444.hu, 2025. május 2.
UJ PÉTER
244.0. 12+
244.0.1.Idestova tizenkét éve és három napja (vagy ahogy Orbán mondaná: tizenKETTŐ éve és etc…), tehát 2013 április 29-én jelent meg az első poszt a 444.hu oldalon: Országszerte agresszíven virágzik az orgona.
Ma sincs ez másként. Mondhatnám azt is, hogy pont ugyanott vagyunk, mint tizenkét (TIZENKETTŐ) éve. Kösz, Orbán. (Minden értelemben.)
244.0.2. Múlt héten meg totál elfelejtettem megünnepeltetni önökkel minden idők legemlékezetesebb cikkünk, a Kispadon baszott, kibaszták tízéves születésnapját. Millió pageview van rajta, ember!
244.1. Énekszó és táncköszö
244.1.1. Áldott, békés munkaünnepét kívánok minden egyes olvasónak!
Mint mindannyian tudjuk, tegnap azt ünnepeltük, hogy nem kell dolgozni, és rögtön hozzá is csaptuk a mát. Ez tehát amolyan rekurzív ünnep, vagy ha úgy vesszük posztmodernkelgyó-ünnep, amely közhelyes módon enfarkába harap. Ki van ez találva, na, egy zseni volt, akinek eszébe jutott.
Ezen a ponton szerintem indokolt volna, hogy meghallgassuk korunk legnagyobb munkásmozgalmi gondolkodójának vonatkozó mondatait:
244.1.2. Na most, ezek után Önök, tisztelt kedves olvasóink, milyen alapon várják el, hogy én, azaz az Önök hűséges hírlevelezője, az általános semmittevés nemzetközi ünnepén motiváltan, eltökélten és színvonalasan szórakoztassam Önöket legitt? Ugye, ugye!
Jó lenne, ha ezen egy kicsit elgondolkoznának azért.
244.1.3. Másrészt, ha már az általános emberi jóérzés és a nemzetközi munkásmozgalom útmutatásai ellenére eljutottunk idáig (túlmentünk bizonyos határon), nem tud nem eszembe jutni minden idők két legnagyobb ünnep témájú művészeti alkotása: Rajhona Ádám beszéde az Egészséges Erotikában (pedig az ugye augusztus 20, de az lényegileg egyhülyeség), akárhányszor újranézem, mindig egyre jobb; illetve Szombathy Bálint egyszemélyes fölvonulása a Lenin-képpel, amiért aztán majdnem leültették 1972-ben. (Egyébként 2022-ben, az ukrajnai orosz agresszió után parafrazálta magát Putyinnal.) Azért a 72-es alakítás tényleg a legnagyobbak közül való, kevesen tudtak és mertek ennyire hülyét csinálni a rendszerből. (Hol vannak az új idők új Szombathy Bálintjai? – kérdezhetném álnaivan vagy álköltőien, esetleg álserényen.)
244.1.4. Kevés ihletettebb pillanat adódik a semmittevésre, mint a munka ünnepe, pláne, amikor ilyen minden szempontból tökéletes, úgynevezett „szakszervezeti” időjárást is mellékelnek az illetékesek a munkaszüneti napokhoz. (Hiába károgott a brüsszeli baloldal, amikor Orbán Viktor nem megfelelő ünnepi időjáráselőrejelzés miatt móresre tanította a meteorológiai intézet néhány idegen érdekek szolgálatába szegődött „szakemberét”, lám, az idő ismét bebizonyította, hogy igenis eredményes volt a kormány időjáráspolitikája. Brüsszel ismét vereséget szenvedett. Bicepsz, bicepsz, szivecske, tűz, magyar zászló, magyar zászló, ima.)
És persze, fölvonulás nélkül félkarú óriás, a tudományos sörvirslizmus máig megcáfolatlan és meghaladatlan eredményeiről nem beszélve, de azért ha csak úgy, szinte félálomban ücsörög a kertben az ember ebéd után, hallani a dongókat a lila akác körül, csak öt-hat házzal arrébb flexel (flexszel flexel, avagy sarokcsiszolóz) valaki, de tényleg, még füvet sem nyírnak sehol, akkora a csend, szinte hiányzik mondjuk egy bőrtokos Sokol hangja, sútrádió-budapest, ikszóraipszilonperc, a Kőbe zárt lélek… Nem tehetek róla, mindig kabarészámok jutnak eszembe.
244.1.5. Múltkor beugrott az a fordulat, hogy „nyertél egy hangszórót!”, már gugliztam is a Youtube-on Gálvölgyi paródiájára, ugye a hetvenes-nyolcvanas évek tévés vetélkedőjét, a Lehet egy kérdéssel több? című Egri János-műsort figurázta kifele, elindítottam a videót, és azt vettem észre a második mondatnál, hogy kívülről tudom az egészet, onnan, hogy görkorcsolyaverseny a Vatikánban naplementekor meg hogy a Dalai láma lúdtalpbetéte ima közben. Ezt nevezem én latinos műveltségnek.
244.2. Felvonulók kérték: Balásy Zsolt budapesti hallgatónknak küldjük az alábbi felvételt
244.2.1. Az ötvenes-hatvanas évek legnagyobb libanoni rockandrollsztárja, Mayada énekel. A második világháború után Libanon gazdasága gyorsan fejlődött, a térség pénzügyi-kereskedelmi centruma lett („a Közel-Kelet Svájca”), erősen építve az európai (elsősorban francia) gazdasági és kulturális kapcsolatokra. Ez remek kis instaizé például ennek az időszaknak állít emléket. (1975-ben aztán kitört a polgárháború, nem függetlenül attól, hogy az izraeli területekről az országba menekült több százezer palesztin fölborította az egyébként sem túl stabil felekezeti egyensúlyt. A politikai rendszer nem tudta többé kezelni a társadalmat feszítő vallási és etnikai ellentéteket. Azóta Libanon válságból válságba jut, háborúból háborúba menetel. 2018 és 2023 között az ország GDP-je 40 százalékkal esett vissza.)