444.hu, 2025. március 28.
UJ PÉTER
239.1. Az öltözőszag hatása a politikai gondolkodásra vol. 99999
239.1.1. Mostanában az „A nagyfejű, ha bemegy az öltőzőbe” kezdetű népies műdallal kelek és fekszem, járok és kelek, léptem és nyomok, teszek éjt nappallá: három és…
239.1.2. Nézzük a jó oldalát, bár kétségtelen, igen mérsékelten van neki: a Nagyfejűnk leszállt újra ide, közénk, jó magyarok közé, és mesél. Újra meg-megsimogatja fejünk, jó szóval oktat, játszani nem enged, mert játszani itt csak ő játszhat, de ő játszik is, mondjuk, mindenki helyett. Bejátssza a pályát. Megfáradt talán egy kicsit a világrendszerváltásban, Európa és Amerika teljeskörű átalakításában, erősemberesebbé, autokratikusosabbá, patriótábbá, idiótábbá alakításában, és újra az öltözők öltözőszagú világában, újra köztünk, egyszerű emberek között, egyszerű emberként magyaráz, alapvetően persze hazudozik, dehát ez eddig sem zavart senkit, hiszen ő egy közülünk, ahogy mondta is, ismer mindannyiunkat, szőröstül-bőröstül, ától cettig, ami egyébként amolyan szakmai alapkövetelmény lehet szélhámoséknál: úgy lehet csak igazán átverni az áldozatot, ha jól ismerjük.
És mivel egyetlen szavát sem lehet komolyan venni, azon sem kell aggódnunk, hogy a hatalom fő (persze: egyetlen) birtokosa nem túl hosszú és nem túl sikeres labdarúgókarrierje révén előállt ismereteire alapozza politikáját. (Amely nem is valódi politika, hanem álpolitika csupán: együttműködés, közügyintézés nélküli egyszerű hatalomgyakorlás, semmi más, ahogy azt számtalanszor tisztáztuk.)
239.1.3. Ebből a sok érdekes és színes, nyomokban valóságos elemeket is tartalmazó dologból, amiket a Nagyfejű mondani talált a fönt emlegetett és linkelt internyúban, amelyben egyébként kedvenc témájáról a labdarúgosásról járatta a száját, egyet emelnék ki csupán, amiből az interjút szemléző cikkünk címét is adtuk, miszerint azt fejtette ki a felcsúti zebrahuszár, hogy ő focistaként sosem szerette, ha a „nagyfejű” (megyekettes esetében a felcsúti téeszelnök) meccs előtt vagy közben bement az öltözőbe okoskodni.
Eleve vicces (ironikus!) maga a szövegkörnyezet, merthogy a Nagyfejű, az ország idestova legnagyobb fejűje az egész internyúban futballokoskodik biturbó, sőt, elkezdi összeállítani a 2030-as válogatottat is. (Tehát: benn van az öltözőben.)
239.1.4. No de, tudom, hogy a Nagyfejű nem az empátiájáról híres, nem azért jutott idáig, mert, de ha őt annak idején ennyire zavarta az öltözőben alkalmatlankodó kis nagyfejű, akkor elképzelhetné, most milyen érzés lehet úgy az egész országnak, hogy van egy nagyon nagyfejű, aki nemcsak az összes öltözőben okoskodik mindig, de ott van a hálószobában, a nappaliban, a vécében, az ebédlőasztalnál, a munkahelyen, a buszon, a tévében, a rádióban, az újságban, mosógépben, fridzsiderben, porszívóban, a Munkácsy-díjban, mindenütt, és csak mondja, mondja a hülyeségeit.
239.2. Biztató sperspektívák izomból
239.2.1. Kedvenc globálelemzői fordulatom, hogy mostan akkor véget érvén a neoribelalizmus/grobalizmus/szabályalapú kutyafasza/az eddig ismert világ/történelem satöbbi, és jön a multiproletaritás meg minden (csak elénk ne üljön!), – a lényeghez érkeztünk! – az „erős embereknek” van mintegy röneszansza. És ne úgy tessék érteni, hogy (az általam már többször, e hasábokon is körülrajongott) Vaszilíj Alekszejev föltámad és elfoglalja Putyin helyét, hanem hogy egyre több ilyen Putyin, Erdogan, Orán, Trump satöbbi típusú vezető kerül hatalomra, ezek volnának az úgynevezett „erős emberek”, akik folyton erősködnek, és akkor mostantól ez a divat.
239.2.2. Persze az első külföldről támogatott, a nemzeti szuverenitást mélyen aláásó kérdésem, hogy mégis mi a büdös franctól lennének ezek az emberek erősek? Attól, hogy leszarnak mindent és mindenkit, és két kézzel kapaszkodnak a hatalmukba, tönkretesznek bárkit és bármit, akár a saját családjukat, a barátaikat, mentoraikat, saját híveiket, és akár még gyilkolni/gyilkoltatni is képesek azért, hogy még egy kicsit dirgálhassnak meg hülyeségeket ordibálhassanak? Mert rájöttek hogyan kell kijátszani a hatalomkorlátozó (demokratikus) intézményeket? Mert bárkit képesek és hajlandók átverni? Bármit bármikor hazudni? Ellopni?
Hát, ja. Kurva erős emberek.
239.2.3. És milyen biztató sperspektíva (ugye, mondtam: van elég), tényleg, hogy akkor elszaporodnak ezek a nagyon erős emberek, és reggeltől estig (éjt nappallá téve) erősemberkedni fognak, nem is annyira egymással, hanem a náluk gyengébb emberekkel, mert azért inkább azokkal szeretnek.
És hogy ez az erősemberkedés milyen következményekkel jár, azt látjuk például Ukrajnában. És érezzük azt, már a saját erős emberünk áldásos hatásait, itthon is, persze, ahogyan araszolgatunk valami társadalmi-fejbenösszeomlás-szerűség felé.
239.2.4. Egyébként ahányszor elerősemberezi magát valaki, mindig ez a jelenet jut eszembe a kettes számú Csupasz pisztolyból. (A magyarul beszélő változatban valami olyasmi volt Frank Drebin szövege, hogy „hozzon valami erőset!”)
239.3. Pajtás, daloljunk súlyemelőről!
239.3.1. Ja, és még hallgassák meg az orosz über-Cseh Tamás (a magyar Csehvel ellentétben ő nagyon is maga írta a dalszövegeit meg a zenéjét is), Vlagyimir Viszockíj dalát, amely Vaszilij Alekszejevről szól, és az igen tárgyszerűnek mondható „Dal a súlyemelőről” címet viseli.
239.4. Még biztatóbb sperspektívák 2028-ra
239.4.1. De ha már itten szóba kerültek mindenféle globáliselemzői fordulatok, az erősemberezés mellett egy másik kedvencem, amikor odáig jutnak a kristálygömbözésben/madárjóslásban/kártyavetésben a jellemzően amerikai okoskodók, hogy mi lesz majd a 2028-as elnökválasztáson, amikor majd Trump már nem indulhat…
239.4.2. Jó, oké, hát mi magyarok sem lehetünk büszkék a gyors felfogóképességünkre, mert az ellenzéki közönség nagyon nagy többsége még 2014, 2018 és 2022 után is elhiszi még mindig, hogy a következő választáson már hopp, csak úgy simán megbukik a rendszer, de az nekem egy kicsikét már megmosolygtató, hogy amerikaiéknál ilyenkor, amikor 28-as jelölteket, politikai startégiákat, miegyebeket latolgatnak, nem nagyon rémlik föl – vagy legföljebb Timothy Snyder-szerű, szélsőségesen Trump-ellenesnek számító figurák részéről –, hogy hát ez a remek narancssárga arc már 2020-ban, jóval kisebb beágyazottsággal, sokkal kisebb erőforrások birtokában, sokkal kisebb táborral háta mögött is megpróbálkozott erőszakos és illegális módszerekkel a hatalom megtartása érdekében, akkor milyen alapon gondolja bárki, hogy 2028-ban, minden bizonnyal sokkal beágyazottabb, magabiztosabb (lásd az egész Republikánus párt trumpizálása, államigazgatási tisztogatás, intézmények megszállása) helyzetből nem próbálkozik meg akár radikálisabb módszerrel. Hiszen onnantól kezdve, hogy 2021-es kapitóliumi randalírért nem tudták felelősségre vonni (elítélni), sőt, a bölcs amerikai nemzet minden várakozásnál nagyobb fölénnyel választotta újra elnökké a puccskíséreletezőt, tehát innentől kezdve ez, mármint a hatalommegtartás érdekében alkalmazható erőszak, legitimálva van, és inkább az lesz a meglepő, rendkívüli, ha nem próbálja újra. (Hülye lenne.)
239.4.3. Szóval ha a demokraták valamit keresni akarnak a hatalom környékén 2028-ban, akkor nem politikai programot, kommunikációs stratégiát meg ilyeneket kell alkotniuk, hanem paramilitáris egységeket szervezni. Azért ez is elég vidám sperpektíva, nem? És van még ilyenből elég.