148. Mi újság Wagner úr?

148.1. Hattyúk tava és kaviár

148.1.1. Amikor Moszkva fontosabb útjain katonai ellenőrzőpontokat állítanak fel, kormányzati és hatósági épületek előtt páncélozott gyalogsági harcjárművek jelennek meg, az átlagpolgár (moszkvics) nem esik pánikba, hanem vásárol még egy üveg vodkát, bekapcsolja a tévét, és várja a főtitkár/elnök/tábornok beszédét. A beszédet persze nem érdemes figyelni (a kormány a helyén van és védelmezi társadalmunk satöbbi), csak azt, hogy utána a Bolsoj Balett legendás Hattyúk tava-előadását kezdik-e ismételni, mert ha igen, akkor ideje elindulni, és beállni a legközelebbi nyitva tartó bolt előtt kígyózó kilométeres sorba tartós élelmiszerekért.

A Hattyúk tava után már egészen biztosan egy másik, jó eséllyel egyenruhás ember jelenik majd meg a képernyőn, őt sem érdemes meghallgatni, csak azt közli, hogy az előző elnök/főtitkár/cár/tábornok krími dácsájában önként lemondott a hatalomról, majd érdemei elismerése mellett, menekülés közben tarkón lőtte magát, viszont az orosz nép egyúttal meg lett mentve, és ezentúl ő maga egyszemélyben szavatolja a néphatalom legteljesebb körű érvényesülését. A szó újra Csajkovszkíjé.

Az orosz polgár ekkor sem esik pánikba, pontosan tudja, hogy mi következik, mivel jár számára a hatalomváltás: eddigi élete alatt összekuporgatott pénzecskéje, vagyona, az ötven négyzetméter közepesen lepusztult panel, a harminc éves Moszkvics és a kiskert néhány hónap múlva jó eséllyel semmivé válik, de minimum feleződik. Egy pillanatra talán átvillan az agyán valami őrült ötlet menekülésről, ellenállásról, de ez tényleg csak egy pillanat, mert pontosan tudja, hogy semmire semmi esély, ennek így kell lennie, ez mindig is így volt és így is lesz, katonák–beszéd–Hattyúk tava–beszéd–káosz–terror–katonák–beszéd–Hattyúk tava– és így tovább. Kitölti a maradék vodkát, előveszi a hűtőből a fél üveg savanyú uborkát és pácolt heringet, nagy sóhajtással befalja mind, ha esetleg akad még egy üveg vodka (vagy ablaktisztító), ráküldi még, és lefekszik aludni. Másnap egy új Oroszországban ébred.

Ami egyébként pont ugyanolyan, mint az előző volt.

148.1.2. Pénteken és szombaton a fenti eljárásrend csak az elnöki beszédig jutott el, a Hattyúk taváig már nem. (Oroszország is fejlődik: a Wagner-puccs közvetítését megszakítva nem a Hattyúk tavára, hanem egy kaviárról szóló dokuemtumfilmre kapcsoltak.)  Hogy miért, azt csak találgatjuk, és valószínűleg még évek múlva is találgatni fogjuk, ahogyan még mindig elég homályos, pontosan miért alakult úgy az 1993-as, sőt az 1991-es puccskísérlet, ahogy alakult.

148.2. Szurovikipédia

148.2.1. Egyébként – és egy BIG egyébként –: 1991-ben a keményvonalas kommunisták a KGB és a hadsereg támogatásával sem tudták megszerezni a hatalmat, hiába vették körbe az orosz föderáció kormányának székhelyét, a Fehér házat. (FYI: a legyőzhetetlen szovjet/orosz – vörös – hadsereg!) A legkevésbé sem fun, viszont fact a funfactok rajongóinak: bizonyos Szergej Szurovikin százados vezette azt a gépesítettlövész-zászlóaljat, amely a Fehér ház  1991-es ostroma idején megölt három civilt. Egyes vélemények szerint ez a három gyilkosság fordította meg az események alakulását: a páncélosok tiporta véres áldozatok láttán a civilek és katonák is megrettentek, a puccsisták csapatai végül nem jutottak át a Borisz Jelcin reformpárti kormányát védő polgárok védőgyűrűjén, a kriptokommunisták, a KGB és a hadsereg restaurációs kísérlete elbukott.

148.2.2. Hiába a vér, a halottak, a polgárháborús veszély, a puccs vezetői nem kaptak komoly büntetést (a legtöbbjükre kiszabtak valamit, de egy évvel később amnesztiát alkalmaztak, és szinte mindegyikük újra jól fizető állami állásokban landolt), Szurovikin is folytathatta karrierjét, sőt hamarosan előléptették, legközelebb pedig 2017-ben olvashattuk a nevét a világsajtóban, amikor a Szíriában, Aszad mellett beavatkozó orosz erők parancsnoka lett, és brutális, a civil lakosságot sem kímélő akciói miatt a „szíriai mészáros” állandó jelzőt is megkapta a nyugati lapoktól. Kicsivel később a légierő főparancsnokává nevezték ki, pedig soha nem volt repülős, nem is szolgált a légierőnél (a fegyvernem szovjet-orosz történetében ő az első külsős parancsnok). Az orosz közvélemény és katonai elemzők szerint elsősorban a Szurovikin vezette műveletek (praktikusan: kemény bombázások) fordították meg a szíriai polgárháború menetét, és mentették meg Aszad rendszerét.

2022 őszén az Ukrajna területén harcoló hadseregcsoport parancsnokává nevezték ki. Elemzők szerint Szurovikin a civil lakosság és az infrastuktúra elleni kíméletlen csapásokra építette taktikáját. Nagy eredményei nem voltak, alig három hónap után, váratlanul leváltották, Geraszimov vezérkari főnök vette át a művelet irányítását.

148.2.3. Szurovikin ezzel együtt a legnépszerűbb orosz tábornok, sokan a Wagner egyik fontos kijáróemberének, Prigozsin kapcsolatának tartották a vezérkarban. Nem lehetetlen, hogy éppen Szurovikin szombati videóközleménye tette egyértelművé a lázadozó Wagner-főnök számára, hogy teljesen reménytelen helyzetben van. Szurovikin Telegram-csatornáján szólította fel a Moszkva felé tartó Wagner-harcosokat, hogy azonnal vonuljanak vissza állomáshelyeikre, és kövessék a hadsereg tisztjeinek parancsait.

Amerikai feltételezések szerint könnyen lehet, hogy nem önként határolódott el Prigozsintól, és tett hűségesküt Putyinnak. A New York Times keddi cikke szerint Szurovikin tudott Prigozsin zendülési tervéről, és támogatta is (ahogy korábban Prigozsin is támogatta őt Geraszimovval szemben). Erre látszik utalni, hogy a tábornok vasárnap eltűnt, szerda esti hírek szerint letartóztatták és Moszkvában tartják fogva.

148.3. Őskáosz és neokáosz

148.3.1. A pancserpuccs vagy inkább zavarodott zendülés talányos részleteivel, lehetséges következményeivel, okaival még nyolc-kilenc ilyen hírlevelet meg lehetne tölteni, a világsajtó termelt rendesen az elmúlt néhány napban, a világ összes Oroszország-szakértője, titkosszolgálati, katonai hírszerzési, startégiai-védelmi, katonapolitikai, külügyi etc.- elemzője (mindösszesen: rálátó forrása) ezen pörög, mint… (Házi feladat: tessenek egyénileg szellemes hasonlatot keresni ide!)

148.3.2. Mit gondolt Prigozsin, és mit akart egyáltalán? Hogy lehet elvezetgetni néhány teherautóval és páncélossal kábé ezer kilométert Moszkva felé, anélkül, hogy megpróbálnának megállítani? Hogy van az, hogy Prigozsint lelkesen üdvözlő (fejben már nyilván kissé fáradt) civileket láthattunk, legalább néhány propagandisztikus célú Wagner-videón, de izgatott Putyin-rajongókat még az álhírgyártásban máskor oly’ találékony állami média sem bírt találni? Tényleg menekülőre fogta-e Putyin (saját szakácsa elől)? Hogy lehet büntetlenül lelőni helikoptereket, gyilkolni orosz katonákat, amikor háborúügyben még egy rossz emojiért is börtön jár? És így tovább.

148.3.3. Mondom, ezeknek a kérdéseknek a tisztázása még évekig vagy évtizedekig eltarthat (á la 1991/93/17), ma még inkább valószínűségeket spekulálunk. Viszont néhány bekezdés erejéig érdemes felidéznünk a főszereplő, Prigozsin előéletét, hiszen elég jó esély van rá, hogy vele többé már nem találkozunk a hírekben, vagy már csak egyszer.

Mivel eléggé – ha nem is tipikus, de valamilyen módon – jellegzetes figurája a poszt-szovjet Oroszországnak. Többszörösen elítélt pitiáner bűnöző, akinek elég meredeken ívelt kriminális karrierje, a jelentéktelen lopástól a betörésen át a rablásig, de a kommunisták bukása után hirtelen megjavult, és egy jellegzetesen orosz, hazafias streetfood, a hotdog árusításával alapozta meg óriási szerencséjét. Pétervári hotdogárusként annyira sikeres lett néhány év alatt, hogy élelmiszerboltot, aztán bolthálózatot, étteremláncot, szerencsejétékbizniszt meg sok egyéb vállalkozást indított. Ez a szédületes anyagi siker állítólag nem független attól, hogy viszonylag gyorsan jó viszonyba került néhány befolyásos pétervári KGB-ssel. 2000-től pedig az addig is szédületes tempóban gazdagodó Prigozsinnak még inkább megnyílt a pálya: a pétervári KGB-sek hatalomra kerültek, egyikük, bizonyos Vlagyimir Putyin elnök lett. Prigozsin pedig udvari főszakács. Illetve: fő étteremmágnás. Évek alatt milliárd dolláros (amerikai!) megrendeléseket kapott az államtól, a kétezertízes évekre már a hadsereget is ő élelmezte.

Aztán jött a Wagner magánhadsereg, és a donbaszi zöld emberkék 2014-ben, a líbiai, szíriai, szudáni, mali, közép-afrikai kalandozások, de állítólag már több mint egy tucatnyi afrikai országban van valamilyen érdekeltsége a cégnek, nem mindenhol harcol, van, ahonnan csak fát termel, megint máshol fegyverekkel, egyebekkel bizniszelget, de a Közép-Afrikai Köztársaságban például aranyat bányászik. Aztán jött a börtönökben toborzás és Bahmut. Húszezres emberveszteség.

A Wagner és az orosz állam közvetlen kapcsolatát mindig tagadták, hiszen éppen ez volt a lényege, hogy magáncégként garázdálkodott mindenütt. De a pancserparádé egyik szép beismerése éppen ez: Putyin kedden olyan belefeledkezve magyarázta a Wagner és Prigozsint korruptságának bizonyítékait, hogy bevallotta: minden katonai akcióját az állam finanszírozta. Aztán az állami média nem győzött finomítani: az afrikai Wagner-operációkhoz az orosz államnak semmi köze. Oké, így mindjárt más. Meg vagyunk győzve.

148.3.4. Az orosz belpolitika és kormánypropaganda totálisan ellentmondásos, nevetségesen hazug kommunikációs kanyarjait csak az olyan teljes engedelmességre trenírozott, az önálló gondolkodástól garantáltan mentes szervezetek képesek követni a hazugságlabirintusba, mint amilyen az orbáni dumaszínház, maga a nagymester, és hülyefon csoportba tömörült kis köpő- és szócsövecskéi: a Wagner, ami eddig a zseniális és tévedhetetlen Putyin érdekeit bátran védelmező csodacsapat volt, hirtelen fasiszta börtöntöltelékek terrorbrigádja lett. Sőt: baloldali!

148.3.5. Az egész mizériából meg az lehet a megelőlegezhető és egyébként elég nyugtalanító tanulságféle, hogyha létrehoz valaki egy meglehetősen erőszakos, és mélyen hazug nacionalista hadoválásra épülő rendszert, akkor számíthat arra, hogy gátlástalanul populista hazudozás művészetét meg az erőszakot mások is eltanulják, és saját üzleti érdekeik védelmében be is vetik. Ha kell, a rendszerrel szemben is. Ahogy Prigozsin tette, mert azért mégis az a legvalószínűbb, hogy leginkább üzleti érdekeit védte: az ukrajnai háború elképesztő veszteségeket jelentett, miközben Afrika – szó szerint – aranybánya, de hiába, ha mindent elnyel Bahmut, és még az önállóságát is meg akarták szüntetni. Úgy gondolta, hogy Moszkva leginkább a zsarolásból és az erőszakból ért. Igaza volt.

148.3.6. A másik előtanulság, hogy azért ezek az események megintcsak elég nyugtalanító módon Szilágyi Ákos tételét látszanak igazolni, miszerint a világon – de Oroszországban különösen – fokozatosan megszűnik a nemzetállamok erőszakmonopóliuma, és a vesztfáliai rendszer előtti privátháborús, zsoldoscsapatos-fosztogatós korszak legújabb verziója felé tartunk.

148.4. A Szovjetunió hőse a Szovjetunió hősei ellen

148.4.1. Szergej Szurovikin, a bebörtönzött Armageddon Generális ugyanazt a kitüntetést viseli (ma még?), mint a katonái által 1991-ben meggyilkolt három civil: az Oroszország Hőse (korábban Szovjetunió Hőse) érdemrendet. (Egyébként Prigozsin is megkapta. Naná.)

148.4.2. A Moszkovszkij Komszomolec 2016-os riportjában szemtanúk és hozzátartozók emlékeznek az 1991. augusztus 21-i eseményekre, Dmitrij Komar, Vlagyimir Usov és Ilja Kricsevszkij meggyilkolására.

„Éjfél körül a katonaság páncélozott járműveken haladt a Fehér Ház, az új orosz kormány székhelye felé. Útjukat a Kalininszkij Proszpekt alatti alagútnál barikádként felállított trolibuszok és teherautók torlaszolták el. Dmitrij Komar 22 éves afganisztáni veterán, volt légideszantos felugrott az 536-os számú, BMP típusú lövészpáncélosra, és megpróbálta eltakarni a vezető periszkópablakát, hogy a jármű ne tudjon továbbhaladni. A jármű vezetője éles manőverekbe kezdett. A páncélos nekiütközött egy oszlopnak, a búvórés kinyílt. Komar bedugta a fejét, mire a jármű parancsnoka, egy tiszt rálőtt. Megsebesítette, de még életben volt, a lába beakadt a páncélos kiálló alkatrészébe, így maga után húzta a tehetetlen testet. Vlagyimir Usov segíteni. A vezető megrángatta a botkormányokat, a BMP eltiporta Usovot és Komart.”

148.5. Részletek a Tök Ász című operából

148.5.1. Még mindig nem nagyon fun, illetve kicsit azért, minden tragikuma ellenére fun, és fact: a Wagnerről, már Prigozsin karaktere miatt sem elsősorban Hitler kedvenc zeneszerzője ugrik be nekem, hanem inkább Rejtő elveszett és megkerült cirkálója; Wagner úr, a mindig csontrészeg nyugdíjas bűnöző, a zsebkésvetés olimpiai bajnoka, a „Mi újság, Wagner úr?” nevű hajó névadója.

„– Futni hagy? – álmélkodott az útonálló.

– Örüljön, ha nem bántom és elmegyek.

– Ez is egy álláspont, de nem az enyém. Hupplá!… Ne remegj, pajtás, csak csuklottam! Az én álláspontom más. Ha elmegy, akkor majd én előveszem a késemet, és szanzsén a nyakszirtjébe hajítom hátulról. – És rekedt, joviális kacagással felrikácsolt: – Well, my dear gyilkos! Zsebkésvetésben az öreg Wagner olimpikon lehetne… És rekordidő alatt úgy a bicskámat, mint az egy dollár tarifát kiveszem magából! Látja, ez egy jó álláspont. Na?… választhat: pénzt vagy életet?!”

(Rejtő Jenő: A megkerült cirkáló; első fejezet)

Illetve:

„A Svéd Ökör, egy hatalmas, köpcös, aránylag nyugodt ember, a baljós hangulatban maga is az események hatása alá kerültek, ő adta meg a választ a kormányosnak.

– A Wagner tegnap az egész ügyet elmondta, és kötelességetek lett volna figyelmeztetni bennünket!

– Bravó, sztrovacsek! – kiáltotta Wagner úr, ki valamilyen rejtélyes okból kifolyóan ajtóval együtt az őrtoronyba került. – Úgy van, erre figyelmeztetni kellett volna minket, hogy én majd elmondom… Igenis, a nőnevű hajón az állt kiírva, hogy »Mi van veled, te Wagner?«…

– Na most hallottátok! Ez a bolond a róla elnevezett hajó nevét is elfelejti. A Radzeer hamis bordájára írtuk rá névnek nagy betűkkel, hogy »Mi újság, Wagner úr?« – kiáltotta a Rézgróf.– Ebből az emberből már évek óta a pálinka beszél, és maga sem tudja, hogy mit mond…

– Itt nem rólam van szó! A fő, hogy ők értik! – kiáltotta Wagner úr az őrtoronyból, és nyomban dalolni kezdett egy áriát a Tök Ász című operából.”