444.hu, 2023. január 5.
UJ PÉTER
123.1. Hatalmas morális pánik a városban*
123.1.1. Kedvező fordulatokban gazdag, profitábilis, árbérspirálmentes új esztendőt és kedvező dollár-HUF kurzust kívánok ezúton minden Kedves Ellőfizetőnek, a minálunk elköltött konkrét forintokkal egyenes arányban!
123.1.2. Midőn ezt írom, tiszta az ég, zöld ág virít, leesett a chartról az európai gázár (ezt kapd ki, Lázár!), vagy ahogy az ángol írja: nagyon slampos már, olcsóbb, mint a háború előtt, teli a tárolók, a szankciók tönkreteszik Orbánt, idegileg, nem választották meg szpíkernak McCarthyt, bezzeg Lennont simán megválasztották volna, de ő már meghalt, pedig másrészről meg élt, él és élni fogik, a hős, ki csak népének, tartja a népének.
123.1.3. Ilyenkor, új esztendő táján (tájutt, egyrészt, másrészt már most szólok, hogy az „esztendő” szót annyiszor használom majd, ahányszor csak lehetőségem adódik, egyszerűen imádom, jobb mint a „lokáció” és a „desztináció” együttvéve, mínusz kisvártatva, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem), amely hagyományosan az újrakezdés, a nekidurálódás, a namégegyszerpróbáljukmegaztánhamostseakkortényleghagyjukazegészetapicsába ideje, ami persze úgy ahogy van baromság, mert semmi nem kezdődik ilyenkor újra, fizikai valójában semmilyen módon sem kitüntetett az a nyomorul éjféli pillanat, csak a rohadt tűzijátékokat lehet ellődözni, aztán pont ugyanaz van, mint előtte volt, illetve pont annyira van más után, mint tetszőleges egyéb időpillanat után. (Apropó, mondtam már itten, hogy tessenek elolvasni alkarom adtán Carlo Rovelli – a ravioliról meg tetszenek tudni jegyezni! – olasz fizikus Az idő rendje című könyvét?! Most mondom. Ha olvasták volna, tudnák, hogy a tér minden pontján máskor van újjesztendő. És a hurok-kvantumgravitációról is lenne fogalmuk kocsmai szinten. Ott az ilyesmi mindig jól jön.)
123.1.4. Node tehát ilyen újjesztendőzés idején mindenki keresgéli a fogódzókat, összekaparássza az optimizmusmorzsákat (nota bene, inter arma silent Morzsa, azaz háború idején interurbán hallgatnak a morzsák), gyűjti magában a lelki erőt az esztendőben várható összeomlásokhoz, illetve előretekint (váó!, ez már majdnem „esztendő”!), miszerint az újjesztendőre vonatkozó ilyen-olyan (semmilyen) jóslatokat hajlamos a kelleténél komolyabban venni.
Hát én sem vagyok különbebb saját magunknál, sőt, lelkesen olvasgattam mindenféle, mentségemre legyen mondva, jobbára külföldi, közelebbről angloszaxon publicistákat, ellemzőket, vajh, mit látnak előre, kristálygömbileg (mekkora esztendő megen!), és főképpen: mennyi lesz hufeuróbitkoin.
123.1.5. Amit a legkonkrétabban le tudtam szűrni: 2023 a morális pánik éve (esztendője) lesz. Nem mintha az eddigi esztendők nem azok lettek volna. De most, úgy tűnik nekem, nagy a konszenzus e tekintetben (esztendő!).
A mérsékelt jobboldali ellemzők/puciblisták szerint a baloldal (szélsőbaloldal!) fokozni fogja a morális pánikot, a náciveszélyt, a rasszizmust, meg a többi woke-ságot. A mérsékelt baloldali ellemzők/puciblisták szerint a jobboldal idén midnent belead morális pánikolásba, a lehető legrasszistábbabb szélsőjobbal összeszövetkezve nyomatják majd az antiwoke propagandát, ami a nettó rasszizmus/nácizmus álcája csupán.
Na, akkor mostmár önök is tudják, mi lesz az angloszaxon világban, különösképpen az amerikai egyesült USÁ-ban. Ehhez tessenek tartani azt, amit bírnak. Az ujjéesztendőben.
*A bizonyos körben roppant közhelyes és elég kevéssé píszi, ám – mentségére legyen mondva – ősrégi nyomtatottmédia-anekdota szerint a „Hatalmas pánik a városban” cím helyett a „Hatalmas pinák a városban” nagyon tanulságos sajtóhiba.
123.2. Három a varázslat
123.2.1. Hogy legyen valami előremutatás is az ürömörömben: mutatom (előre): Noah Smith közgazdász–puciblista–hírlevelező, akit egyébként igen szorgosan követek, és gyakran promóottóztatok is itten, tehát aligha új név a Kedves Olvassónak, szóval ez a Noah éppen újjéesztendőre időzítette A harmadik varázslat (The third magic) című esszéját, amelyet sokan máris az év (esztendő) legjobb esszéja kitüntető címre jelöltek, kábé rögtön január elsején. Smith azt fejtegeti, hogy az emberiség fejlődését eleddig kettő darab varázslat állította exponenciálissan csillagos égbe tartó pályára. Az első varázsolat a „történelem” feltalálása volt. Vagyis a nyelvi eszközökkel (először nyilván szájról szájra, aztán mindenféle módszerekkel, jelrendszerekkel leírva, végül digitalizálva) átadott tapasztalat. Ami lehetővé tette, hogy generációkról generációkra szálljanak és gyarapodjanak a tapasztalatok, illetve egyre több ember számára elérhetővé váljanak, egyre több embertől összegyűljenek. A második varázslat a tudomány, a dolgok működésének „általánosan érvényes”, nagyon sok területen alkalmazható törvényszerűségeinek fölfedezése. Ez a két varázslat okozta az emberiség szédületes fejlődését, a népesség és gazdagság egyre gyorsuló gyarapodását. Eddig. Mert mostanában épp a harmadik varázslatot látja elővarázsolódni az emberiség nyúltartó cilinderéből Noah Smith: ez a harmadik varázslat a mesterséges intelligencia és a mélytanulási (deep learning) algoritmusok által lehetségessé vált, nagyon nagy mennyiségű adatból kiszaszerolt „megértés nélküli” modellalkotás, amikkel máris csodálatos dolgokra lettünk képesek (erre hoz példákat a szerző), a távlatok pedig (ahogy a rendszerek tudása bővül, ráadásul a kiszolgáló vasak is izmosodnak – természetesen felfoghatatlan tempóban) szédítők (mekkora esztendőek!).
Noah Smith-t egyébként a Bede kolléga által is tesztelt, bárki számára csuklóztatható ChatGPT bámulatos képességei is ösztönözték erre a remek esszére. Illetve a legfontosabb esszéok – mégis közgazdászról volna szó – az az MI-alkalmazás, amely néhány utcányi városrész gazdasági fejlődését is képes egészen káprázatos pontossággal megjósolni nappali műholdképekből. A távlatok, mint már volt szerencsém említeni ebben az esztendőben: szédítők. Sőt: szédítőEK. Ha az első kettő varázslás olyan ugrásszerű ugrásokat hozott, mint amilyeneket, akkor ez a harmadik még ugrásszerűbbet hozhat – állítja a szerző. Jövőnk tehát summa summárum fényesebb, mintsem gondolhatnók.
123.3. Nem kéne (vagy kéne) molarizálni
123.3.1. És akkor ajánlanák egy kevésbé optimistábbat is, már a korrektság végett. Timothy D. Snyder csúcstörténész cikkeit, gondolatait is gyakorta szemlézzük, révén a nemzetközi történettudomány egyik legnagyobb Kelet- és Közép-Európa-guruszakértőmestere, Putyin- és autokráciaügyekben meg különösen határozott, orbánozni is szokott, Ukrajna-ügyben kivételesen aktív, tehát eléggé adekvátnak mondható. Volt már interjúnk is vele.
123.3.2. Ezúttal az Élet, mint hazugság című friss dolgozatát ajánlanám. Trump és trumpizmus gyomrozása, persze, azt fejtegeti, hogy Trump szándékos hazugsága hogyan épült egész fikciórendszerré a republikánus pártba, hogyan alakult ki az orwelli kettős gondolkodás, hogy híveinek egy része tudja igazából, hogy nem igaz a választási csalásokról szóló kitaláció, de mégis „hisz benne”, mivel a nagyobb jó érdekében ezt kell tennie. Manifeszt sztálini mechanizmus, de működik. Putyin pont ugyanígy csinálja.
Szóval Snyder megint az egész illib-autokratúrázással kapcsolatban állapít megmegint fontos dolgokat. Nem ismertetnám tövirül hegyire, csak egy-két erősebb mondatot tennék ide, ni:
(A január 6-i Kapitólium-ostromról szóló kongresszusi jelentésnek) „van egy mélyebb megállapítása a politika természetéről, mégpedig az, hogy a politikát át lehet formálni a hatalmi pozícióból terjesztett óriási hazugságokkal.” (Mélyen igaz. Ugye, bevándorlómentes magyar testvéreim!)
És még:
„Fontos megérteni, hogy alternatív valóságok (hazugságok) szándékos generálása összeegyeztethetetlen a demokráciával.”
Valamint:
„[Az igazságot] erkölcsi értékként kell kezelni. A demokrácia csak ilyen erkölcsi elkötelezettség alapján létezhet.”
(Ennyit arról, hogy akkor most kéne vagy nem kéne molarizálni.)
123.4. Mos-oi és a vékony deszka
123.4.1. Thom Yorke kovid alatt gründolt Radiohead-spinoffja, a Smile szobakoncertezett az NPR-nél. Nekem Yorke valahogy mindig túl sok volt artisztikumilag, mind a Radioheadben, mind máshogyan, meg ez a túlnyavalygó falzettó (jó, másrészről meg: Rob Halford!)…, szóval én ennél, hogy is mondjam, prosztórakendrolabb ízlésű volnák, aztán most hirtelen ez a Smile beütött mégis.