176. Közhelyes lecsapások

176.1. Véleménydublőrök éjszakája (nappala, estéje, délideje)

176.1.1. Korszerű-szakkifejős világunkban adéhádként (ADvillámHD) kényszeres tökölődés, matatás, időhúzás, halogatás, nyúlüregezés satöbbizgetés keretében elkövetett teljesen értelmetlen és ki tudja hanyadik vincsesztertakarítás/archívumrendezgetés közben találtam egy cikkentyűt, illetve dokkantyút, Antal Imre halála miatt beazonosítható, hogy 2008-ban íródhatott (a sokszoros ide-oda másolások, újraarchiválások miatt a fájlinfo dátuma már nem mond semmit), a foldernévből meg az is kiderült, hogy a Hócipőbe íródott, de most ez mindegy is, csak egy bekezdés, mert akkor ezzel tudnám levezetni Győzike-ügyi flusztrációnkat, illetve nem is flusztráció ez, hanemhát olyan nem is tudom, hogy mi, lehet-e ezt politikailag korrektül hogyishívjákolni, nyilván nem, épp azért van ÍGY kitalálva, tegyük hozzá, elég ügyesen, tehát nyugodtan adjuk meg Orbánéknak, (ami Orbánéké) ezt nagyon érzik, illetve azt, hogy az ilyen kis izékkel, apró üzenetekkel, amiket szórnak mindenfele, fáradságot nem kímélve, egy táborban tartsák az egyatábort, bármikor bármilyen falnak nekivezethető állapotban, tehát, hogy amikor Győzikét, a Ferencváros közismert vezérszurkolóját, a széles körben népszerű zene- és általános művészt (mi lehetne ma a Fideszben Pongó művészúr!) KÖSZÖNTI Szijjártó Péter, minden idők legjobb zenei ízlésű magyar külügyminisztere (szegény Feró szerintem már fogja a fejét, hogy megint mellényúlt, mint ‘90-ben az SZDSZ-szel) és Novák Katalin, minden idők legnőibb magyar elnöke ötvenedik születésnapja alkalmából… (Mondjuk Magyar Nemzet-vezércikk elmaradt, de talán majd jövőre.)

Tehát a szövegdarab 2008-ból, ami a bulvárgügyögést, médiaszereplők óvodás stílusú becézgetését adresszálta volna, egyébként mellékszálon, és most Győzike miatt aktualizálta magát:

176.1.2. „Nem olyan rég történt, talán öt-hat éve, amikor még volt eurocsatlakozási céldátum, és nem Romániába jártak idényjellegű mezőgazdasági munkára a Békés megyeiek, hanem fordítva, szóval ma már szinte hihetetlennek tűnik, de történt az alábbi eset, amelyet egy tévéproducer ismerősöm mesélt: az egyik kereskedelmi televízió akkoriban indult beszélgetős műsorába az éppen fénykorát élő, és még női imágójában megjelenő Rácz Sándort, miszerint Terry Blacket hívták meg; örökbe fogadhasson, ne fogadhasson, ilyesmi, biztosan emlékeznek még erre a bulvárszappanoperára, nagyban ment a Danikázás, mint amikor Anettka vissza akarta szerezni Mehmet Karcsikát Győzikétől, de Kati néni szájon vágta Annácskát egy evezőlapátocskával, Józsikát meg leszúrta egy kardocskával Mortimerke, aztán mindennyian elhúztak a búspicsácskába. (Eközben Imruska vidáman haldoklocskázott.) Mindegyke.”

176.1.3. Egyébként a glosszácska tkp. egy kétezeres évek eleji kertévés anekdotácska remixe (remixecskéje), miszerint az egyik délutáni perpatvarmagazinban (talán a Mónikában?) Terry Black (Rácz Károly) örökbefogadási ügyét akarták megőrjüngtetni a t- közönséggel, itt lépett be ugye a ka, DANIKA, a kényszeres médiaszereplő transzvesztitata aktuális célpontja; a lényeg: a műsorhoz úgynevezett véleménydublőrt alkalmaztak, a perpatvarmagazinok nagykönyve szerint, egy ismeretlen vidéki színészt, akinek a közönségbe beépített emberként a homofób álláspontot kellett hangosan képviselnie, vitát provokálandó, azaz ordítva buzizott, de annyira magával ragadta a szerep (előtte jól felkészítették, hogy akármekkora a botrány a stúdióban, ne hagyja abba), hogy a végén tényleg le kellett állítani a felvételt, és ki kellett vezetettetni a nekihevült artistát, és addigra már a közönség Terry Black-ellenes része is kiakadt az üvöltve buzizó beépített ember bunkóságán. (A műsort soha nem is adták le.)

176.1.4. Hol vagyunk már ettől? – csaphatnám le közhelyesen a lecsapandót, és le is csapom, nyilván, azért vagyunk itt. A közhelyes lecsapások miatt.

Hogy egyáltalán vitát rendezzenek ilyesmiről? Hogy véleménydublőrt kelljen hozatni egy kis buzizáshoz… (Simán vállalaná egy helyettes államtitkár, főmunkaidőben.) Egyáltalán Terry Black… Aki később Vona Gábor bérbuzizásával szerzett múlhatatlan érdemeket a magyar demokrácia lerohasztásában, és ha jobban vigyáz az egészségére, ma már ő is az Üllői úti VIP-ben lengethetné a Fradi-sálat Győzike mellett, óvatosan persze, nehogy a még rajta, mármint a sálon himbálózó, kellemetlenül éles szélű árcédula szemsérülést okozzon.

176.1.5. A glosszácska tényleg totál véletlen előásódása (arra sem szoktam emlékezni, múlt héten mit írtam, egy 2008-as cikk szándékos megtalálása szinte kizárt) már azért is szívenütős szarva közt a tőgyit (dózsa vü), mert délben éppen két, egyébként nem véleménydublőr foglalkozású, hanem hús-vér magyar ember (sőt, mai orbáni nyelvükön, bizony: hazafi, ill. hazaffy) produkálta ezt az üvöltve buzizást az uszodaöltözőben. Csak úgy. Beszélgettek. Aktuális politikai eseményekről. A nagyobb szerint Macron csőbuzi miniszterelnököt nevezett ki, egy homoki Rambót, és az ilyet a normális ember üti. Mert a buzik mindent szétbasznak, nemcsak egymást, hanem az egész világot – kiabálta át a másik derék magyarnak a szekrénysor túloldalára.

Nehéz ebből következtetést levonni, még egy közhelylecsapónak is. De az biztos, hogy hőseink láthatóan (hallhatóan) otthonosan érzik magukat ezzel a vélemenyükkel a magyar világban, úgy gondolják, ez a rendes, egészséges, nyíltan és maximum hangerővel képviselendő (pláne: -hető) vélemény, akár déli uszodaöltözőben.

Le kéne fóliázni mindenkit, ahogy van.

176.2. Főnixművészet a cloudok közül

176.2.1. Nem, most mégsem bonyolódnák mindenféle világ- vagy akár belpolitikai purparléba, mostmár várjuk ki a szombatot, lesz-e világháború, illetve, egyes, egyébként nem is érdektelen vélemények szerint már van, úgyhogy akkor: lesz-e világháborúbb, már a tajvani választás miatt, hogy fölöslegesen azért ne erőlködjünk.

176.2.1.1. Csillag, lábjegyzet: nem emlékszem (soha, semmire), idéztem-e már itten az egyébként elég gyakran idézett, angolból lett amerikai történész, az egyébként igen konzervatív Niall Ferguson szilveszteri publiját, miszerint a közeljövő történészei, akár tíz év múlva nagyon fognak csodálkozni, hogy 2023-ban hogy a túróba nem lehetett észrevenni, hogy Ukrajna, Gáza, a jemeni húszik mozgolódása, Észak-Korea rakettás pattogása meg a többi nem független események, hanem az amerikai globális hegemónia elleni szervezett – bár egyelőre csak tapogatózó – iráni–orosz–kínai–észak-koreai támadás. (Egyébként Ferguson Ukrajna sokkal határozottabb nyugati/amerikai támogatása mellett érvel.)

„Future historians will marvel at these arcane debates. It will seem obvious by 2033, if not sooner, that the pax americana faced a well-coordinated challenge from China, Russia, Iran and North Korea in the early 2020s. The first move was the invasion of Ukraine. The second was the war of Iran’s proxies against Israel. The third will most likely be a Chinese challenge to American primacy in the Indo-Pacific, perhaps — if Xi Jinping is bold — a blockade of Taiwan.”

176.2.2. Na, szóval várjuk meg a szombatot, adéhádézzunk tovább, az én egyik kedvenc áltevékenységem a Google Maps céltalan klikkolgatása, távoli akármicsodák megcsodálása street view-n vagy műholdas képen, de akár hazai tájak, városok, emberek böngészése ugyanitt. Itt jöttem rá, hogy a Google-autók tetejére szerelt kamerákkal készített, furcsán torzított, enyhén halaszemes meg mindenes, nem tudom én milyen trükkel összelegózott, a vad fényekkel és a kiblörözött arcokkal (kiblörözött kutyák, varjak!) nyomasztó, filmes (thrilleres) hangulatokat árasztó képek között igazi művészeti alkotások vannak, gyakorlatilag végtelen mennyiségben. Művészeti szempontból szinte csak a hazai fotókat tudom értékelni, azoknál értem a kontextust, a mélységeket, a társadalmi relevanciát.

Ezekről beszélek, ni:

Tarr Béla-erejű tájkép Erdőbényéről (2012 január).

A melankólia melankóliája, avagy a tettes ismeretlen. (Rejtélyes idegen a főúton, télen, Erdőbénye határában.)

Veszternfilmes remniszcenciákkal játszó krimiből (True Detective?) szalajtott tájkép Abaújkérnél.

A lakótelep bukott hőse (a Hős utcában, egyébként a jobbik felén).

Szépül a város (Mohács).

Munkaidő után. Vagy közben. (Mohács.)

Cipődivat a Keletinél.

Varjú a Verseny utcában.

Gyűrűk Ura, Völgykapu.

176.2.3. És ezek a fantasztikus képek attól igazán hátborzongatók, hogy eszük ágába sincs megmaradni az örökkévalóságnak, ahogy egy tisztességes műalkotástól várná az ember, hanem, mint valami radikális neoavantgard performansz, időről időre megsemmisülnek teljesen, megsemmisítik önmagukat kvázi, évente, kétévente frissítik a fotókat, örökre letörlik ezeket a fantasztikus hangulatokat, fényeket, pillanatokat, és keletkeznek helyettük újak. Főnixművészet.

Az Erdőbénye előtti kanyar, a Bényei-patak hídjánál, ahol rejtélyes ismeretlen ücsörgött vészjóslóan 2012 januárjában, a mai street view-n így néz ki:

Ugyanígy volt korábbról (talán valamelyik vincseszteren kallódó archív folderben lapul) remek drogdílersorozatom a Diószegi Sámuel utcából. Ma már csak ilyen kis vidám jelenetek láthatók a helyén: