444.hu, 2023. október 5.
UJ PÉTER
162.0.1. Némileg összehamarkodott hírlevelezés keretében kívánok további jó szórakozást a kedves olvasónak. Halmozottan hátrányos feladattorlódás következtében vagyok kénytelen némileg rövidebbre vagy inkább egyszerűbbre fogni.
162.1. Hegyi-Karabah Köztársaság 1994–2023
162.1.1. Megvan mindenkinek a maga baja, persze, drága a benzin is, Orbán ujjaihoz ragadnak húszezeresek, cudar idők járnak az államháztartásra (a büdzsében kevés a zsé), csak a recesszióban nincs visszaesés, elég sokunk bajszán nem billeg morzsa, meg Fico is ficánkol, van baj elég, na, mindenkinek annyi baja, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen, ahogy a költő, illetve a zenélő festő mondja, na most ennyi baj között bajlódva ugyan kinek marad akármicsodája pont azon aggódni, hogy mi történik mitőlünk ezervalahányszáz kilométernyire dél-keletre, a kaukázus déli lejtőin, alig Csongrád megyényi területen?
162.1.2. Pedig ott éppen olyasmi van, hogy egy népnek el kellett takarodnia (eltakaríttatott) mindenestül onnét, Hegyi-Karabahból, ahol egyébként több mint kétezer éven át élt. Minimum. Lehet, hogy három.
A népek és nemzetek nagy népieskedéseire és nemzeteskédéseire, pláne a keresztények sérelmeire (a kereszténység errefelé lett először államvallás, jó hatszáz évvel azelőtt, hogy mi, magyarok megismerkedtünk volna Jézus Krisztus történeteivel) oly fogékony kormányunk sem nagyon rángatja a vállát, minek is rángatná, ha egyszer a főnök, Putyin atyuska sem hederít, pedig ő is nagy védelmezője egyébként a kereszténységnek meg mindenféle tradicionális izénak, vagy legalábbis szereti ilyesminek álcázni válogatott bűncselekményeit, ráadásul neki kellett volna szavatolnia az Azerbajdzsánba enklávézódott örmények biztonságát. De éppen más dolga volt.
162.1.3. Nagyon hosszú, nagyon bonyolult történet ez, tényleg minimum kétezer éves, de simán lehet több, szegény örmények valahogy mindig beszorultak a birodalmak közé, illetve ők mindig maradtak, a birodalmak meg jöttek-mentek, a perzsák, a rómaiak, bizánc, mongolok, törökök, oroszok mind erősen matattak, matatnak a térségben, illetve ebben az etnikai konfigurációban, ami Hegyi-Karabahban nagyon végjátékra áll, csak ezer éves a feszkó, mert kábé ezer éve (oké, kilencszáz) érkeztek meg a szeldzsuk törökök, és elég sok generáció óta származnak ebből erőszakos cselekmények a Kaukázus vidékén. Érdekes módon a szeldzsukok birodalmát öröklő oszmánok alatt még eléldegéltek valahogy az örmények keresztényként, tehát másodrendű polgárként a muszlim államban, de aztán az Oszmán Birodalom török nemzetállammá válása az első világháború idején kábé egymillió (vagy több) örmény életébe került, és a népirtást még a birodalom követte el ugyan (hogy még bonyolultabb legyen: a fizikai elkövetők között elég sok kurd is volt, akik megint nem tartoznak az átalakulás nagy nyertesei közé), Atatürk ifjútörök nacionalista állama azért még hozzátett, aztán az egészet, ahogy van, letagadta, sőt azóta is tagadja Törökország, mi több, a világ sem nagyon akarja elismerni (Magyarország sem). Mindenesetre Törökország genocídium módszerével megszabadult Anatólia legnagyobb nemzeti kisebbségétől.
Az orosz birodalomban maradt észak-keleti örménység ugyanebben az időben (nem sokkal később) szovjetté vált, mígnem a Kaukázus vidékén egyébként otthonosan mozgó Sztálin (Zsugás Vili) elvtársnak nagyon jó ötletei támadtak a hegység déli lábánál feszülő azeri–örmény konkfliktus feloldására (vagy inkább gerjesztésére): az etnikailag szinte homogén örmény Hegyi-Karabah területet beillesztette szépen az azeri szszk-ba, míg az örmény szszk dél-nyugati sarkában azeri enklávé keletkezett.
162.1.4. Ahogy a szovjethatalom gyengült, az örmények és az azeriek rögtön egymásnak estek. 1988 elején olyan képeket láttunk a híradóban, amilyet még egy évvel korábban is elképzelhetetlennek tartottunk volna: a dicsőséges Szovjetunió baráti népei botokat lóbálva vicsorogtak egymásra, tankokkal kellett szétválasztani őket. Innentől kezdve – miközben létrejött a független Azerbajdzsán és Örményország – gyakorlatilag állandósult a háborúskodás a megyényi területen, 1994-re, több tízezer halálos áldozat és rengeteg menekült után sikerült eljutni a tűzszünetig. Addigra az örmények nemcsak Karabahot, hanem a környező, azeri többségű területeket is megszállták, hogy közvetlen összeköttetést biztosítsanak az anyaországgal. (A megszállt részekről az azeriek menekültek, nyilván.)
Azerbajdzsán sosem nyugodott bele a helyzetbe, ahogy az iszlám világ és a szövetséges Törökország is erősödött meg az olaj- és gázbevételekből maga Azerbajdzsán is, úgy egyre határozottabban készülődött a visszavágásra. Hogy milyen erőkkel és pénzekkel mozgott az azeri diplomácia, azt mi is tapasztalhattuk, amikor az Orbán-kormány 2012-ben váratlanul kiadta Azerbajdzsánnak Ramil Safarovot, az azeri hadsereg gyilkosságért elítélt tisztjét, aki 2004-ben Budapesten, a Zrínyi Miklós Katonai Főiskola kollégiumában baltával agyonvert egy örmény katonát. Azerbajdzsánban persze azonnal szabadon engedték, sőt kitüntették, előléptették, ünnepelték Safarovot. Évekkel a botrányos eset után kiderült, hogy néhány millió dollár is landolt egy budapesti számlán, és milliárd eurós nagyságrendű üzleti tárgyalások kezdődtek Azerbajdzsánnal.
162.1.5. Oroszország azonban féken tudta tartani Azerbajdzsánt egészen 2020-ig. Akkor már inkább Ukrajnára figyelhetett Putyin, és nem túl valószínűtlen, hogy autokrata barátja, Erdogan is szólt az azeriek érdekében (Alijev az oroszok és a törökök tudta nélkül, pláne ellenében aligha mert volna nagyobb katonai akciót kezdeni), az addigra megerősített, kiképzett, török drónokkal felszerelt azeri hadsereg pedig megindult, és másfél hónap alatt kiverte az örményeket a Karabah körüli, egykor azeri többségű területekről. Innen már csak idő kérdése volt, mikor foglalja el magát Hegyi-Karabahot is. Tavaly december blokád alá vonták az anyaországgal akkor már csak szűk folyosón érintkező, újra enklávévá vált szakadár országrészt. Két hete, szeptember 19-én pedig megindult a roham a már teljesen védhetetlen, utánpótlás nélkül maradt Hegyi-Karabah Köztársaság ellen. A védelem egy nap alatt összeomlott. A több mint százezres örmény lakosság menekül, Sztyepanakert, a szakadár köztársaság fővárosa szinte teljesen kiürült.
162.1.6. Azt is nehéz elképzelni, hogy akkor itt nyugvópontra kerülhetnek a dolgok. Örményország ugyan tehetetlennek tűnik, de hogy ez a nemzeti megaláztatás miket indít el az egyébként sem könnyű sorsú országban, az teljesen megjósolhatatlan. És akkor leírhatjuk a vészjóslóan hangzó „Jereván forrong” fordulatot. Viszont a magukat joggal nagyon erősnek érző azeriek meg miért állnának meg félúton, amikor van még egy enklávéjuk (vagy az ő szemszögükből: exklávé) ottan, a gyűlölt és már majdnem megsemmisített ellenségtől körülvéve. Az minimum nagyon gyorsan eszükbe fog jutni, hogy kicsikét szélesebb korridorra lenne szükség Nahicseván és az ország törzsterülete között. Annál is inkább, mert az azeri rendszer egészen csöppet dinasztikus és személyi kultuszos, a dinasztiaalapító egykori helyi kágébéfőnök, a mai elnök apja, Hejdar Alijev (1993-tól 2003 volt azeri elnök, 2003-ban halt meg) pedig éppen ide, mármint Nahicsevánba valósi.
162.1.7. Summa summárum és ceterum censeo (2 in 1): a Kövér László és más zsenik által is az emberiség meghaladhatatlan csúcsintézményének tartott „homogén” nemzetállam azért nem apácazárda és nem fényes lokál. Pláne nem a Kaukázus környékén.
162.2. Nyugat és Kelet elpusztítása egycsapásra, plusz örménylobbi
162.2.0. Tkp. nem is nagyon érdekes, csak a szokásos kreténkedés, de hirtelen lett némi magyar vonatkozás, nem is egy, azért fütyülöm meg.
162.2.1. Elán Musk, az ütődöttebb általános oskolások (alsó taggozat) színvonallán humorizáló és memézgető, viszont intergallaktikus cilizivációk nívóján önmanagellő megabilliárdos és avasenber kitvittolta minap – persze, tudom én, nincs már tvít, iksz van, mert a tévedhetetlen villanyautótenyésztő, miután megvette magának memézgetni, kitalálta egy este, hogy akkor iksz legyen, és rajzoltatott vagy fénymásoltatott egy bötűt logónak, na szóval akkor nincs tvittelés, ikszolás van, akkor tehát kiikszolta, hogy a Soros, a Birodalom, a szervezet célja, hogy cakompak elpusztíccsa a napnyugoti cilizivációt:
Na most van az a bökkenő, bár nem gondolom, hogy ebben a szférában vagy miben a logika bárkit is zavarna, hogy itt, a Nyugat keleti végén meg, ahogy Putybán Viktortól és barátaiktól tudjuk, éppenhogy a nyugati dekadens buziod izét progapálja ez a Soros, a nemzeti hogyishívjákok végső eltörlésének szándékával, meg persze az általános elmigránsosítással, tehát, hogy éppen túltolja a nyugati cilizivációt. Ejnye, Elonkám, hát egyeztessünk már, irgumburgum, az illetékesekkel!
162.2.2. (Ja, azt meg az előbb én felejtettem el, hogy annak idején, 2012-ben vagy kicsit utána mit mondott Alijev – már a fiatalabb –, amikor a fél világ fölhördült az Orbán szívélyessége folytán hazakerült baltás gyilkos, Safarov elengedésén és ünneplésén, illetve fény derült arra is, hogy jelentős pénzek mozogtak a kiadatás idején Baku és Budapest között: hát azt mondta ez a demokratikus, derék vezető, hogy csak Soros György örménylobbija terjeszti a hazugságokat. Legalább ilyen megkapó volt és a jogállamiság nagy pillanata az azeri baltás ügyvédjének egyik nyilatkozata, miszerint Azerbajdzsánban nem számít bűncselekménynek örményeket gyilkolni.)
162.2.3. De térjünk vészre Muskra, az ikszolás paganinijára, aki ezzel az elmés oltásellenes meméval köszöntötte Karikó Katalin Nobel-díját (aznap rakta ki):
Képzelj el egy vakcinát, ami olyan biztonságos, hogy csak fenyegetésre oltatod be magad vele egy halálos fertőzés ellen, ami annyira halálos, hogy teszteltetned kell magad ahhoz, hogy megtudd, egyáltalán elkaptad-e.
162.2.4. A kérdés ezután már nem nagyon tud eredeti vagy szellemes lenni, de venne ön ettől az embertől új autót? (Használtat meg sem merném kérdezni.)
162.3. Pézsmatulok és bérpanda
162.3.1. Muskról meg rögtön beugrik a pézsmatulok (musk ox vagy muskox):
Tudta-e ön, hogy Nixon 1972-ben két pézsmatulkot adományozott Kínának? Én nem tudtam, de a New York Times megírta.
Miután az Egyesült Államok (konkrétan Nixonné) két pandát kapott az akkor éppen barátkozó Kínai Népköztársaságtól.
Az úgynevezett pandadiplomácia, tehát a nem túl szapora viszont elég bohókás és látványos fekete-fehér medvék ajándékozgatása reménybeli vagy aktív partnereknek egyébként másfél évezredes kínai gyakorlat. De ez meg onnan jut eszembe, hogy az Egyesült Államok most éppen panda nélkül maradhat (írta a G Zero hírlevele), mert év végével lejárnak az utolsó pandabérleti szerződések az amerikai állatkertekben, Kínától meg mostanában nem is remélhetnek, amekkora hidegháborúzás megyen.
Az Al Jazeera pandadiplomácia-szakértéséből kiderül, hogy Kína 1984 óta már nem ajándékoz, hanem csak bérbead, nem is olcsón, és a fogságban születő bocsok (elég ritkán születik egyébként) is a kínai állam tulajdonában maradnak.
162.4. Csak fiataloknak
162.4.1. Szíves engedelmükkel felhívnám a figyelmüket egy fiatal, feltörekvő zenekarra, amely nem sokára, két hét múlva új nagylemezzel jelentkezik.
Nem tudtam csekkolni, de a lemez valószínűleg világrekord, nem hinném, hogy létezett valaha rockzenekar, amelyik 61 évi folyamatos működés után még sorlemezt (stúdióalbumot) készített.
Jómagam sosem voltam nagy Stones-fan (sokkal inkább Who-fan vagyok), valószínűleg nem függetlenül Földes „Hobo” László erőteljes Rolling Stones-félremagyarázó tevékenységétől, és a nyolcvanas-kilencvenes évek dobhártyapróbáló hazai bluesrockmániájától. De – és ez egy nagy de: Lady Gaga ide vagy oda, nagyon erős szám ez egy hatvanegy éves zenekartól. Nyolcvanéves énekestől meg hihetetlen ez az erő. (Jagger hangosabban, erősebben, frissebben énekel itt, mint fiatal korában. Ez nem lehet csak digitális trükk. Ha az, akkor hibátlan.)
Az album címe Hackney Diamonds (a huszonnegyedik stúdiólemez), és 20-án jön ki. Jagger elmúlt nyolcvan, Keith Richards csak decemberben lesz, Ronnie Wood meg alig 76, belőle még akármi lehet, ha kinövi ezt a hülyeséget. Bill Wyman ugye már több mint húsz éve kilépett (egyébként él, sőt játszik majd az egyik számban), Charlie Watts pedig két éve meghalt (de két számban még az ő dobolása hallható).
162.5. Jön a Jeti!
162.5.1. Kedves olvasó! Néhány napon belül megérkezik a nyomdából a Jeti Válasz, a 444 tízéves születésnapi gesamtkunstwerk bravúrkötete, amely minden tekintetben méltó módon summázza a summázandókat. Summa summárum (és persze ceterum censeo): a Belső kör tagjai ingyen jogosultak kapni (ha Ön, kedves olvasó netalán tán, eléggé el nem ítélhető módon még nem belső körös, nagyon gyorsan legyen az!), de ehhez ki kell tudnunk küldeni, tehát postacímre lenne szükségünk. Erről küldtünk már különböző körleveleket, tessenek ránézni esetleg. De az is elég, ha belépve (login), ezen a linken megadják a címet. Siessenek, kevés az időnk!
