245. Gyurcsánytalanság

245.1.1. Na, hát akkor a Feri el van menve, ki lehet ezt is ikszelni, mostmár, amikor persze senki sincs, akinek kedve, oka vagy bármije lenne ikszelni, amikor már indifferens, inadekvát, inoperábilis, inkompatibilis, téttelen, hatástalan, értelmetlen; ikszeink is fogytán.

Attól, hogy a Feri nem lesz (ha nem lesz, amire azért nem vennék mérget, sőt, előbb-utóbb biztosan lesz, de még az sem biztos, hogy akár rövidebb ideig is nem lesz), még senkinek sem lesz jobb. Vagy akinek mégis, az már úgysem tudja, hol van.

Feri nem léte nem old meg semmit. Igaz, útjába sem áll semminek. És ez egyébként a létéről (voltáról) is elmondható.

245.1.2. Tulajdonképpen rá kell (kelletett volna) jönnünk: Feri már rég nem volt. Talán erre jött rá ő is. Hogy a tavaly júniusi EP-választás óta már biztosan nem volt. Szerintem már előtte sem. Ami volt, ami Gyurcsánynak látszott, az csak szellem, árnyék, zombi, amelyet Orbánék idéztek meg, engedtek ki-be időnként a palackból, miniferiztették, gyurcsányoztak vele, összegyurcsányoztak, szétgyurcsányoztak, leggyurcsányoztak, odagyurcsányoztak, meggyurcsányoztak, begyurcsányoztak, de az már nem az igazi Gyurcsány volt, hanem az, amit csináltak belőle, az Orbán-Gyurcsány. Ezt a gonosz szellem-Gyurcsányt, a Miniferit, az Orbán-Gyurcsányt viszont az agyunkba nyomták, százmillárdokból (a mi százmilliárdjainkból) óriásplakátolták, reklámklippelték, mantrázták évekig. Ez a szellem-Gyurcsány már ismertebb mint a valódi, ezért gyakran össze is tévesztik vele.

245.1.3. A valódi Gyurcsány nem volt diabolikus figura. Talán inkább komikus, ha már. Akik tényleg belelátták az ördögit, és nem csak politikai okból, kampánycélból akarták belelátni, nos, azok azért többnyire ütődött figurák.

Ezzel nem azt állítom, hogy Gyurcsány nem okozott volna kárt, nem tett volna olyan dolgokat, amelyek helytelenek, elítélendők. De azt igen, hogy az főgonosz szellem-Gyurcsány megteremtői ezerszer több kárt okoztak nála. És ez nem menti föl a valódi hibákat elkövetett valódi Gyurcsányt.

245.1.4. Egyáltalán nem volt tehetségtelen politikus. De nem volt annyira tehetséges sem, mint amennyire annak akarták hinni a Horn után elanyátlondó MSZP drukkerei. Talán annyira sem volt tehetséges, mint amennyire tehetségesnek hitte önmagát.

Azért voltak nagy bravúrjai. A legnagyobb, hogy szinte a semmiből, egyetlen rohammal be tudta venni a szocialista pártot, és magához ragadni a vezetést. Aztán persze kiderült, hogy nem volt annyira sikeres ez a roham, mint amennyire annak látszott, mint amilyennek hirdette, és amilyen sikeresnek tán önmaga is hitte. A legnagyobb bravúrja a 2006-os győzelem volt, de milyen áron? Máig fizeti. A 2005-ös, minden szempontból kártékony és hosszú távon pusztító állampolgársági népszavazás árán, és az őszödi beszédben ismertetett trükkök árán. Rohant előre ész nélkül, nem nagyon gondolt végig semmit. Egy darabig bejött. De aztán!

245.1.5. A valódi Gyurcsányra nagyon is jellemző volt ez a széllelbéleltség. A szenvedélyesnek is nevezhető, olykor eszetlen kapkodás, hadonászás, túlmozgás. Másrészt: mondhatjuk úgy is, hogy fantasztikus tehetsége volt ahhoz, hogy flódolja a zónát. Hogy ezzel a nyaktörő tempójú tevés-vevéssel leuralja a médiateret.

245.1.6. Hát röhej, illetve nem, nem röhej, hanem kurva nagy nyomor, hogy már fölidézni is alig tudjuk azt az időt, amikor a média nagyobb része még nem direkt kormánypropaganda-csatorna volt, amikor még nem a közoktatás teljes éves költségvetésével összevethető összegből nyomatták a fejekben a hatalom szintén nagy költségvetéssel, jól kigondolt narratíváit, hanem az újságok kábé azt írtak, amit akartak, ami az eszükbe jutott, szóval Gyurcsány még ebben a médiatérben volt képes dominálni, gyakorlatilag egyszemélyes produkcióval, folyamatosan improvizálva, nem állt mögötte több száz fős stáb, kutatócégek, adatbázisok, algoritmusok. És megint: egyáltalán nem állítom, hogy ezek a mutatványok kellő eredményre vezettek vagy bármit is előbbre vittek volna. De mutatványok voltak.

Leghiperaktívabb korszaka talán a 2004-es miniszterelnökké válásától az őszödi beszéd botrányáig tartott. Ebben az időszakban, reagálva az őrületes Gyurcsány-túladagolásra csináltuk meg az akkori Indexszel az ős-onlinemédia eméklezetes médiahekkjét: egy ideig (talán fél napig vagy addig se) csak Gyurcsány-cikkeket közöltünk a címlapon. Az akkori címlapon elfért vagy hatvan anyag, mind gyurcsányos volt. A hekk elég jól sikerült, nem nagyon értették mi ez, hülyébbnél hülyébb megfejtésekkel álltak elő, gyurcsányista vagy anti-gyurcsányista összeesküvést sejtettek, híreszteltek, orrontottak, áradt a hülyeség minden irányból. Jött a júzer, ömlött a pédzsvjú!

245.1.7. Őszödi beszédezni itt már teljesen feleslegesen, az azóta eltelt időben bőven kiderült már, mennyivel volt túlfújva, sőt az is kiderült részben, hogyan. Idézgetni meg idézget eleget mostanában mindenki klasszikus Gyurcsányokat.

Annyit még fontos idevarrni a végére, hogy a Gyurcsány-mítosz legnagyobb haszonélvezője és forgalmazója, az Orbán-művek a mini-Orbánra bízta a búcsú fájdalmas feladatát, aki korszellemes-betyárosan odakúrt egy mondatos FB-posztot (mentéségre legyen mondva: emoji nélkül!), ami stílszerűen vagy dehogyis, inkább természetszerűen ordas nagy hazugság. Mániákus hazudozónak nevezi Gyurcsányt. Nem volt az. Gyurcsány nagy bűne és hibája orbánista logika szerint nem az volt, hogy egy-két dologban nem mondott igazat. Hanem az, hogy beismerte. Ez a beismerés volt az őszödi beszéd.

De, vegyük észre, ma ott tartunk, hogy szinte bármelyik nap bedob a hatalom akár négy-öt olyan hazugságot is, ami külön-külön nagyobb, mint az őszödi beszédbe beismertek összessége.

Ezekben a napokban konkrétan ott az orosz energiafüggőség fölszámolására irányuló európai bizottsági szándék és a rezsicsökkentés összekötése, egyáltalán, a rezsicsökkentés maga… Mondom, minden napra lehetne találni. Elkövetési értékben pedig nagyon sok nagyságrenddel járunk az őszödi időszak felett.

245.1.8. És Gyurcsánynak volt még egy képessége vagy ha úgy tetszik, tehetsége, ami ma nagyon hiányzik a mai politikából. Meg tudott bukni. Nem könnyen, de végül meg tudott. Mit egy rendes, demokratikus ország demokratikus politikusa. Ilyet nem láttunk már tizenöt éve.

245.2. Értjük Istvánt

245.2.1. Néhány bravúrosan, szinte költőien földolgozott Gyurcsány-gesztus a tíz másodperces loopok Paganinijétől, Botos Tamástól:

De tényleg a végtelenségig lehetne folytatni.

245.3. Önök kérték vol. II

245.3.1. E heti kívánságműsorunkban Balásy Zsolt budapesti hallgatónk kérését teljesítjük, aki a Zig Zags kaliforniai speedrockzenekart szeretné látni, hallani. Íme: