444.hu, 2023. szeptember 21.
UJ PÉTER
160.1. Túl a csúcson
160.1.1. Most illene tulajdonképpen lassított klipösszeállítással – a klipdarabok finom homállyal átfédelgetve, természetesen a himnusz dallamára (vagy – pláne! – a Nélküledére), ahogy olimpiákok végeztén szokásos dobogón könnyező olimpikonokkal – felidézni a Demagógiai Csúcs legemlékezetesebbebb monumentumait, a legendás (IKONIKUS!) fotót, aztán ahogy Nick Vujicic lándzsát tör a pornóellenesség mellett, aztán, már a lándzsatörést követően, piedesztálra emeli Mészáros és Mészáros Löllölőt, a zene a Love is in the Airre vált, beúszik az azeri házelnök, majd átmorfol Meloniba, a háttérben elröpül az animált Elon Musk egy Hell Lattének kiföstött rakettán, extralassan elmosolyodik Köves Slo-Mo, végül természetesen, az elhalkuló Add ide a didit túlharsogva, visszhangosan dörögnek Orbán szavai: „…a demográfiában jó eredményeink vannak”, és ügyesen elugrik a rádőlő korfa elől.
160.1.2. Nagyon hiányzott nekem a résztvevői névsorból a két legkompetensebbnek tűnő, és akrobatikus képességű Orbán-káder, Borkai Zsolt és Szájer József. De lehetett volna Matolcsy is, neki a csecsemők fenekéről szoktak jó gondolatai lenni, arról nem beszélve, hogy az Orbán által elérhető célként megjelölt 2,1-es fertilitási ráta (ami a 2011-es 1,23-ról mászott föl nagy nehezen 1,59-ig, de két éve már megint esik, tavaly 1,52 volt) és Ausztria előzése gazdaságilag körülbelül egyszerre várható.
160.2. Sznékerozás kápé
160.2.1. Minden bizonnyal az év egyik legfontosabb filmalkotása nonfickós kategóriában a Szijjártó Péter levágott szárú farmerban készpénzért sznékerozik című, minden tekintetben trendszetteló, műfajleteremtő és természetesen ikonikus (már csak azért is, mert ezt a jelzőt a lehető leggyakrabban igyekszem alkalmazni, a korszellemet mintegy kanyarban előzendő) dokumentumesszé, Pacher Balázs korszakalkotása.
160.2.2. A mániákus sznékorázás némileg ütődött világdivatja (nekem aztán, aki sokadosztályú kosarasként életem jelentős részét sznékerokban töltöttem, még bifór beütött a kúlság, különösképp ütődöttnek tűnt mindég) éppen mintha múlóban volna egyébként, ahogy a szagsajtót olvasom, és jövögetnek visszafele a fenszibb súzok, de az Armani-tísörtök Kosziginja meg éppen mostanában csúszik rá a Jordanokra. (Itt jegyzem meg, hogy Michael Jordannek, aki a Nike egyik nagy részvényese és éppen mostanában adta el a Charlotte Hornets NBA-klubot hárommiliárd dollárért, valamivel kisebb jachtja van, mint a minden bizonnyal Szijjártó számára is igénybe vehető Rose d’Or.)
160.2.3. Mint a mesterműveket általában, ezt a filmetűdött sem könnyű elemezni, minden tizedmásodperce magáért és 2023 magyar rögvalóságáért beszél, finoman strukturált jelentésrétegei megszámlálhatatlanok. Szijjártót itt nem robotszerű, Putyin érdekeit kíméletlen pontosságú, pattogós nyilatkozatokkal bármikor magyar nemzetinek átdumáló, milliárdos nemzetközi ügyleteket játszi könnyedséggel elsummantó külügyminiszterként ismerjük meg, hanem csupán egy egyszerű, Neoton- és Zoltán Erika-rajongó (!!!) dunakeszi futszalos srácként, aki nagyon szeretne a legfrissebb kelet-európai ififocistadivat szerint öltözködni, imádja a gyerekeit és Dzsudzsák Balázst.
160.2.4. Hogy egyik szpojleremet a másikra ne lőjem, ez a rokonszenves, jópofa srác mintegy slusszpoénként vásárol is egy sznékerot, nem olcsót, hetvenötezer forintost. Volt már persze háromezer forintos Tommy Hilfiger-póló miatt lemibűfussázva ellenzéki politikus, de most ne akadjunk fönn ezen, hiszen Szijjártóékról tudjuk, hogy megengedhetik maguknak, a családban van egy üzleti zseni, ahogy ez vezető orbánista politikusok családjában rendre előfordul: a feleség kis cégéről legutóbb négy-öt éve hallottunk, akkor éppen félmilliárdos osztalékot tudott, azóta ez csak nőtt, gondolom, de ha nem, ebből azért lehet sznékerozni bőséggel.
160.2.5. Hanemhogy a miniszter a készpénzvagykártya obligát kérdésre úgy vágja rá, hogy készpénz, MINDIG, mintha legalábbis nem lenne gazdaságfehérítő kormánypolitika: minden fizetést elektronikus útra terelni, ellenőrizhető bankszámlákra, kártyákra és online pénztárgépekre. És mintha a nagyobb összegek kápés kifizetgetése nem az adóhatóságok figyelmét elkerülni próbálók vagy valamilyen kevéssé legális forrásból származó pénzekkel zsonglőrködők szokása volna.
Készpénz, mindig – ezt üzeni nekünk a külgazdasági lélegeztetőgépmágus. És mi értjük az üzenetet.
160.3. Grobác Dezső Ottokár (mindig) visszatér
160.3.1. Ha már így benne vagyunk a szórakoztató tartalomban, még egy humoreszkot hadd ajánljak a figyelmökbe a közelmúlt terméséből. Itt van ez a remek beszámoló a felcsúti Tó étterem menüjéről. Benne a minisztori, hogy hogy is lett ez az étterem meg az egész. Mintha Moldova-szatírát akartak volna megvalósítani IRL. Mit akartak?! Megvalósították!
Nem magyarázom túl, idézek a tavalyi nekrológból:
„94.6.3. Két éve barátaimmal keveredtem vitába egy nyaraláson. Az volt az állításom, hogy Moldova szatírái a mai napig tökéletesen működnek, a magyar élet olyan mozzanatait röhögik körbe, amely mozzanatok még mindig velünk vannak, vagy valahogy újratermelődnek, kiirthatatlanok. Újra és újra rá kell döbbenjek, hogy Moldova nagyon mélyre látott. »A bíráló bizottság, Grobác Dezső Ottokár főmérnök vezetésével, az egymillió forintos első díjat Grobác Dezső Ottokár főmérnöknek ítélte.«”
Bár a rántott cigánypecsenye talán még Moldova-poénnak is durva lett volna.
160.4. Grétsy László rovat: Az ellenállás hiábavaló
160.4.1. Officiális: a reziliencia megérkezett. Nem mondaném, hogy nem láttam kamingolni. A desztináció, az edukáció, a migráció, kompetíció és a többi mellé, tehát a szaknyelvi bullshitolás miatt létező magyar szavak helyett újrajövevényesítő trendbe bele. Nincsen nap, hogy ne olvasnák valahol egy rezilienciát. (Hoppá Kövér Laci: ugye, megint a CIA!)
Tudom én, hiába küzdöttem már a desztináció ellen is, hiába próbáltam edukálni egész népemet, reziliensnek bizonyult.