard öncsalás, bűnbakkeresés, magyarázkodás, egyéb nyomorult pótcselekvés föl is van turbóztatva politikailag, merhogy kanpány van (mindig kanpány van), és ugye pártunkkormányunk (országunk) éppen szinte minden fontos meccsen (márminthogy nem sportban, hanem a tényleg fontos meccseken, mint költségvetés, gazdasági növekedés, exportkilátások) rettenetes szopóra áll, hát triplán kellettett volna egy kis fodballsiker, hogy kijutni valahogy egy 48 csapatos (a világ fodbalozó népeinek ötöde!, zöldmaki szigetekkel, Vatikánnal, törpeszultánságokkal, teljes csapatot kiadni alig tudó miniállamokkal, bálnavadászokkal, futballpályányi sík területtel sem rendelkező országokkal együtt!) vébére, vagy legalább pótselejtezőig vergődni (világ legjobb 64 csapata?). És nem sikerült.
273.4.2. Hogy hogyan érdemes ezt értelmezni, azt megírta Bede kollega, a lényeg, hogy a fodballban kábé ugyanaz történik kicsiben (kicsiben, de nagyban: évente százmilliárdokért), mint úgy cakompak az országgal (vagy viceverza): iszonyú pénzből óriási parasztvakítás, nagy dumák, porhintés, aztán, ha fölnézünk a táblára…
A nagy táblán, az országok tabelláján az áll, hogy a bolgárokat még csak-csak sikerül megelőzni néhány gazdasági mutatóban az EU-n belül, de egy főre eső fogyasztásban már ők is beértek, a többit most nem sorolom, olvashatják ezeket rendszeresen minálunk. Szarabbul állunk, mint tizenhat éve. És még mindig nyomják a süket dumát a brüsszeli istentudjamiről, vagy ami épp eszükbe jut, arról, dehát az helyzet, hogy a rendszerváltás óta eltelt 35 évből 19-ben (lassan húszban) Orbán Viktornak hívták az első számú politikai vezetőt, és még ezen a tizenkilencen (húszon) kívül is volt néhány év, amikor elég nagy hatása volt arra, mi történik az országban, szóval ez a barvúros teljesítmény, amit a táblán látunk jelentős részben az ő érdeme.
Illetve közös produkció ez, nyilván, lehet, hogy Orbán tényleg akkora zseni, mint amekkorának a hívei tartják, de akkor mi, többi kilencmillióan vagyunk tök hülyék, és akkor bennünket kell lecserélni, Orbán meg marad. Vagy ha ez nem megy, akkor fordítva, de indokolt lenne megpróbálni végre valamit.
[273.4.2.1. Az alábbiakban közzéteszem a Borízű hang 247. adásában (hallható szombat 0 órától) előadott megoldási javaslatomat a magyar fodball helyzetének erőteljes megjavítására.]
273.5. Nem állhatunk meg a szakadék felé vezető úton: még több stadiont, még több akadémiát, futballűrprogramot!
273.5.1. Tisztelt hölgyuraimkedvesbarátaim! Itt állunk az újabb trianonmohács után, és választ keresünk arra a kérdésre, hogyan mégis mi a büdösúristent kellene kezdeni ezzel az egésszel?
Bede Márton írása végén találóan világít rá a két lehetőséges dilemmára: vagy a modell rossz, vagy csak még több pénzt kell beleönteni. Úgy vélem, fején találta a szöglet.
273.5.2. Kétségbevonhatatlan tény, hogy a vasárnapi vereség sajnos széleskörben megrázta a csüggedésre, mélabúra egyébként is sajnálatosan hajlamos magyar társadalmat, mást ne mondjak, a nemzeti kultúra őrzésében oly nélkülözhetetlen intézmény (miniszterelnökúr szíves közlése), mint a Nemzeti Sport is furcsa cikkekre ragadtatta magát, ott is fölütötte a fejét a kétkedés, a csüggedés mételye, de nekünk a nehéz időszakokban sem szabad szem elől tévesztenünk a célt, meg kell látnunk a fényt az alagút végén, a biztató jeleket, amelyek igenis számosan voltak a csapat játékában. Igenis elindultunk egy úton, igenis eljutottunk valameddig, és igenis itt nem állhatunk meg.
273.5.3. Ahogy miniszterelnökúr emlékezetesen és igen találóan kifejtette (mert miniszterelnökúr általában mindent emlékezetesen és találóan fejt ki), célunk, hogy 2034-re utolérjük Ausztriát. Tehát a megkezdett úton tovább kell haladni, de és egy nagy de, eltökéltebben, állhatatosabban, mint eddig. Ha eredményt akarunk illetve kívánunk elérni a férfiasság- és jellempróbán, ahogy miniszterelnökúr találóan fogalmazott, kivívni nemzetünk sorsát mély sülyedésibül, s a szellemharcok tiszta sugaránál olyan magasra tenni, mint lehet, akkor ennél JÓVAL – és ez egy nagy JÓVAL – nagyobb erőfeszítésre lesz szükség. Ennél több kell, és ez itt egy nagy TÖBB, nagy KELL, nagy ENNÉL.
Áldozatok nélkül nem megy, no pain, no gain, no hide, no Harold. Vajh föl-e juthatott volna annak idején, Kim Kardashian minden szkepszise ellenére Jurij Gagarin a Holdra kényelmesen fütyörészve, sétálgatva? Nem, kedves barátaim, nem! Szó sem volt ilyesmiről. Ellenben kőkeményen meg kellett dolgoznia a sikerért. Szabadidejét, hétvégéit, sokszor hajnalokba nyúlóan a pénztárcáját sem kímélve kellett küzdenie azért, hóban, fagyban, mostoha körülmények között, hogy üstökösszerű pályája végén újabb és újabb mérföldköveket érjen el, és elmondhassa magáról, ez jó mulatság, férfi munka volt.
Ha végre tovább akarunk lépni, és szent meggyőződésem, hogy miért ne akarnánk, és a következő vébéselejtezőn eljutni akár a pótselejtezőkig, ahhoz a nemzet nagy, közös erőfeszítésére _van_ _szükség_. Nagyobbra közösebbre, mint eddig bármikor.
273.5.4. Ahogy annak idején a Legnagyobb (talán csak miniszterelnökúrnál nem nagyobb, de majdnem akkora) Magyar, Széchenyi Fürdő fölajánlotta bőrtokainak egyévi teljes jövedelmét egy sztálinista, kormányellenes Roosevelt téri épületi fölállítására, úgy lenne most szükségszerű ismét megnyilvánulnia a magyar önzetlenségnek és jobbítani akarásnak, adakozókedvnek. Talpra magyar, hí a haza! Most arra van szüksége a hazának, hogy magyar emberek, munkások, ápolónők, általános iskolai tanárok, nyugdíjasok százai, ezrei ajánlják föl egyévi jövedelmüket a Több Négert a Fradiba Közhasznú Alapítványnak vagy az Eredménytelen Cserecsatárok Elmaradt Gólprémiumaiért Biztosítási Alapnak (ECSEGBA).
273.5.5. Ki kell, ki merem mondani: ha eredményt akarunk, folytatnunk kell a stadionprogramot. Nagyobb és több stadionra van szükség. Várhatjuk-e, hogy komoly európai futballközpont lesz Felcsútból egyetlen stadionnal? Barcelonában hány stadion van? Madridban? Párizsban? Maga miniszterelnökúr fogalmazott úgy (találóan) két évvel ezelőtt a Nemzeti Sportban, hogy a legnagyobb hibája a futballban, hogy csak hatvannégyezres stadiont építettünk, nem kilencvenezrest, mert kishítűek voltunk. Meggyőződésem, hogy nem miniszterelnökúr hibázott, a kishit sajnos a mi részünkről volt jelentős visszatartó erő. Ilyen hibát nem szabad még egyszer elkövetnünk! Itt az idő megépíteni a kilencvenezres, még puskásabb stadiont, sőt, én azt is megfontolandónak tartanám, hogy elkerülendő az újabb hibába esés veszélyét, gondolkodjunk előre, mi lesz, ha négy év múlva eljutunk akár a pótselejtezőig, nehogy kiderüljön újfent, hogy megint kishitűek voltunk, úgyhogy lehet, hogy egyből kilencszázezres stadiont kéne építeni. És akkor az megoldaná a reptéri gyorsvasút problémáját is, mert Ferihegyen bemegy a zember a stadion egyik bejáratán, kijön a Boráros térnél a másik végén, vasút nem is kell.
Tudjuk, nincs könnyű helyzetben az ország. Brüsszel háborúja miatt a gazdaság kilátások nem olyan kedvezők, mint szoktak. Ebben a helyzetben vizsgálnunk kell minden lehetőséget a stadionprogram további finanszírozására. Egyes projekteket össze lehetne vonni a kastélyporgrammal, Paks II-vel vagy a Budapest–Belgrád vasúttal, esetleg a történelmi egyházakkal közösen lehetne multifunkciós stadionokat létrehozni, ilyen esetekben természetesen harangtornyot is kell építeni a lelátó fölé.
273.5.6. A sikeres és világszerte csodált – miniszterelnökúr találó közlése – akadémiai rendszert bővíteni kell, továbbfejleszteni, létrehozva a futball-kutatóintézetek, futballlaboratóriumok, focithinktankek, futball-lézerközpontok és futball-részecskegyorsítók hálózatát, a Fejlett Futball Kutatási Projektek Ügynökségét, bevonva a magyar űripart, az önvezetőautó-tesztpályákat és az akkugyárakat. 2035-ig Magyarország hozzon létre Mesterséges Intelligencia Vezérelt Űrfutballakadémiát a Marson (MIVŰM), ennek érdekében állítson föl már jövőre ezzel foglalkozó kormányhivatalt, kormánybiztossal, programirodával, projektügynökséggel, ezek nemzetközi kirendeltségeivel, MIVŰM-pontokkal Washingtonban, Párizsban, Moszkvában és Phenjanban, szakmaközi szervezetet, klasztert, és indítson nemzeti konzultációt, hogy szeretne-e magyar világbajnoki győzelmet, vagy inkább Ukrajnában kíván kínhalált halni brüsszeli géppuskák pergőtüzében, kiontott belekkel, leszakadt lábbal, összeégett arccal üvöltve a véres sárban?