444.hu, 2025. május 30.
UJ PÉTER
248.1.1. Rövid leszek. Velős. (Pacal.)
Majdnem úgy kezdtem: csapataink harcban állnak. Lófasz, papa. Elég volt a háborús metaforázásból. Ember esze megáll. Harcaink csapatban állnak. Harcellenes harcunkat megharcoljuk.
Nem, nincs kedvem viccelődni, nagyon nincs.
Az aktuálpolokoskodást is halasztanám, talán kicsit később, nem akarom elvenni az élettől a kedvemet, sem az önökét, tiktekétet.
Szolgálatiközleményezek, most van relevancia, sajnos.
Egyrész a köszönet és a hála hangján.
Miszerint harmincezer felé ballag – magabiztosan! – előfizetőink száma. Nagy dolog ez. (Kösz, Orbán!? De hülye vicc, istenem! Apropó: azt ismerik, hogy Orbán Viktor elmegy az auralátóhoz? Azt mondja neki az auralátó: – Auráid vannak hátra, Orbán!)
Rengeteg támogatás és biztatás is érkezett, ötletek, hogyan kellene medúzásítani (külföldre menekíteni) a 444-et, de itt azért még nem tartunk (bár azt hiszem, kevés dologgal tudnánk nagyobb örömet okozni az orbánista szektának), mindazonáltal ezúton is köszönjük az aggódó aggódásokat, drukkoló drukkolásokat, de legfőképpen persze a támogatást. Erkölcsit és anyagit.
Szükség van mindkettőre.
248.1.2. Kicsit unalmasabb dolog: számok. Ha valakinek elkerülte volna a figyelmét, közöltük 2024-es üzleti adatainkat. Mert ugyan magáncég vagyunk, senki nem kötelez (még) transzparenciajelentésre, de takargatni valónk nincs, nem is volt soha. Aki nem szeretné végigbogarászni, annak a lényeg: 2024-ben a 444 kiadója, a Magyar Jeti Zrt. történetének egyik legeredményesebb évét zárta, 125,1 millió forintos nyereséget ért el. Bevételeinek túlnyomó többsége (737 millió forint, az összbevétel 54,6 százaléka) az olvasóktól érkezett előfizetési díj és támogatás formájában, valamint kisebb részben egyéb termékek – könyvek, pólók, ilyesmik – értékesítése révén. A hirdetési bevételünk 425,5 millió forint volt (az összbevétel 31,5 százaléka), intézményi támogatóktól (főleg EU-s pályázatokból) 173 millió forint (12,8 százalék) folyt be. (Megjegyzem, a perverz cinizmussal szuverenitásvédelmi hivatalnak nevezett hatalomtechnnológiai harccsoport heteken át nyomatta közpénzből ellenünk a lejáratókampányt, miszerint átverjük az olvasókat, és százmilliókat kapunk valahonnan… Aah, mindegy is, tényleg kár már ezen holélünközni, dehát itt élünk, ahol simán az „állami működés” része, hogy úgynevezett állami hivatal hazudozik rólad, direkt károkozási szándékkal, és beperelni már nem is mered, mert egyrészt körbebástyázták jogilag a jogászautokratikus szélhámosok, másrészt az igazságszolgáltatás mai állapotában már nemcsak iszonyú sok erőforrás, jó ügyvéd, alapos felkészülés, miegyéb kell, de még némi szerencse is, hogy egyáltalán esélyed legyen. Aztán jön a másodfok… Osztasz, szorzasz – egyszerűen nem éri meg. Ott okoznak kárt, ahol akarnak.)
248.1.3. A beszámolóból kiolvasható még egy dolog: a Magyar Jeti Zrt. ezentúl megfelel Orbán Viktor egyébként teljesen értelmetlen, és valójában sajtóellenes nyomásgyakorlás céljából hangoztatott kívánalmának, miszerint kizárólag magyar tulajdonba került. Részben a szuverenitásvédelminek nevezett feszültséggerjesztés, részben a cég egyébként természetes és örvendetes fejlődése miatt tíz év után kivásároltuk amerikai kisebbségi tulajdonosunkat, a Media Development Investment Fundot (illetve az MDIF egyik, digitális médiára szakosodott alapja, a DNV birtokolt harminc százaléknál valamivel kisebb tulajdonrészt a Jetiben). Nagy segítség volt annak idején, 2014-ben az MDIF befektetése, talán nélküle is megmaradt volna a Jeti, de a fejlődése biztosan lassabb, nehézkesebb lett volna.
Ma már vicces belegondolni, de igazából azért kezdtünk tárgyalni akkor az MDIF-fel, mert úgy gondoltuk, hogy egy külföldi, pláne amerikai kisebbségi tulajdonos védelmet jelenthet esetleges politikai befolyásolási/üzleti zsarolási próbálkozásoktól, hiszen ugyebár az Indextől menekültünk ebbe a projektbe 2013-ban, és ott elég közelről figyelhettük, hogyan fojtogatja, hajtja uralma alá az Orbán-gépezet a beföldi médiatulajdonosokat. Persze kiderült, rosszul kombináltunk, mert szinte az MDIF megjelenésének pillanatában zendített rá az orbánista propaganda az azóta is műsoron tartott Soros-ellenes kampányra, és természetesen vastagon sorosozták az MDIF-et, a legvadabb marhaságokat állítva, az igazgatóság két tagját személyében is támadva.
(Az MDIF-et a szerb B92 rádió alapítója, Szasa Vucsinics hozta létre 1995-ben, azzal a céllal, hogy a régió formálódó demokráciáiban hitelekkel segítse az induló médiavállalkozásokat. Az alap első támogatója valóban a Soros alapítvány utóda, az Open Society Foundations volt. Az MDIF első nagy sikere a szlovák SME beindításához nyújtott hitel volt, ma a világ 35 országában, 65 médiacégbe van jelen, tulajdonosa például a kelet-európai térség egyik meghatározó médiavállalatának, a lengyel Gazeta Wyborczát kiadó Agora csoportnak.)
Az MDIF-nél kellemesebb kisebbségi tulajdonost elképzelni sem tudna magának az ember, tíz év alatt nemhogy tartalmi kérdésekbe nem próbáltak beleszólni (hogy is próbáltak volna!), de más területeken, üzleti döntésekben sem voltak surlódásaink soha. (Különben is többségünk volt az igazgatóságban, leszavaztuk volna őket, mint a szél.) Feltétlenül megbíztak bennünk, és mi megbíztunk bennük. Tudom, furcsán hangozhat ez, sőt, hihetetlenül orbánistáéknál. De van ilyen világ is. Még. Ahol nem gyanakvás, alá-fölérendeltség, parancs-értettem, hatalmi játszma határozza meg a viszonyokat, nem mindig lenyomni, becsicskítani, átverni akarják egymást a felek, hanem hisznek egymásnak, és sikeresen dolgoznak.
248.1.4. És akkor most tényleg kihagyom az aktuálpolokoskodást. Plankó Geri kábé megírta múlt héten, amit meg keletetett. Meg az előző hírlevélben én is, ugye. Azóta sajnos nagyon arra haladnak a dolgok, amerre jósolgattam, és minden nap egyre nyilvánvalóbb: Orbán eltökélt, esze ágában sincs elengedni a hatalmat, aminek megőrzéséhez minden eszköz rendelkezésére áll. Keményít, eszkalál, radikalizál. Mint mindig. Csak még jobban. Szorítja ki a szuszt a még ellenálló (elég tétován ellenálló) társadalomrészek szerveződéseiből.
Ukrajna a kampánytéma. Ezt találta alkalmasnak arra, hogy átverje vele a szavazóit. Ukrajna az új Soros és migráns. És ennek az erkölcsi mélységét én már nem is tudom itten bemutatni. (Nem mintha a korábbi sorosozások, migránsozások magasabb morális nívót mutattak volna.) Talán Lányi András gondolatait érdemes idecitálni: ezt száz évig nem mossuk le magunkról. És már megint egy fasizálódó, gyilkos diktatúra utolsó csatlósaként végezhetjük.
Orbán egyértelműen politikai erőszakra kondicionál, és élezi, élezi a konfliktust az EU-val, erre kell neki az „átláthatósági” törvény, amivel simán kinyírhatja a független sajtót. Lehet, hogy ki is nyírja, csak a balhé miatt.
Innen folytatjuk.