444.hu, 2024. november 22.
UJ PÉTER
221.1. Nem tudhatod
221.1.1. Többnyire távol tartom magamat, illetve magunkat, ezt a fórumot vagy micsodát a szelfkaserszerűségektől, nem esik nehezemre, mondjuk, sosem ment nekem (nem volt kenyerem) az ön-skálakópéskodás, nem mintha ez morálisan ide vagy oda helyezne, sőt, inkább hiányosság, mint erény, mert a magunkfényezés még akár munkaköri miegymásom is lenne (volna), ahogy egyébként ennek a hírlevélnek is kimondott feladata talán, hogy időnként marketingolgassam benne a dolgainkat.
221.1.2. Tehát akkor most egy kis önpolír, muszáj, és tényleg, van rá ok: kedden tartottuk Ács „Dani” Dániel kollégám (vagy talán mondhatom: barátom) könyvének bemutatóját. Telt ház, kábé kétszáz ember, és leírhatatlanul nem is tudom milyen hangulat. Ha azt mondanám „jó hangulat”, talán furcsán hatna, mégiscsak a magyar irodalomtörténet egyik legmegrázóbb tragédiájáról szól a bemutatott riportkönyv, és persze, a hangulat „jó” volt, de olyan meghatóan, szinte meglepően bölcsen, mélyen, éretten, értelmesen jó.
Ült fönn „Dani” Dániel a színpadon, a már-már trvtkósan fejére ragadt baseballsapkában, és olyan erős, okos, tiszta mondatokat mondott irodalmi kánonképzésről, nemzeti emlékezetről, kultúrpolitikáról, és egy tömegsírból előkerült, véres, sáros kis füzetről, amilyenekhez foghatót hivatásos beszélőktől, politikusoktól, politikus-sameszoktól sosem hallottunk, és ahogy a dolgok állnak, talán soha nem is fogunk.
221.1.3. Nem mesélem el a könyvet, úgyis csöpögtetünk belőle ezt-azt időnként, reklám gyanánt. (Egyébként, ez is szép, tulajdonképpen családi produkció, Ács apuka és anyuka irodalomtörténészek, onnan jön az ötlet.) A (tragikus) főhős, Dienes András, a Radnóti-gyilkosság után nyomozó kutató, egykori magas rangú csendőrtiszt, aki a nyilas uralom alatt nem az Orbán Balázs-i utat, az ön- és elvfeladást választotta, hanem komolyan vette Petőfi Sándor eszméjét, a magyar szabadságot, és élete kockázatatásával mentett embereket a legvadabb időkben, aztán a háború után azok zárták börtönbe és fosztották meg mindenétől, akinek önzetlenül segített, végül ellopták tőle élete munkáját, amibe aztán belehalt.
Nagyon sok mindent megmutat ez a történet rólunk. Ahogy még nyolcvan év után sem vagyunk képesek szembenézni az elődök tetteivel, csak turulozgatunk, mismásolunk, hablatyolunk, mint valami berosált politikai igazgató.
221.2. Bránerdzsungelba tévedt PhD-jelölt
221.2.1. Az úgynevezett „vitriolos belpolglosszában” reménykedő olvasók (vadász, vadász, te szopni jársz ide!) kedvéért megerőltetem magam, bár a heti puskaporomat nagyrészt ellőttem az aktuális Magyar Péter-hangzóanyag (maxi single) kritikájára (a kemény részek még keményebbek, a dallamos részek még dallamosabbak), ezért egy régebbi, az események sodrásában talán már némileg megpimpósodott, bár talán még nem csökkent élvezeti értékű Orbán Balázs-nyilatkozatot húznék (húznák) elő, mert hát mégiscsak, izé, volna a mellébeszélésnek (zagyválásnak, hablatyolásnak, hadovának, hantázásnak, hamukának, kamukérónak, blablának, rizsázásnak, vetítésnek) is nem tudom én micsodája, mert határa az biztosan nincs, ennyit talán megtanulhattunk tizeniksz év alatt mindenféle Orbánok vonatkozásában.
221.2.2. A miniszternök politikai PhD-jelöltje bizonyos értelemben „nagyot megy” az utóbbi hetekben, már amennyiben a bránerdzsungelban való csodálkozó rohangálást (méteres kékerestől szamárbőgetőig, kopasz kapitánytól egyszemű kígyóig, kékkupakostól kétkerekű kamionig) nagy menésnek számítjuk. Éppen egy hete tehát oda bírt nyilatkozni a Demokratának (saját beosztottjainak, bizonyos értelemben), hogy őt itten a szeptemberi nyilatkozata nyomán egy hónapig revolverezték egy hoaxszal. Már a kép (a hoaxszal történő revolverezés) is gyönyörűen orbánus, egyensúlyoz a zavar határán, de át még nem billen, viszont az fölvetődhet ugyebár, hogy a miniszterelnöki főkapituláló ádegy pro primo vagy nem ösmeri a hoax (rosszindulatú, gyakran humoros hazugság, valótlanság) szó jelentését, vagy ád kettő pro prikmó – szokás szerint – maga a hoaxozós nyilatkozat hoax, bár humor az elég kevés akad benne, talán csak ez a már-már börleszkes szerencsétlenkedés, magyarán, a nagy hatalmú tótumfaktum, az űbersamesz hazudik, mint a vízfolyás.
Ködösít. Éjt nappallá téve. Azaz fordítva.
221.2.3. Csak hogy világos (haha) legyen. Volt ugyebár a szeptemberi nyilatkozat, amely Orbán (a fő-Orbán) eleve tövig, csutkáig erkölcstelen, minden racionális véggigondolható nemzeti érdekkel, épkézláb politikai gondolattal és nem utolsó sorban (illetve: de, mégis utolsó sorban) minden orbánista nemzetiszuverenistázós szlogennel szemben álló Ukrajna-ügyi, agresszorpárti, tehát gyilkos- és háborúpárti álláspontját magyarázta, egészen bornírt és gusztustalan módon az 1956-os felkelők fölhasználásával.
Nem, nem volt itt semmiféle hoax. A nyilatkozat ott van, meg lehet hallgatni, el lehet olvasni.
És, nem, nem fogalmazott féreérthetően. Ez tök félreérthetetlen.
Merthogy, ugye, a korábbi, szokásos módon köntörfalazó bocsánatkérése úgy kezdődött, hogy „nem állt szándékában félreérthetően fogalmazni”, mintha a szándékolatlan félreérthető fogalmazás jobb erkölcsi megítélés alá eshetne, mint a szándékolt vagy nem tudom én, egyátalán, persze, mi az értelme ennk a kifejezésnek ebben a szövegösszefüggésben? (Nyilván: semmi.)
A bocsánatkérés legkomikusabb részlete az volt, jó hónapja, amikor direkt miniszterelnöki felszólításra megerősítette, hogy „ha szükség lesz rá, ott lesz” fegyverrel a Corvin közben. A trú népfelkelő. Akinek szólt a főnök, hogy föl kéne kelni. Na most, hogy ez hány rétegben, hány felől röhejes, azt nem kell itt végigszájbarágni. Egyrészt, az oroszok elleni fegyveres felkelés szimbolikus helyszínére kéne odaképzelni a patologikusan oroszbarát kurzus díszpintyőkéjét, meg hát ugye eleve úgy szokott az lenni, hogy a hatalmi hiearchia tetején tanyázó, százmilliárdok fölött diszponáló főigazgató jogász PhD-k mennek a barikádra szitává lyuggatni magukat a géppuskatűzben… (Ha szükség lesz rá… persze. Nem lesz.)
Nem, Balikám. Ez a hoax meg a totális képzavar (és agyhalál), nem az akármi más. Ha a Corvin közben újra barikádok emelkednének (és reméljünk erősen, hogy ilyen nem lesz soha), azokon nem te állsz majd, hanem elég valószínű, hogy inkább olyanok, akik téged keresnek, meg a főnöködet, ti meg majd a barikádok ellen induló harckocsizászlóaljat dirigáljátok, jó eséllyel egy Dubai felé tartó kormánygépről.