444.hu, 2024. március 22.
UJ PÉTER
186.1. Minidubaj, miniihaj, minicsuhaj
186.1.0. „An Arabic proverb says »Daba Dubai« (Arabic: دبا دبي), meaning »They came with a lot of money«.” (Wikipedia: Dubai)
186.1.1. Kevés kedvesebb, aranyosabb (kedvesebb-aranyosabb) dolgot tudnák én elkébzelni, mint itt ez a minidubaj. Hát mennyivel jobb már, mint az, hogy Rákosrendező! Minidubaj, minimanókák, minimimikri, minihimihumi. Mint valami Weöres-gyerekvers alapmotívumja. Ott lakhatna pölö a Miniferi. (Olyan a clown, mint az eredeti.) Minilölők, minitónik, miniádámok járnának ki a minimutyikból kimentett minipénzt mosni, kézenfogva andalogni minimodellekkel, akik szigorúan nem miniprostitúciós munkát végeznének, hanem csupán minihoszteszkednának, minieszkortolgatnának minisejkek körül, ahogy erre a minihódipamelák, minibódisylvik, minimolnáranikók minitanúvallomásaikban rámutatnának. Miniferrarikkal, minilamborghinikkal üldöznák a minibetörőket a minirendőrök a miniszervezettbűnözés miniparadicsomában, minicéronaldók minimesszikkel karöltve majszolnák a miniaranysztéket a miniszaltbénél. A kalandvágyó miniúrifiúk ki-kiruccannának a minisivatagba a minilandcruiserekkel, minigémerdzsókkel miniralizgatni a minidűnéken. Esténként a mininemkurva lányok sikolyaitól hangos minidiszkókban szippantgatnák a minicsíkokat a miniüvegasztalról, miközben világhírű minididzsék minidídzséznének minimáltechnót.
Szegény Török Ádám, ha ezt megérhetné majd lenne volna!
186.1.2. Ministonehenge-et is lehetne ám építeni, elférne valahol még Rákosrendezőn, úgyis forgatják már a Spinal Tap II-t.
186.2. Vezérünk, a lángos
186.2.1. Ha már Weöresön túl vagyunk, jöhet az obligát Moldova: most az európai értelemben vett európai, az orbánizmus Nyugat felé kinyújtott csonka csápja, Navracsics Tibor, extényező V. Németh Zsolttal, a kabarétársulat oszlopos tagjával odalán állított színpadra újabb nemzeti abszurd komédiát, mesteri minigroteszket: hungarikumnak adott át Hungarikum-díjakat. Eleve fölvetődhetne a korlátozott fantáziájú, a dekadens nyugat szellemtelen egyszersmind szakadékba vezető zsákutcás racionalizmusában dagonyázó hazaárulójelöltben, hogy hogyan lehet díjat adni fogalmaknak, ideáknak, már így magukban, és nem a létrehozóiknak, reprezentálóiknak, valakiknek. Pedig Navracsics, amennyire én ezt értem nem egy konkrét tejfölös-sajtos lángost tüntetett ki, hanem a lángost, mint ideát. Eleve ott van a hungarikumtörvény néven is ismert kabarétréfa ugye, amiről azt gondolnánk, hogy egyfajta humorcsimborasszó, mintegy nonpluszultra, hiszen a magyar Országgyűlésnek sikerült törvényt alkotnia arról, hogy nemzeti érték mindaz, ami magyar, és hogy még viccesebb legyen, még taxatíve föl is kell aztat sorolni, tehát így lesz a magyarság csúcsteljesítménye és kitüntetett nemzeti értéke az Aggteleki-karszt, a Kodály-módszer, a sosem létezett „tiszai halászlé”, a teqball nevű, valószínűleg adóoptimalizálási céllal kitalált, sportnak álcázott marhaság és Kürti Sanyi bácsi vincsesztermentési módszere.
186.2.2. Na most ezzel a hungarikumozással el-elszórakoztatják a lakosság erre fogékony részét idestova másfél évtizede, értéktáraznak, szavazgatnak, rendezgetnek, no de Hungarikum-díjakkal tünteni ki hungarikumokat – ez azért új, ez már tényleg perverz tréfa, triplacsavaros posztposztmodern ultraneogroteszk. Viszont akkor már halúdlegyen, miért nem vitt bele még egy csavart, és mit tudomén, miért nem léptette elő, mondjuk alezredessé a mátrai borzaskát, adta át a Magyarország Érdemes Túrórudija kitüntetést, vagy választotta meg a Nemzet Krumplifőzelékét. Ki lát a hatalom fejébe? Az orbáni boszorkánykonyhába?
186.3. A herion hangja
186.3.1. Néhány éve már volt egy nagy Johnny Thunders-tripem, kábé végignéztem az összes Yooutube-videót, ami fönnmaradt minden idők talán legnagyobb, de biztosan legdrogosabb rockandrollgitárosáról. Keith Richardst szokták csodálni fantasztikus drogállóképessége miatt, de én őt még a büdös életben nem láttam igazán beállva játszani, Johnny Thundersről viszont szinte csak olyan felvételek vannak, amiken gyakorlatilag járás- és/vagy beszédképtelen állapotra heroinozva (drogos szlenggel: herionozva) gitározik, ha nem is hibátlanul, de egész bravúros sounddal, aminek még a közelébe se nagyon tudtak jutni a kollégák.
Hosszabb kihagyás után találtam egy újabb – egészen nagyszerű – New York Dolls-videót, aminek részletei föltűntek már itt-ott, mindenféle dokumentumfilmekben is, de néhány koncertrészletet nem láttam még. A hetvenes évek eleje, persze, javított hanggal most publikálták, mindegy is, a lényeg, hogy bőven megérezhető ezekből, mennyire átütő, sőt lehengerlő volt a Dolls. (Az utolsó, 46. perc után kezdődő koncertrészletnél Arthur Kane basszusgitáros, a New York Doll című, korábban már itt is reklámozott, fantasztikus dokumentumfilm későbbi főhőse női ruhában, horogkeresztes karszalaggal.)
186.3.2. Na és ezután persze előkerült néhány Johnny Thunders-szólókoncert is, már a NYD után, az ultraheroinos korszakból. Hát például ennél szétütötteb gitáros rockszínpadon nem valószínű, hogy állt, vagy ha állt is, így nem játszott:
