444.hu, 2023. március 16.
UJ PÉTER
133.1. Hűhóztok istentelenűl
133.1.1. Miként a múlt heti hírlevélben jövendöltük (oké, nagy jóstehetség nem kelletett hozzája): Orbán Viktor márctizenödike alkalmával Kiskőrösütt elfogyasztotta Petőfi Sándort.
Lenyelte szőröstül-bőröstül.
Volt még hely Puskás Ferenc mellett.
133.1.2. A két történelmi figura hasonlósága tényleg bámulatos: Petőfinek is a két füle között volt a feje, csakúgy mint Orbánnak; Petőfinek mindössze egyetlen orra volt, ás mi tesz Isten, Orbánnak is pont annyi! És éppen az arca közepén volt az az orr, ahogyan Orbáné. Véletlen? Aligha. Viszont Petőfi két lába közvetlenül egymás mellett helyezkedett el…, mintha csak Orbánról lefénymásolták volna. (Természetesen dagerrotípiázás módszerével.) Kísérteties.
A testalkati hasonlóságoknál csak az ideológiai rokonság tűnik erősebbnek. Például mindketten vidékiek voltak. Ez ritkaság számba ment és megy a mai napig.
133.1.3. Persze vannak apró, szinte észrevehettetlen különbségek is. A megátalkodott, külföldről pénzelt idegenszerűek, az Orbán-fóbiás libernyáksik persze ezekre akaszkodnak. Megtalálják a csomókat Orbán minden kákáján, mert nem látják a szemükben a gerendától az Erdőt.
Petőfiről tudjuk (több mint sejtjük), hogy úgynevezett (eptheton ornans, tetszik tudni, mint a dollárbaloldalból a dollár:) lánglelkű forradalmár volt, virtigli social justice warrior, ahogy ma mondanák (hogy kik is?), és arról ugyan nem tudunk, hogy ismerte-e Marx Károly és Engels Frigyes Kommunista kiáltványát, valószínűleg abban az időben éppen más dolga volt, mivel a kiáltvány épp három és fél héttel Petőfi Pilvax-beli nagy fellépése előtt jelent meg, a Szabadságharc meg már nem volt idő visszatérni rá, az orosz birodalmi lándzsák békemissziója következtében. De a Petőfi-életművet ismerőben elég alapos lehet a gyanú, hogy szinte maradéktalanul egyetértett volna a kiáltvány minden mondatával. („Ha majd a bőség kosarából/Mindenki egyaránt vehet…” – A XXI. század költői jut eszembe először, de vagy száz vers száz sorát lehetne kiborgászni illusztrációnak. Ja, és ceterum censeóból: Az apostol. Egyik legnagyobb verse.) Ezzel persze nem állítom, hogy Petőfi kommunista lett volna. De inkább volt az, mint.
Orbán pedig… Na, ugye.
133.1.4. Jó, a pofátlan Petőfi-csúsztatásokban tényleg felülmúlhatatlan. Emlékeznek még, amikor 2016-ban a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről gyalázta a jakobinizmust? Értik: emlékezve a márciusi ifjakra, akiket ugyan nem kutatott meg senki (nem akad köztük egy Rogán, aki megrendelte volna) annak idején, de eléggé biztosnak tűnik, hogy Martinovics Ignác vagy Hajnóczy József népszerűségi indexét 90 százalék fölé tették volna. Petőfi számára a jakobinusok nemzeti hősök, nemzetközi hősök, példaképek voltak. (Pl.: Vérmező.) És azóta persze sok furcsaság kiderült Martinovicsékról, olyasmik is, amikről a forradalmi lázban (igen, igazából a francia forradalom, a jakobinusok forradalmának lázában!) égő Petőfiéknek fogalmuk sem lehetett. De hogy ezt nem 15-én, a Múzeum lépcsőjén kell elmagyarázni, az is biztos. (Nem mintha bármit magyarázni próbált volna.)
133.1.5. Most sikerült rátenni még egy lapáttal. Jó naggyal, mint általában. (A pupolonaciillibokratúra logikája, ugye: mindig nagyobbat mondani! Mindig egyre nagyobbat!) Ennek megfelelően a nagyobb, történelmi témájú Orbán-beszédek állandó kelléke, a Minden Elképzelést Fölülmúlóan Pofátlan Csúsztatás. Ezen a legutóbbin nehéz lesz majd túltenni (tudom, tudom, Orbán jövőre: Hold my beer!): Petőfi békepárti lett. (Vagy: lehetett volna?)
Ja, bazmeg. Híresen az volt. DOKKUMENTÁLHATTÓAN. (Pont, mint amennyire antikommunista. Vagy sokkal jobban.)
És semmiben sem volt békepártibb, mint éppen szabadságharcügyekben. Tudják, szabadságharc az, ami a szomszédban folyik éppen. Megszállók, nemzeti függetlenség, szuverenitás, ilyesmik. Tetszik ismerni a szakifejezéseket.
Petőfi persze békepárti lenne, és igazából előnyös energiahordozószerződéseket szeretne kötni az agresszorokkal, hogy rommá kereshesse magát. Már 1848-49-ben is ebben törhette a fejét, csak valamiért nem tartotta jó ötletnek versbe foglalni.
Sőt, ravasz politikusként (nem arra kell figyelni, mit írt, hanem, hogy mit tett!) a legkisebb, legmellékesebb ügyben sem kompromisszumképes, csak a Szent, Mindent Eldöntő, Nagy Háborúban, a mindent felperzselő forradalomban hívő radikálisnak láttatta magát. (Ajánlott irodalom: A nép nevében, Dicsőséges nagyurak, Akasszátok föl a királyokat!, A farkasok dala, Az itélet… szinte minden második Petőfi-vers 1847-48-49-ből.)
133.1.6. Ja, és :DDDD:
A KONZERVATÍVOK
Mentünk az ellenség elé,
Mentünk előre bátran,
Ti ott hátul kullogtatok
Az előhad nyomában,
Árnyékával takarta be
Seregünk lomha testetek,
Nagy volt az út, nagy a meleg,
Az árnyék persze jól esett.
Midőn az ellenség előtt
Kiálltunk a csatára,
Ruhánkba kapaszkodtatok
És rángattatok hátra,
Szűköltetek kegyetlenűl,
És óbégattatok rutul:
“Ne lőjjetek, ne lőjjetek,
Félünk a puskaporszagtul!
Még van idő, még van idő,
Forduljunk vissza szépen,
Jobb otthon, sokkal jobb leszen
Kemence közelében;
Inkább hátunkra kancsukát,
Mint kezeinkbe kardokat,
Jertek haza, a kancsuka
Csak sebesít, de öl a kard.”
Ilyen vitézi csatadalt
Dudáltatok mögöttünk,
De isten segedelmivel
Mi megütköztünk s győztünk,
S ti drágalátos madarak,
Kibujtok most hátunk mögűl,
És orditoztok diadalt,
Hűhóztok istentelenűl.
Hohó, lassabban egy kicsit
És hátrább, hallják kendtek!
Jobban becsüljük kendteket,
Ha nem szemtelenkednek.
Csak magatokat teszitek
Bolondokká, ha vélitek,
Hogy e Judásörömmel itt
Minket bolonddá tettetek.
Pest, 1848. április
133.2. Meg különben is
133.2.1. Ne vicceljünk már, de tényleg.
133.3. Jöjjön mostmár az obligált add nótám
37 millió letöltésnél tart, egyébként.
133.4. Két fészpalm Budaörs határában
133.4.1. Legutóbbabbi hírlevélkémben naggyon fölhúztam magam Hollik István (a szegény ember Hoppál Pétere) egyezésén (132.3 EGY droid az út szélén), dehát minden egyezésen fölhúzom magam, annyira divat lett, annyira egy nyomasztó, egy, egy, egy… izé az a rengeteg egy. Én ugyan továbbra is rettenetesnek hallom azt az egyet, a konkrétot, miszerint Brüsszel EGY útszéli zsarolóvá vált, de veterán kollégám, az ősmagyar internet ősolvasószerkesztője, az einellenes kultúrharc veterán vezéralezredese, Zsadon Béla rámírt, hogy hülye vagyok, mert ez itt nem anglogermanista millennialegy, hanem egy normál egy. Egy legitim egy.
Merhogy „minősítő, pláne metaforikus értelmű névszói (összetett) állítmányban nagyon is »magyaros« a határozatlan névelő.
»Te eǵ keueľ azzońí vaǵ« (te egy kevély asszonyi állat vagy – Nagyszombati kódex 1512)
»Kegyelmed égy alkalmatlan gaz ember« (Nagyenyedi Magyar Társaság, Kolozsvár, 1792)
»Bax! kend egy gazember egy gyilkos« (Hazai ’s Külföldi Tudósítások, 1818)
»A világ egy kopott szekér« (Arany)
»Nem vagyok én bajnok, csak egy földönfutó« (Arany)
»Most minden kis kunyhó egy tündérpalota« (Petőfi)
»minden ember – kivéve a papot – gyékényszövő, minden ház egy kis gyár« (Orbán Balázs, 1870)
»Minden ember egy felhasitott kelevény volt« (Szabó Dezső)
»Ez egy őrült – ezt be kell zárni – mi?« (Spiró)
stb. stb.”
Megfogadtam már magamban sokszor, hogy nem tégéemkedek, de néha nagy a csábítás. És aztán ez van belőle.
De az „útszéli zsaroló” (meg az egész) ettől még úgy baromság, ahogy van.
133.4.2. (Majdnem) ugyanígy túltoltam (EGY kissé) az elektromos-SUV-ellenes biciklit, valószínűleg személyes elfogultság okán. Nekem az tűnne jó és logikus (pláne fenntartható) megoldásnak, ha minél kisebb és könnyebb járműveket használnánk.
De mivel véletlenül sem szeretnék kommunistáskodni, beidézném pénzügyi szektroban serénykedő, közgazdaságilag igen művelt olvasónk megjegyzését, mit megjegyzését, miniesszéjét, amely egyrészt nagyon jól érvel, másreszt nagyon jól megírta, harmadrészt:
„Ad egy, a luxusautó/izomautó iránti keresletet nem igazán az elektromos hajtás terjedése hajtja; van az magától is. Ki lehetne irtani? Valahogy biztosan, mondjuk atombombával vagy az észak-koreai gazdasági modell átvételével stb. Szokásos eszközökkel azonban nem könnyű… ha még emlékszünk pl. a franciák sárgamellényes mozgalmára, vagy akár a taxisblokádra, a benzin áremelése pl. nem azokat üti leginkább. Lehet még próbálni adóztatni, a kurva anyjukat, ezt a réteget, általában és/vagy célirányosan az ő autóikat… Nem ragoznám, mindenestre túlnyúlik a Föld Megmentése szűken ökológiai értelemben vett programján. A kérdés igazából úgy vetődik fel, hogy az a geci benzinest hajt vagy elektromosat; gyorsulni úgy is le akar tudni gyorsulni téged, a pirosnál, csórókám. 😉
Kiegészítő fél pontocska: nyilván nem egymagában ez zöldíti ki a világot. A kérdés, hogy jó irányba mutat-e, ill. ezen túl, még az is, hogy miként befolyásolja az értékrendünk / kultúránk hétköznapi szintjét, hogy ugyanis mi a kúúúl. (És nem feltétlen te vagy a célcsoport, de már mondjuk egy Winkler…)
Ad kettő, nekem nagyon nem idolom Elon Musk, de és mindazonáltal. A csávó egy marketing zseni – a zseni szó olyan semleges-objektív értelemben, mint ahogy Orbán is egy zseni –, és egy hatásában olyan fontos újítás kötődik hozzá, mint a cserélhető pengéjű borotva, ill. a mögötte meghúzódó üzleti modell kiötlőjéhez. Hogy ugyanis a poszt-fosszilis átállást nem alulról felfele, de fentről lefele messze könnyebb levezényelni, piramisilag. Ha jobban belegondolsz – már megint csak a divat ill. hétköznapi értékrend, a társadalmi minták utánzásának hajlama stb., valamint az excelsheet-alapon-nem-éri-meg probléma átugrása a megengedhetem-magamnak attitűd segítségével – a Tesla, mint kategória, tényleg komoly kontribúció a Föld megmentése projekthez. És itt a divatba-hozzuk még nem is legfontosabb, hanem tényleg az átállás jelentős és nehezen megugorható költségének a megfinanzírozása a kérdés: a VW Polo vagy Kia Mittoménmi vásárló nem igazán képes, de semmiképpen sem hajlandó az emberiség nagy projektje, a hőerőgéppel hajtott gépkocsi lecseréléséhez érdemben hozzájárulni.
Lehetne persze tervhivatali alapon, amolyan franciásan tolni az R&D-t, adóban beszedett eurómilliárdokat csókosoknak kiosztva várni a nagy áttörést. Egy kicsit hatékonyabb, ha a ténylegesen eladott autók után fizetsz állami bónuszt, és amúgy versenysemlegesen tolod meg az elektromos autók feltörekvő gyártóit, és innen már csak egy lépés a fogyasztónál injektálni a Zs-t. Nem azért, hogy a pirosnál legyorsulja a parasztokat, hanem hogy kiépüljön a töltőhálózat, meg eleve a technológia akkumulátort és elektromos kocsit gyártani. Counterfactuals are always difficult, nehéz megmondani, hogy állami támogatások nélkül ma hol lennénk… ha már viszont, akkor támogatni pedig nem szociális alapokon kiválasztott néprétegeket, hanem az poszt-fosszilis átállás fősodorát érdemes.
Ha objektíven nézzük, a Tesla igazából egy elég szar kocsi. Fel van pimpelve egy tablettel, nagyot gyorsul, de nincs jól összerakva, nincs benne puha-pihe fotel meg bőrkárpit, az extrák megállnak a szín megválasztásánál (eleve milyen színek!), és hát nem tartja az árát úgy, mint egy prémium német autógyártó terméke. Az, hogy nincs motorhangja, az elsőre ad egyfajta feelinget, de hamarabb megszokod, mint azt a szopást szopással amivel az elektromos autózás jár; kb. mint a régi szép időkben, amikor benzinkutak gráfjaként tervezte meg az ember az utazását. Good toy, terrible car.
Amikor legközelebb megáll melletted egy kéttonnás, 3 másodperc alatt százra gyorsuló SUV, akkor arra gondolj, hogy a csávó egymaga pár száz év 444-előfizetés egyenértékével tolta meg az emberiség kritikusan fontos projektjét, és – hála lényegében Elon Musknak – még boldog is vele, mint aki felszabadítólag szart egy nagyot.
A modern gyógyszeripar elképzelhetetlen költségigényű fejleszetéseit is a globális középosztály ill. gyakran inkább csak a felső középosztály finanszírozza meg. Nem kell rajongani érte, de viszonylag sok minden leginkább is csak ezen az alapon tud működni.”
133.5. Lovagmetálpsydiszkó rovat
133.5.1. Alig ötnapos (hat) világújdonság: az ausztrál pszichedelikus poppápa, az éppen félmaratonozásban szerzett csípőtöréséből lábadozó Kevin Parker, projektfedőnevén Tame Impala lovagmetálos-álmodozós-diszkós izét írt a 10-én mozikba került új Dungeons & Dragons: Honor Among Thieves film szaundtrekjére. Nagyon vicces.