444.hu, 2023. február 16.
UJ PÉTER
129.1. Now, but not then
129.1.1. Bevallom önöknek az őszintét, sosem voltam nagy fanja a zonbiknak. Modernabbül fogalmazvást: nem kapcsolódtam sehogyse ehhöz a zombiverzumhoz.
Nincsen nekem semmi bajom a karibi népi katolicizmus és az afrikai törzsi animizmus találkozásából kikavarodott vudukultuszokkal, a szemüveges, cilinderes, szivarozó Samedi bárót például különösen kedvelem, amióta Najmányi Laci karibi útinaplójában olvastam, hogy Papa Doc Duvelier, az őrült haiti diktátor (kár hogy meghalt 71-ben, Szijjártó most biztos szívesen meglátogatná) is Samedit utánozta öltözködésével, de még hanghozdozásával is, és hát ugye a zonbik is ebből kultuszcsoportból jönnek, mi több, maga a szó is, ami nemcsak baromkodásból zonbi itten, hanem tényleg így írták eredetileg haiti kreol nyelven, aztán a franciában lett zombi.
129.1.2. A nyolcvanas évek elején az ötven dolláros turistakeretek közé szorult nyugati utak megszaporodása és a JVC–Macusita (aka. Panasonic) szövetség sikeres fejlesztései nyomán itthon is berobbant a féllegális vagy inkább illegális VHS-korszak, és a rambók, rokik meg persze pornók között a zonbizsáner lett az egyik sláger, mivel az agynélküli élőhalottak filmvászonon történő erőszakos bandukolása valamiért összeférhetetlen volt a szocialista kultúrpolitika fennkölt elvrendszerével, ahogyan a többi horrorfilmszerűségek is, bár talán vámpírozni-drakulázni ímmel-ámmal már akkor is szabadott, talán a Ceausescu-rendszer magyarellenes politikájára adott óvatos válaszként. Tehát a kocsmai zonbilesés a nyolcvanas jellegzetes, ellenzéki színezetű szubkultúrája volt, mint a punkzene. Annál azért sokkal népszerűbb.
Nadeszóvalhogyhogynem, nekem aztán jöhettek a zonbik a Tüske söröző két és fél méteres magasságban elhelyzetten vaskonzolon terpeszkedő ColorStarjáról, le se szartam, engemet csak az arkadékok érdekeltek odalenn, hogy hogyan lehet megakadályozni 5 forintból az alieninváziót, vagy kiszabadítani az írd és mondd 6 pixelnyi szőke bonbázót Donkey Kong karmai közül.
129.1.3. Szóval a zonbik, tisztesség ne essék szólván, soha egy pillanatra sem tudtak meghatni. A 2009-es Zombieland volt az első zonbifilm, amit végig bírtam nézni, az egyébként szinte mindig elviselhetetlen Jesse Eisenberg ellenére, mert azért seprósekontrának ott volt Woody Harrelson, és Bill Murray egy egészen megkapó cameóval, meghát ez nem is igazi zonbizás, hanem komédiaparódia.
További két pozitív zonbiélményem: a Plants vs. Zombies című pc-játék (tower defense a pontos műfaj), illetve a House of the Dead című pisztolyos SEGA-arcade, ami valószínűetlenül sokáig, a 2010-es évekig tartotta magát a főváros egyre lekoszlottabb maradék játéktermeiben, és hajnal három felé, amikor az elfogyasztott tetemes alkoholmennyiség agyműködésgátló hatása elért egy bizonyos szintet, és dartsozni már értelmetlen, kedvelt időtöltésünk volt a zonbiirtás. A House of the Dead 2 volt a műfaj meghaladhatatlan csimborasszó plusz ultrája szerintem.
De ezzel a pozitív zonbiélmények ki is fújtak.
129.1.4. A digitális szórakozatatóipar berobbanása újraélesztette (haha) tetszhalott (hihi) állapotából a zonbizsánert, ahogy kábé minden jól kommercializálható, tömegkultúrtermelhető mítoszt, kultuszdarabkát újra- meg újrahasznosít: streamingelős tévésorozat, játék, miegyéb.
Egyik szavamat a másikba ne öltsem, a minap hírét vettem, hogy a Csernobil-sorozat írója, producere, kreatív atyaúristene Craig Mazin zonbisorozatot szabadított a világra Last Of Us (ejtsd: lasztó fasz) címmel. No, gondoltam, ezt megnézem, mert a Csernobil nagyon nagyot szólt (höhö) annak idején, és olvasgattam ennek a Craig fiúnak a nyilatkozatait is, hát azok is felettébb szimpik voltak. Adtam egy esélyt.
Azt sem tudtam, hogy a Last of Us igazából egy számítógépes játék neve, és abból, már a játék alapötletéből és sztorielemeiből készült a film. Ha ezt tudom előre, valószínűleg bele se nézek, mert énnekem a játékokból készült filmek a vizuálkulturális pokol legmélyebb bugyra, a Star Wars-saga és a Marvel-univerzum alatt.
Minden videojátékfilmek művészi leglényegét, eredetét és végső célját nagyszerűen összegezte annak idején (vagy húsz éve már) a College Humor a Minesweeper – The Movie című örökérvényű alkotással.
Tekintsék meg, érdemes:
És azt képzeljék, hogy még ezután tíz tizenöt évvel készült el az Angry Birds Movie no meg az Angry Birds 2!
129.1.5. Tehát belenéztem ebbe a Mazin-féle új zombisba, lasztófasz, persze, járvány, minden, aktuális, értem. És elég jól indult. Ilyen esti agyzsibbasztónak pont jó, ezt a Pedro Pascal nevű chilei főszínészt is bírom, jó volt a Narcosban.
Két ebizódon át bindzselétem a zonbulást, a műfaji kereteknek megfelelő izgalmak közepette, de aztán elérkezett a harmadik rész, a Long, Long Time című, Bill és Frank intermezzója. Bill (Nick Offerman) a csapdák, drótakadályok mögött kisebb hadseregre elegendő fegyverrel megbújó, teljesen zakkant, gourmet prepper, és Frank (Murray Bartlet – az első Fehér Lótusz meleg recepciósa) románca. Jó nyálas, de végtelenül vicces.
Ez a párbeszéd kábé a csúcspont:
(Amolyan házastársak közti veszekedés, Frank próbálja rávenni Billt, hogy vegylék fel a kapcsolatot más túlélőkkel is, ne zárkózanak be teljesen, közben finoman lepszichopataperpperezi Billt, dehát, ugye, a zonbiapokalpiszis, aminek a közepén perlekednek, mégiscsak igazolja a legpszichopatább preppert.)
„Frank: You live in a psycho bunker where 9/11 was an inside job and, and the government are all Nazis.
Bill: The government ARE all Nazis!
Frank: Well, yeah, now… but not then!”
Csodálatosan vicces 76 perc.
129.1.6. Klikkoltam is rögtön az IMDB-re, megnézni a teljes szereposztást, ezt-azt, és láttam, hogy már az egekbe pontozták a sorozatot addigra, kilenc fölött, de éppen ezt a rész, a legjobbat értékelték legkevesebbre, akkor éppen 7,4-en állt (azóta visszatornázták 8-ra, de így is messze a legnépszerűtlenebb az öt közül). Nincs ezeknek szemük? Agyuk? (Nincs.)
Mert az oké, hogy magyar kommentelők őrjöngve buziznak, de csak nincsenek annyian, hogy így lehúzzák a pontátlagot… És csak ezután olvastam el a sorozat adatlapján, hogy a Last Of Us egy zombiirtó számítógépes játékból készült. Akkor kapcsoltam: Mazin nagyobb zseni, mint aminek eddig gondoltam. A sorozat saját törzsközönségét fricskázta meg nagyon finoman ezzel a parodisztikusan giccses melegprepper-romantikával, idézőjelezett, ironizált, görbe tükröt tartott. Társadalomkritikai zsebcsel.
129.2. Aktuálpolitikai alzsáner
129.2.1. Már így a kitörésnap (kilenc éve tört ki Novák Előd bokája) miatt is megemlíteném a béfilmművészet egyik csodálatos alzsánerét, a nácizombifilmeket. Egyet sem láttam még ugyan, mi több, nem is tervezem, hogy lássak valaha is, de természetesen mélypatrióta büszkeséggel tölt el, hogy a műfajalapító, első nácizombifilmet eleve Lugosi Bélára írták (aztán mégsem játszott benne), a másodikat pedig Székely István (Stephen Sekely) rendezte.
129.3. Zonbiakopaliszpis MOST!
129.3.1. A zombiapokaliptikus fikciózásról azért nekem mindig beugrik rögtön az IRL Zombilend, a philadelphiai Kensington ave, a drogdokumentumfilmesek Galapagosa. Az AML Films nevű társaság már folyamatos Tiktokot nyom, és egyébként szinte évente jön valami újabb egészen súlyos dokuemntumfilm a környélkről, kábé ugyanazokkal a képekkel: egészen zombiszerű szétkristályozott arcok támolyognak föl-alá, néha teljesen valószerűtlen pózokba merevednek.
129.4. Évfordulló: a Meggyfa utcai koncert
129.4.1. Évforduló: február 19-én, azaz vasárnap lesz negyven éve, hogy Óbudán, a Meggyfa utcai KISZ klubban (Mozaik Klub) koncertezett hat magyar punkzenekar. A koncertről felvétel készült, másolt kazettákon terjedt országszerte, leginkább Cpg–Mos-oi-anyagként ismerték, esetleg CPg–Mos-oi–Kretensként, de az biztos, hogy a korszak legfontosabb szubkultúraformáló ereje lett.
Végül emiatt is, részben ennek ürügyén indult eljárás a CPg ellen, és kapott két év letöltendő börtönbüntetést a zenekar. Benkő Zoltán gitáros/szövegíró/elsőrendű vádlott, hatvan körüli szegedi kéményseprő azóta százezerszer elmesélte a sztorit, és mostanában megint meséli, mert nyáron újra lesz CPg. Valahogy szeretem hallgatni Benkő Güzü hangját, amikor mesél. Nagyon világos, egyszerű, letisztult. Kevés olyan embert ismerek, aki ennyire higgadtan és józanul képes viszatekinteni saját, egyébként elég viharos múltjára, ennyire elfogadja magát meg a világot. És ez az ember volt a legpunkabb magyar punk a nyolcvanas évek elején.
(Ja, és volt még az a duplacsavaros urbán legend, hogy direkt összekeverték a CPg-t a Mos-oi-jal, hogy rájuk nyomhassák a legdurvább cigány- meg rendszerellenes szövegeket. Ez a legenda tartotta magát sokáig a rendszerváltás után. De Benkő elmondásából – és persze a vádiratból – nyilvánvaló, hogy a hatóságok pontosan tudták, melyik zenekar melyik szöveget énekelte, és nem próbáltak kenni semmit sehova. A Mos-oi ezzel együtt megúszta.)