444.hu, 2023. december 7.
UJ PÉTER
171.0. Plusz egy plusz – tessenek Qubit-előfizetni!
171.0.1. Mikulás előtt, ki se rakta még a cipőjét az ablakba, előfizetős Qubitra, azaz Qubit pluszra és Jeti-kör tagságra ébredt a szuverén magyar 444-körös (előfizető). Kis kiadóvállalatunk (a legendás Magyar Jeti Zrt.) keletkezési sorrendben második lapja is követi a 444-et, mert a független sajtó – ismert körülmények között és miatt: állami ezermilliárdokból épített álmédia, hirdetési piac leuralása, plusz a nagy platformok reklámelszívása – csakis az olvasóitól remélheti a túlélését biztosító, stabil bevételt.
Ha jól számolom, hat éve indítottuk a Qubitot. Nekem sokkal többnek tűnik, mert több éven át tárgyalgattam, mítingeltem, ötleteltem, szervezgettem, mielőtt elindíthattuk volna, már majdnem lemondtam róla, amire összejött. Anyagilag sem voltunk erősek, politikailag is folyton romlott a klíma, és az volt a terv ugyan, hogy valamilyen befektetőtárssal közös projekt lesz, de végül bele kellett vágnunk szólóban.
És itt van, már hat éve, csodálatos cikkekkel és még csodálatosabb podcastokkal (nagy kedvencem a Darwin démonai, a múltkor pont ajánlottam egy Boncasztalt, de a Városi szövettan is fix programom, meg az Astronomy on Air), konferenciaszerűségekkel, gyarapodó hírlevelekkel. Szóval fizessék elő, ha tehetik, körösöknek nagyon olcsó.
171.1. Európa nagy látnok-kritikusa vs. sorosvók olasz idióták
171.1.1. Mivel Orbán Viktor politikájának nemcsak hogy alapeleme, de ma már jóformán egyetlen érdemi iránya az Európai Unió szidalmazása, olyan nagyon senki sem lepődik meg, hogy mostanában igen nagy hangon ostorozza (hangon ostorozás módszerével) az európai gazdaságpolitikát. Most lépjünk itt túl rögtön két-három dolgon, hogy haladhassunk. Persze olyan dolgokon kellene túllépni, amiken nem lehet, például azon, hogy a bennünket gazdaságilag fölemelő, biztonságunkat és jólétünket garantáló államszövetség állandó anyázása hanyas skálán hanyas értelmetlenség (baromság?, suttyóság?, öntökönszúrás?) meg satöbbi-ilyesmik.
171.1.2. Az európai gazdaságpolitika (mintha lenne ilyen!, inkább német, francia satöbbi van) kakáján lehetne csomó csomót keresni, kétségtelen, de azért ezen a gazdpolkritikán nem tud nem kuncogni magában a gazdasági alapfolyamatokról valamennyi fogalommal rendelkező devizabelföldi jogalany. Hogy mégis hogy az úristenben érezheti magát kritikusi pozícióban az, akinek eddig a gazdaságpolitikája kábé annyi volt, hogy nagy EU-s cégeket kiszolgáló, EU-piacokra termelő EU-s gyárakat épített az EU-tól kapott pénzekből, illetve annak egy részéből, abból, amelyik nem stadionokba, kisvasutakba, kutyakilátókba meg egyéb kreténségekbe (de: a magyar GDP-t és „Mészáros Lőrincet” növelőleg) lopódott ki. És, tegyük hozzá, még ezt a gazdaságpolitikát is sikerült elbaszni, pontosan annyival, amennyivel megpróbált kissé eltérni a rettenetes európai főcsapástól, és függővé tette magát az orosz energiától, illetve poplistáskodási okból élénkítette a gazdaságot akkor is, amikor már régen nem volt értelme. Ebből lett (és nem a szankciókból) a rekordinfláció, például, illetve az a torz, most veszélyesen düledező gazdasági szerkezet, amit teljes pánikban próbálnak gyorsan átalakítani, minthogy más lehetőség nem látszik, akkumulátorgyártásra beállítani, aminek meg rettenetes középtávú kockázatai látszanak (egy hátránya: hogy nincs semmi előnye), de posztmodern információs autokráciában az ilyen kockázatokból eredő bajok bármikor kidumálhatók, most sem kéri számon senki, hogy ugyan mi az úristenért tetszettek orosz gázfüggésbe rezsicsökkenteni az országot.
171.1.3. Az orbáni kritika (illetve: „»kritika«”) két alaptézise:
Jó, oké, jóformán minden héten megállapítom, tudom, de megint muszáj: ebben a posztmodern autokratórikus izéban tényleg nem lehet már fektcsekkolni, racionális érveket kereségélni, ütköztetni, satöbbi, semmi következménye sincs annak, ha nem igaz az állítás, ha egyszer működik. Kinn vannak a plakátok: az EU rossz, Orbán jó. Innen el van intézve. Brüsszelezés működik? Nyolcharmad!
171.1.4. Aki meg megjegyezné, hogy éppen szankciók hozták le az egekből az oroszok által még jó fél évvel az első szankció előtt fölemelt energiaárakat, az nyilván vókista sorosterv.
171.1.5. Vagy hogy a kínai gazdasági kapcsolatokat nem ideológiai ostobaságból bontogatják, hanem önvédelemből (szuverenitás?): elég konkrétan elég sokszor kiderült, hogy Kína visszaélt az együttműködésekkel, állami-titkosszolgálati-katonai akcióval lopta el nyugati cégek technológiáit, adatait, és próbálja őket kiszorítani a piacaikról.
Elég lassan esett le a tantusz Németországban, de leesett. (Mekkora preboomer metafora, mi!)
171.1.6. És most, kapaszkodjunk meg, leesett Olaszországban is. Ni-ni, Meloni – hát még egy alexsorosista ideologikus vókidióta! Ennál már nincs leyenebb. Csak nem kilép az Út és övezetből? Aminek Nagy Központi Diktátortalálkozóján ott bratyizgatott Pekingben Orbán egyedüli Nyugatiként, csattogtatta a bokáját meg a szája szélét a kikerülhetetlen Putyinnak, és nem győzött álsajnálkozni, hogy a buta többi napnyugoti ideolóvókok érthetetlen módon nem akarnak tovább kínulni.
Az évszázados távlatban aktív összevissza pofázás, az.
171.2. Szoboremelési kísérlet a névtelen (vagy neves) civil mérnökzseninek
171.2.1. Margit körúti irodai lokációnk óriási fícsörja, hogy ősz-tél-tavaszi locspocs időben a ház kapuján kilépve instant hideg zuhanyt (nem hidegzuhanyt!) vehet az ember az úttestről három méter magasra fröccsenő olajos-kormos-mocskos lével. Elmenekülni nem lehet.
171.2.2. A Rózsadomra igyekvő fenemód megpolgárosodott autótulajdonosok ugyanis a körúti dugóból éppen szabadulva küldik a parkettát az egyébként egész nap lépésben közlekedő AMG Merdzsóknak, M BMW-knek, Tesláknak és satöbbiknek (régebben mindig itt lamborghinizett fölfele Vajna Timi is), hogy érezhessék már egy picit a kereszteződés után, a meredek Margit utcán fölfele kigyorsítva azt az ötszáz plusz lóerőt, amiért kifizették a tizenmilliókat. Meg köll érteni őket is, na.
És tudjuk jól, a megpolgárosodott autótulajok vállát számos gond nyomja, adminisztrációs terhek, adóváltozások, tőzsdeárfolyamok, állami tenderek, miegyéb, esős időben nem tudnak már arra figyelni, hogy a Margit körút külső sávjában a buszok harminc centi mély nyomvályúiban összegyűlő rengeteg vizet ne csapják föl lendületből három méter magasan a járdára. És ebben a geopolitikai realitásban tényleg nem lehet elvárni ötszáz plusz lóerős huszonharminc milliós autók vezetőitől, hogy tekintettel legyen ilyen kacifántos gyalogosigényekre, és lassítsanak mindenféle pocsolyák miatt.
171.2.3. Magam is jártam már úgy, bár a fürgébb és a problémát jól ismerő gyalogosok közé tartozom ezen a szakaszon, hogy kiléptem a kapun egy őszi este, szépen felöltözve, éppen koncertre indultam volna, és abban a pillanatban, zsupsz, egy vödör olajos hidegvíz érkezett, egész testen terítve az ötfokos (celsius) estében. Jól esett.
171.2.4. De mit látok a minap, a legnagyobb hóleves dagonya idején! Egy zseni az alábbi látható megoldással, néhány tekercs folpack fölhasználásával védművet improvizált (improvizelt) a szomszéd kapubejáró, a vietnámi közért elé. Íme az eszköz működés közben (a szörző fölvétele):
171.2.5. Felteszem tehát, hogy Dávid, a vietnámi boltos (vagy: vietnámiboltos; illetve tehát vietnámiboltos vietnámi boltos) volt. Lehet, hogy hazai tapasztalatokból dolgozott. Bunkó autós és eső Vietnámban is lehet elég.
A Gyalogosruházat Hős Low Budget Védelmezője díjra ezúton fölterjesztenám.
171.3. Papp Laci utólagos kreditelése
171.3.1. Törzsolvasónk hívta föl a figyelmemet, hogy nagyapám a 170. (előző) hírlevél 3. pontjának végén idézett kedvenc mondása, amit mindig szabályos ökölvívó alapállást fölvéve mondott, miszerint jobb ökle a kórház, a bal meg a temető, valójában minden idők legnagyobb magyar bunyósától, Papp „Laci” Lászlótól származik. Ami nagyon valószínű, hiszen nagyapám természetesen (mint kortárs: Papp Laci három évvel fiatalabb és három-négy súlycsoporttal följebb) Istenként tekintett Papp Lacira, és minden fontosabb dumáját tudta idézni.