163. Be vagyunk kerítve

163.1. Az Oszmán Birodalom teteme

163.1.1. Az Oszmán Birodalom felbomlásánál tartottam legutóbb. Már Hegyi Karabahból indulva. (162. Balta, tulok, kő, jeti) Hogy az örmény–török majd az örmény–azeri viszony milyen tragikus spirálba került viszonylag nyugodt évszázadok után, amelyeket az álomállamnak vagy a szabad népek virágzó együttműködésének egyébként nehezen nevezhető muszlim monarchiában töltöttek.

163.1.2. Aztán jött a Hamasz. Mármint nem az örményekre, szegényeknek az még nem volt, bár az iszlamista fanatizmus azért a Kaukázus környékén sem ismeretlen, sőt. Hanem, hogy a hírmetaverzumban hirtelen mindent maga alá gyűrt a goapartit és ártatlan kibuclakókat, csecsemőket halomra lődöző Hamasz-terror.

És az ember, már a hírlapírótípus legalábbis olyan, hogy akkor a nagy megdöbbenésen, gyomortáji szorításon túl, tehetetlen dühében és keserűségében no meg félelmében a hírtengerbe merülve magyarázatokat keres, legalább valami értelme legyen már az értelmetlenségnek, valami minimálisan racionális ok akadjon, és akkor pörgeti át magán vég nélkül a híreket, aztán az elemzéseket, végül mindenféle történelmi háttereket.

És megint előkerül a felbomló Oszmán Birodalom. Mert ugyan Palesztina környékén, három világvallás ütközési pontjában persze voltak mindenféle hepehupái korábban is az arab-zsidó-satöbbi együttélésnek, de a konfliktus mai formája az Oszmán Birodalom bukása (az első világháború) után alakult ki.

163.1.3. Szóval ahogy így körülnézünk, az Európa határvidékén parázsló vagy lángra kapó konfliktusok közül legalább három még az oszmánok öröksége valamilyen módon: Hegyi Karabahot múltkor tisztáztuk, az izraeli-palesztint besorolhatjuk, ott van még Koszovó és ugyan lefojtva, de nagyon is létezik potenciális konfliktuszónaként Bosznia, ahol – micsoda nemzeti büszkeség! – miniszterelnök urunkon keresztül minekünk is van szerencsénk támogatni, és nemcsak átvitt értelemben vagy eszmeileg, hanem nagyon is konkrét forintjainkkal a legnagyobb bajkeverőt, a Nyugat-ellenes, oroszbarát szerb ultranacionalistát, Dodikot.

Sőt, ha nagyon erőltetnénk, még az orosz–ukrán háborúnak is megtalálhatjuk az oszmán gyökereit, mondjuk a Krímben, ami ugyan még jóval a birodalom felbomlása előtt, a XVIII. század végén került a törököktől az oroszokhoz, de az már bőven jelezte az Oszmán Birodalom gyengülését.

Persze ez inkább csak olyan érdekesség, semmi nem következik belőle.

163.1.4. Az mondjuk elég riasztó, ahogy Európát délről és keletről körbezárták ezek a konkfliktusok/háborúk: Ukrajna, Kaukázus, Szíria, Libanon, Izrael, közben ott van még Koszovó a zárójeles Boszniával, Líbia, aztán gyakorlatilag az egész Száhel-öv: Szudán–Dél-Szudán, Niger, Burkina Faso, Mali, Mauritánia.

163.2. Fal a szőnyeg alatt

163.2.1. Kering a fejemben az a gondolatfoszlány is, napok óta, de kimondani is alig merem, leírni pláne, mert ilyen pillanatokban áldozathibáztatásnak vagy ilyesminek tűnhet bármi. Szóval hogy van abban valami szimbolikus izé (a „sorsszerű” jelzőt messzire kerülöm), hogy a gázai faltól és a fal mögött izzó, rongyos, nyomorgó, gyilkos gyűlölettől alig egy-két kilométernyire tartottak goapartit a műfaj obligát neohippiánus peace-love-unity szellemében. Kövér Lászlónak erről talán eszébe jutna a hanyatló Nyugat vagy a dekadens fogyasztói társadalmak embertelen/istentelen hogyishívjákja meg egyéb ilyen baromságok. De nekem ilyesmi természetesen nem jut eszembe. Csak az, hogy hát mennyire kell ehhez, mármint a fal tövében goázáshoz (és itt a goázást tényleg tekintsük szimbólumnak) naivnak lenni? Már-már elbizakodottnak.

(Ezt sem én találtam ki, persze, izraeli szerzők is említik, ahogy azt is, hogy a helyi hatóságoknak sem jutott eszükbe intézkedni, vagy tiltani a bulizást a területen vagy legalább erősebb védelemről gondoskodni. Egy-két rendőr volt talán a helyszínen, őket azonnal lelőtték a terroristák.) És nem, még egyszer, nem állítom azt, hogy kihívták a sorsot maguk ellen. Csak azt, hogy Gáza illetve a palesztin probléma kizárása (fokozatos kizáródása) az izraeliek tudatából biztosan szerepet játszott tragédiában. Erre utal egyébként, csak nyilván sokkal mélyebben, sokkal erősebben érvelve Yuval Noah Harari történész is a Washington Postban.

163.3. And The Leggátlástanabb Ökörség Award goes to…

163.3.1. Ahogy az már minden nagyobb, megfelelően megrázó eseménynél lenni szokott, a megfelelően gátlástalan politikai szereplők (és ma már nem nagyon lehet fontos politikai szereplő, aki nem megfelelően gátlástalan) azonnal megkezdik a megrendült közönség irányba állítását, azaz a megrendítő esemény aktuálpolitikai átmagyarázását. A Leggátlástalanabb Ökörség különdíját ezúttal Szánthó Miklós, a népszerű és fáradhatatlan alapjogvédő (ti. a legalapvetőbb jog az ő felfogása szerint az Orbán-rajongás) nyerte „A woke-terroristák össztűz alá vették az Istenünket” című pályamunkájával. A régebbi, vidám Miska-kancsó fazonját maga mögött hagyó jogász-divatikon-vezérszurkoló természetesen eltekintett attól kényelmetlen ténytől, hogy Kövér László hétvégi beszédei vagy éppen az ő más alkalomból tartott agymenései a nyugat dekadenciájáról, erkölcs- és istentelenségéről bármikor hézagmentesen illeszthetők lennének mondjuk a Hamász-terrorbrigádok névadójának, Izz ad-Din al-Kaszamnak vagy éppen az iszlamizmus alapítójának, Szajíd Kutbnak a munkásságába. És hát igen, létezik az a szélsőbaloldali narratíva, hogy Izrael a Nyugat utolsó kolonizációs projektje, dehát az vesse az első követ a Nyugat-gyűlölő kommunistákra, aki nem szórul szóra ezeket a baromságokat szokta gargalizálni mindenféle pártfórumokon, csak más országnevekkel, mondjuk Ukrajnáéval, hogy messzire ne menjünk.

163.3.2. Egyébként persze a nemzetközi szélsőbal szokott ordas suttyóságokat mondani Izrael-ügyben különböző okokból, erről Szily László kollégám – vagy talán mondhatom; barátom – illetve Noah Smith (se nem kollégám, se nem barátom, viszont közgazdász, és a hírlevelét érdemes olvasni) is értekezett.

163.3.3. De akár még értékelhetnénk is a magyar (szélső-) jobboldal eszmei fejlődését. A mai magyar kormány politikájának és retorikájának talán legfontosabb előképe, Csurka István 2001-ben még ott tartott, hogy visszafogottan bár, de mégiscsak helyeselte (nem ítélete el) a szeptember 11-i terrortámadásokat.

163.4. Helyreigazítás: Nem vitték be, csak el

163.4.1. Kettővel ezelőtti (161. Szuverén szuvenír a szuterénből) hírlevélben fölemlegettem Móra Veronika és az Ökotárs Alapítvány esetét, bizonyítékul arra, hogy a rendszer (szpindiktatúra) nem is olyan erőszakmentes, mint amilyennek gondolni szoktunk, hiszen íme (161.1.7.), ebben az esetben is nyilvánvalóan politikai megrendelésre, minden ok nélkül dúlták föl az alapítvány irodáját és vitték be a vezetőjét, Móra Veronikát.

A hírlevél megjelenése után azonban jelentkezett az áldozat, és közölte, csak városi legenda, hogy lecsukták volna, az igazság ezzel szemben az, hogy egyszerűen rendőrautóba rakták, és elvitték a helyszínről, az Ökotárs földúlt irodájából. Tehát lejáratókampány, házkutatások, ok nélküli eljárás volt, lecsukás nem.

Tudom, hogy ma már, a gátlástalan hazudozás és a politkai célú kamuk közlésére tartott sajtóbirodalmak idején tök fölsöleges ilyen részleteket piszmogni, dehát a korrektság kedviért, meg tegyünk úgy, mintha még mindig normális sajtójú normális országban élnénk: rögzítsük, hogy bevivés nem volt. A tévedésért az érintettek szíves elnézését kérjük.

163.5. Vad bolygó

163.5.1. Kivételesen nem a Spotify algoritmusa, hanem a Pitchfork lemezkritikai rovata lökte elém Alain Goraguer legendás francia dzsesszzongorista, zeneszerző (Boris Vian, Serge Gainsbourg, Jean Ferrat és mások állandó partnere) futurisztikus-pszichedelikus-dzsesszfunklemezét, amely az 1973-as La Planéte Sauvage (angol címe Fantastic Planet, tehát fantasztikus bolygó, és nem vad; Magyarországon egyébként A vad bolygó címen mutatták be, 1976-ban) című francia-csehszlovák animációs scifi zenéje tulajdonképpen. Rágyógyultam teljesen. Megnéztem gyorsan a filmet is, tényleg érdekes látványvilág, a szürrealisták és dadaisták hatása érezhető rajta, de a történet és a narrációs technika nem túl bonyolult, inkább az ötletes rajzok és persze a zene viszi a filmet.

A Pitchfork még megjegyzi a lemezről, hogy a hiphopproducerek nagy kedvence, gyakorlatilag szarrá samplingelték már. Nem csoda.

Goraguer egyébként idén februárban halt meg. Valószínűleg ebből az alkalomból most újra kidaták a lemezt.

163.6. Megjött a Jeti!

163.6.1. Tízéves születésnapi gesamtkunstwerk bravúrkötetünk, a Jeti Válasz elkészült, megérkezett. Már küldözgetjük kifele. Belső körösöknek ingyen jár.