444.hu, 2023. január 12.
UJ PÉTER
124.1. Az internacionalista áltudmány háttérbe szorítása
124.1.1. Ott kezdődik, vagy végződik, mindegy is, hogy ez az Erasmus eleve drogos származású, nem lennák meglepve, ha még LMBTQ is lett-légyen-volna, már ha a tizenvalahanyadik században léteztek volna ilyen píszíságok. A történelmi tények historikusan magukért beszélnek: ezzel az északi röneszansz ökumenéizmus meg miegymással közismerten csak megágyazott a fölvilágosodás földcsuszamlásszerű szellemi ragályának, ami köztudomásúlag a globalizáció, a neoriberalizmus és a bolsevizmus (3 in 1, mindösszesen: Soros) ideológiai előfutárja, egy füst alatt természetszerűleg a magyar nemzeti gondolat sírásó hóhérja. A kétes vallási elkötelezettségű, és semmilyen érvrendszerrel sem indokolható fejfedőket viselő, rotterdami illetőségű, később svejcivá migránsodott teológus megrögzötten sok nyelvet beszélésének köszönhetően, amolyan tőről metszett, gyökértelen internacionalistaként – mint látjuk, ebben migrációs háttere segítségére volt – is segített elősegíteni a nyugati emberek szellemét kútmérgező „tudomány”, a korabeli woke-izmus minden határon túl történő terjeszkedését. Aligha kétséges, ha akkoriban egy rátermett vezető, mondjuk Pintér Sándor kerülhetett volna pozícióba Bázelban, akár az ógörög Új Testamentum lefordítása tekintetében, talán egész máshogyan, nemzeti szempontból összehasonlíthatatlanul kedvezőbb irányban alakulhattak volna a dolgok alighanem. De a mi lett vona hákkal tele van a padlás. Vigyázó szemünket vessük inkább az előttünk törnyosuló középhatalmi kihívásokra, ez az Erasmus, mondjuk ki bátran, megméretettett, és langyosnak találtatott, leköpte az Úr.
Summa summárum: ilyen embertől nem is kell pénz, vigye csak a Norvég Alapba. Azok a „tudóskák” pedig, akik mindenféle globalista ideológiai hálózatokba bonyolódva képzelik el a nemzeti tudomány további vergődését, nyugodtan disszidáljanak csak, ahova csak tetszik, senkinek sem fognak hiányozni, sőt, csak hasznos lehet, ha az efféle „szellemi” aknamunka az országhatárokon kívülre kerül, oda, ahová való. És mehetnek velük a drágalátos diákjaik is, akiknek a haza csak egy sexy, cool ösztöndíj, meg állandó tüntetgetés, ahelyett, hogy egyetlen Demjén Rózsi-számot sem tudnának fejből fölsorolni.
Engedjük el végre a drogos holland köcsög kezét, tudunk mi a saját pénzükből is kutatni meg felsőoktatni, bőven jut Vodafone (Telcsút) és a 2Rule nyereségéből, magyarnak magyar legyen a kuratóriuma, ezek a nyugati-woke gendersemlegesítők úgysem tanítanak semmi igazán hasznavehetőt számunkra, egyik „híres” nagy egyetemük sem oktatja a hazai elit számára olyannyira eszeszenciális szkilleket, mint például a negyedosztályú futballozás, a pufimellényes ménesmenedzsment, a G-classe-vezetés (járdaszigeten) és a Facebook-kommentelés.
124.2. Neurobiológiai helyzetünkről
124.2.1. A viccet félretéve – de nem megengedve –, illetve, milyen viccet, ugye, mert azért belül mindannyian zokogunk, ha nem már kívül is, szóval nem hánytorgattam volna föl eztet, mert olyan periferimicsodának tűnik, itt, a középhatalmi álmok küszöbén, meg hát a személy közéleti jelentősége sem feltétlenül indokolná, bár azt meg jól mutatja az eset, hova is tartunk (tartunk? túlszaladtunk!) agyilag, szóval ott volt Freund agykutató esete egykori mesterével, amit éppen az ünnepek előtt hozott elő a Qubit, illetve már az ÉS és 24 korábbi cikkei is fontos fordulók az ügyben.
124.2.2. Freund agykutató ugyebár az MTA megfelelően Orbán-kompatibilis elnöke, miután elődjéből, minden idők egyik legnagyobb magyar tudósából hülyét csináltak, porba alázták, és lerúgdosták a főlépcsőn. Megjegyzendő, hogy a tiszteletre méltó tudós társaság ezen olyan nagyon nem zsörtölődött, hanem inkább választott magának egy manifeszt orbánista elnököt, és vette föl tovább a havi ikszsázezer fixet. Íme, adekvát válasz a XXI. századi középhatalom társadalmi kihívásaira.
124.2.3. Szóval, Freund agykutató korábbi mentorával, az Oxfordban dolgozó Somogyi Péterrel keveredett purparléba, miután Somogyi kifogásolta az ÉS-ben, hogy Freund már akadémiai elnökként egy interjúban valami olyasmiről beszélt, már Somogyi szerint, hogy „a hit a jövő felé mutató út”. Hogy ilyesmiről beszélt-e vagy sem, azt könnyen eldöntheti bárki, az interjú elolvasható a 24-en. Hanem Freund válaszlevelében (Somogyi ÉS-interjújára küldött válaszlevelében) a „bolsevikokénál is rosszabbnak” nevezi egykori mentora vallásügyi álláspontját, illetve kifejti, hogy Somogyi remekül érzi magát a „woke eszmeiség világában”, és nem veszi észre – mármint Somogyi, hogy „hol is van a véleményterror”, illetve úgy véli (Freund), hogy Somogyi oxfordi professzortársai „elveszítenék állásukat, ha fel mernének szólalni az uralkodó neoliberális dogma ellen”.
Ennél a pontnál azért egy pillanatra megakad már a világban közepesen tájékozott ember. Itt mégsem valami Megafon-blogger, fizetett Facebook-troll, pacalfüggő rezsibiztos, Ismerős Arcok-lemezekről és Wass Albert-idézetgenerátorokról művelődő nagykunsági képviselő vagy Alapjogokért-papagáj beszél (ír), hanem a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Egy (ein) agykutató. És akinek mondja (írja), az nem kistelepülési nyugdíjas szavazó, nem futballhuligán, nem véletlenszerűen letargetált Facebook-proletár, hanem volt tanára, az oxfordi egyetem neurobiológia-professzora. Tudós.
124.2.4. Uralkodó neoliberális dogma? Hol? A woke-izmus volna az? Dehát, elnök-agykutató úr, a neoliberalizmusnak semmi köze sincsen ám a woke-izéhoz, ha tetszik érteni. A neoliberalizmus az Thatcher és Reagan, adócsökkentés, kis állam, privatizáció, liberalizáció, globalizáció és konzervativizmus. Neokonzervativizmus. (Morális többség, heló!!) Tudom, hogy nehezen jön ez már össze az orbanizált fejekben, de a neoliberalizmus kőkonzervatív gazdaságpolitika, amit aztán a jobbrább tolódó balos angolszász kormányok (Clinton, Blair) is átvettek elődeiktől. Nem mellékesen azért, mert akkor annyira sikeres volt. Én értem, hogy a „liberális” annyit jelent a fideszes szlengszótárban, hogy rohadt-bolsevik-Soros-Gyurcsány-idegen-migráns-Brüsszel, de azért így MTA-elnök-szinten bizonyos fogalmi hogyishívjákokat nem kéne csak úgy sutba vágni.
És amikor az ember fölfogja (némi kognitív disszonanciálgatás után), hogy már az akadémia agykutató elnöke is a Facebook-feedből szalajtott orbánista papagájkommandó végtelenségig lebutított fogalomkészletével és „érveléstechnikájával” próbálja meggyőzni (illetve, dehogy meggyőzni, meggyőzni ezzel senkit sem lehet, nem is cél, nyilván; leugatni, max.) volt tanárát, akkor azért már nem is tűnnek olyan távolinak azok a középhatalmi álmok, ugye.
Amennyire átlátom szélsebesen fejlődő neurobiológiai helyzetünket: minden fejben dőlt el. (Kérem, kapcsolja ki.)