444.hu, 2024. január 25.
UJ PÉTER
178.1.1. Fájdalomtól megtört szívvel idézem az egyik, átlagosan szellemi fogyatékosnak mondható hazai médiasajtóorgánumunk címét, miszerint meghalt a Boney M. frontemberének hangja.
Legyen neki könnyű a föld. A Boney M. frontemberének hangjának drága emléke szívünkben él. A frontemberhang elhunyt, megszűnt létezni, ki lehelte a lelkét, átadta az enyészetnek a porhüvelyét, kimúlt, megtért a teremtőhöz, ez egy NÉHAI frontemberhang, az élettől megfosztva békében pihen, földobta a talpát, alulról szagolja az ibolyát, beadta a kulcsot, EX-frontemberhang immár!
A sírt, hol a Boney M. frontemberének hangja sűlyed el, népek veszik körül.
Jellemzően kelet-európai népek, egyébként. Erre a régióra frontemberhang még nem volt ilyen hatással.
178.1.2. Mert a Boney M. frontemberének hangja, és egyébként a Boney M. zeneszerzője, producere, kitalálója, a nyugat-német popipar, a müncheni iskola császára (helyesebben: egyik császára, mert a másik, bizonyos szempontból még nagyobb császár, diszkócsászár Giogio Moroder, aki olasz neve ellenére működési területét tekintve és talán etnikailag is német: német anyanyelvű dél-tiroli családból, amely egyébként vagy hat generációnyi művészt, politikust, híres embert adott), Frank Farian (1941. július 18., Kirn – 2024. január 23., Miami) olyan kulturális befolyást gyakorolt a béketáborra 1978-79-80(-81-82-82-84)-ban/ben, hogy azt a mai fiatalok (meg a mai öregek) el sem tudják képzelni. Ha az Azahriát megszorozzák Beton Hofival és fölemelik a Miley Cyrusodikra, akkor se nem lenne se a kanyarba se.
Ha csak annyit mondok egy ötvenplusssszosnak, hogy Boney M.-szatyor?! Ha csak megkérdezem, hogy Abba vagy Boney M.? Rau-rau-raszpusztyin, vízbe lógott a fütyim?
178.1.3. Hogy a térség két generációinyi fiataljának (és öregjének) mennyire meghatározta pszichoszexuális hogyishívjákját az 1977-es Love for Sale album borítója, megintcsak elmagyarázhatatlan azoknak, akik már nem tudhatják, milyen ritkán láthatott a létező szocialista ember fia ennyire hiányos ruházatú hölgyeket, pláne ilyen egzotikus bőrszínben. (Idezárójelezendó, hogy az általános polkorrektság mai állapotjában alighanem elképzelhetetlen volna gyakorlatilag ruhátlan, afrikai származású, fiatal nők nehéz, arany rabláncon tartását ábrázoló fotográfia közlése, pláne domináns pozícióban pózoló, aranytangás, mikrofonfrizurás, Réz András-nyakláncot és bozontos mellszőrt viselő afroférfiúval.)
178.1.4. Franz Reuther, a szakácsból lett sessionzenészből lett producer Frank Farian (Frenk Ferien?) álnéven pontosan ötven éve találta ki, hogy lelopja egy jamaikai skaklasszikus dallamát (Prince Buster: Al Capone), jellegzetes ritmusát eleurodiszkósítja, modern, elektrizált, csengő-bongó, vérbeli, eredeti karibi hangzást ad hozzá (ráhúzott egy kalipszózoknit kvázi) a müncheni stúdióban, aládörmögi a refrént, és énekel vagyis huhog még fejhangon (falzettó!) mellé egy kis kórust, ezzel kész is volt a „Do You Wanna Bumb?” és vele az egész Boney M.-koncepciója is (bevált jamaikai sláger vagy gyerekdal régről plusz diszkósítás plusz kalipszósítás plusz dörmögés plusz fejhangkórus), már csak színészeket, színpadi arcokat kellett szerezni hozzá, és néhány megfelelő bőrszínű volt is kéznél Münchenben, a jólétiállamlétét 1975-ben éppen csúcsra járatni kezdő NSZK popkulturális fővárosában: Marcia Barrett, akkor 27 éves brit-jamaikai énekesnő, Claudja Barry, 23 éves kanadai-jamaikai énekesnő (kilépett az első sikerek előtt, mert nem akart tátogni), Maizie Williams, 24 éves brit modell, szépségkirálynő, táncos, kamuénekes és Bobby Farrell, 26 éves arubai táncos, akiről mindenki azt hitte, hogy ő dörmög olyan jellegzetesen. Majd Barry helyére érkezett 1976-ban Liz Mitchell, 24 éves jamaikai-brit énekesnő.
178.1.5. A fenti Boney M.-slágerrecept csúcsterméke az 1978-as Rivers of Babylon: Farian a Melodians 1970-es, zsoltárrészletekből összeragasztott, mélyrasztafariánus rock steadyjét (már nem ska, még nem reggae; nem mellesleg az első és legfontosabb jamaikai ska-reggaefilm, a Harder They Come egyik betétdala) diszkósította akkora nemzetközi sikerré (simán első volt a brit toplistákon, sőt, azóta is minden idők top 10 kislemeze között van), hogy innentől kezdve Farian zenekara (bábszínháza) már igazi világsztár volt. De a világsztárságnál is magasabb, kultikusabb, mítikusabb (ikonikusabb!) státuszban volt Kelet-Európában.
178.1.6. Frank Farian átcsempészte a vasfüggönyön túli, aszexuális, antierotikus, mosoly-, ritmus-, szórakozásmentes, szürke szibériai világba a fülledt karibi meg nem mondom micsodát. A Mindent. Illetve dehogy csempészte! Katonai gépet küldetett érte Brezsnyev! Arra hirtelen nem találtam megbízható forrást, hogy intézte el Farian 1978-ban a Boney M. moszkvai fellépését, akkor, amikor a nyugati pop mocskos mancsa még be nem tehette a lábát. A legenda szerint Brezsnyev annyira berúgott, hogy ezt találta ki. Ennek a sztorinak a hitelét persze némileg gyöngíti, hogy a korszak kábé minden legendája erre a sémára épül. Mindenestre a Boney M. máig ultranépszerű Oroszországban, és a moszkvai koncert után pedig már az egész szoci táborba szabad bejárása volt, 1979-ben a eurovíziós dalfesztivál szocialista verzióján, a szopoti fesztivállal összekombinálódott intervízióson is föllépett, és innentől kezdve nekünk nem volt iskolai buli, diszkó, utcabál, népünnepély, május elseje, gusztus húsz, ahol ne bömbölt volna a Babylon/Brown Girl in The Ring/Ma Breaker/Belfast/Rasputin meg a többi jó másfél évtizeden át.
Maradandó nyomot hagyott bennünk mind Bobby Farrell, az ultramacsó barna hím kígyótánca, mind a lélegzetelállítóan gyönyörű afrohölgyek ragyogása, és persze a hamisítatlan karibiságú, vad, trópusi diszkóritmusok Münchenből.
(Farrell későbbi igen tragikus sorsára borítsunk jótékony homályfátylat.)
178.1.7. Generációnk nagy költőjét és művészetteoretikusát, Bada Dada Tiborunkat idézve, a Boney M.-től megtanultuk a néger népesség tiszteletét, a zene szeretét és az angol helyesírást. Jóra neveltek.
178.1.8. Frank Farian/Reuther, a Boney M. frontemberének alig két napja elhunyt hangja, a szocialista szívek megmelengetője, nyugodjál békében! Megtetted, amit popkulturálisan megkövetelt Kelet-Európa. Aki meg annyira hülye, hogy a Milli Vanilli-balhét emlegeti, azt le kell szarni.
Az „Abba vagy Boney M.?” kérdésre pedig egyetlen elfogadható válasz létezik: Rau-rau-raszputyin etc.