444.hu, 2022. november 10.
UJ PÉTER
115.1. Szambázás a tangó országába
115.1.1. Esküszöm, nem fogom önöket traktálni itten ellatinamerikanizálódgatásunk minden piszlicsáré kis fázisával, még a végén halálra traktálódnának…. Annyiszor idéztem már Zsiday Viktort, aki meg Dornbuscht és Edwardst idézte a pupolista autokratiánusokratúrák makroökonómiai jellemzőit illetően, és ezekkel a rendszeres és egyre rendszeresebb ársapkázásokkal, ársálazásokal, árkesztyű- és árjégeralsózásokkal nagyon úgy tűnik, hogy egyre rajtább vagyunk a Buenos Aires-i úton (nem jön szembe Newton), ahogy látjuk, az infláció is szambázik lassan a latinos irányba, és ugyan messze még az argentin 80-90 százalék, de egy idő után felpörög az magától, az a szokása, és persze, bőven benne van most még a posztkovidos, ellátási láncos árfeszkó meg az orosz energiamizéria, de már jópár plusz százalék jön az elbaszott rezsijátszmázásból, a még elbaszottabb monetáris politikából (harmatgyönge forint), a kanyarbanelőzős, választási pénzszórásos felelőtlen fiskalitásból.
Ez utóbbiak gyűjtőneve orbánul: brüsszeli szangciók.
115.1.2. (Megjegyzem, az orosz energiazsarolást és miegyebet – Ukrajnán kívül – legjobban megszenvedő baltiak, a szintén húsz százalék feletti inflációval küszködő lettek, észtek, litvánok valahogy nem a szankciókat okolják a bajaikért, sőt, inkább úgy tartják hogy sokkal több, keményebb és főleg előbb meghozott szankcióval kelletett volna meggátolni a mindenkire nyomort, bajt hozó orosz kreténkedést. Ahogy valamiért a brit jegybank jelentése sem emlegeti az infláció okai között a szangciókat, de mindegy is, nekünk az agyunkba már bele van plagátolva, oszt buenos dias.)
115.1.3. Persze Orbánék is ismerik a gazdaság alapvető logikáit, pontosan tudják, hogy az ársapkázásokkal még nagyobb inflációt gerjesztenek. Ha olcsóbban kell adni a tojást, majd jobban drágul a tészta, a kifli meg a függönycsipesz, kábé minden, tehát szépen szétterül az ára, ahogy az évtizedes rezsisumákolás költségét is most fizetjük, sokszorosan a rekordinflációval, plusz még ott van extraköltségnek az orbánizmus szpesöl fícsöre, hogy a bűnbakgyárat, a felelősséget hárító, össze-visszahazudozó kampányokat, nemzeti inzultációkat, illetve az ezt kiszolgáló gigantikus médiabirodalmat, a saját irgalmatlan átbaszásunkat is financérozni vagyunk kénytelenek.
115.1.4. Szóval ezzel pontosan tisztában vannak, de az ár nem fontos, az sosem fontos, pénz mindig van elég. Egyetlen dolog fontos, az autokratopulitáriánus logikában: a hatalmi érdek. Hogy az ember (a nép) véletlenül se billenjen ki abból a hitéből, hogy az árakat a kormány mondja meg, ahogy azt is, hogy kinek mennyi legyen a fizetése. Fontosabb, hogy lássák: a kormány tüsténkendik. Fontosabb mindennél.
Ez a logika csavarja rá – mondja Dornbusch, Edwards és Zsiday – a hiperinflációra a pupolounortodoautokristákat.
115.2. Pozitív elektron , idiómák, százéves terv – hedging the józan ész
115.2.1. Amíg a magyar gazdaság ilyen derekasan hasít a nagy válságban, hogy már Bulgáriát be is előzte a kanyarban, és többször is majdnem 400 forint alá sikerült nyomni az euró árfolyamát, miközben a Magyar Nemzeti Bank már a látra szóló krumplihéjra is majdnem húsz százalék kamatot fizet, vajon mit csinál a világszerte irigyelt Magyar Modell Spiritus Architektora?
Örömhír a világnak: könyvet írt. Ángol (inglis) nyelvűt.
115.2.2. Több mint egy hónapja volt már maga a nagy esemény: Matolcsy György az általa létrehozott egyetemen mutatta befelé saját könyvét a szájtáti közönség ámulatára. (Különösen érdemes figyelni az idősebb résztvevők őszinte áhítatát, bólogatásait, finom egyetértő mosolyait; a fiatalok inkább csak szokásos diákunalomal és bambasággal mímelnek érdeklődést, ahogy kell.)
Akkor lemaradtam róla, éppen hírlevélzárta előtt hívta föl a figyelmemet drága olvasónk, ezúton is csókoltatom.
115.2.3. Persze reggelig (de melyik reggelig!) csemegézhetnénk ebben az intellektuális Culinarisban, és mi tagadás, csemegézünk is, hiszen milyen irigylésre méltó ez az önbizalom, ami – érthető módon – csak úgy sugárzik a saját gondolatainak közvetítésére létrehozott intézmény falai között, naprimer, ahogy a szerző, miután laza csuklómozdulatal csak úgy odakente az egyik fejezetbe a liberális közgazdaságtan minden fontos gondolatát, rögtön vitába is szállt ezekkel, és ahogy kell, helyre is tette mind. Megtudjuk, hogy DIALÓGUST folytatot a legkitűnőbb nyugati közgazdasági szerzőkkel, bár azt becsületesen bevallja, hogy erről a dialógusról a vitapartnerek nem tudtak.
115.2.4. Persze ez az igazán konstruktív, unortodox vita, látjuk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere is hasonló filozófia mentén épült: a kölcsönös információcserérte, bizalomra és munkamegosztásra: mi hülyítünk, ti hülyültök.
115.2.5. Az előadó csakúgy mellékesen elpöttyinti az Egyesült Államok hanyatlásának kezdeti dátumát (2025), illetve végét (2075). Ismerteti az 1921-ben kidolgozott kínai százéves tervet, amely hajszál pontosan teljesült 2021-re, valószínű, hogy Maót Nagy Menetelésestül, kulturális forradalmastul, tízmilliók meggyilkolásával együtt, cakompak beletervezték.
Kiderült az is, hogy a 2008-2009-es pénzügyi válság egy Egyesült Államok bosszúja volt az euróért.
115.2.6. A nagy, évszázados ciklusokról is sokat megtudunk az egyébként mémemeket is bőségesen tartalmazó könyvből. Például, hogy a nagy földrajzi felfedezések ciklusa pont 504 évig tartott, 1996-ig, „akkor elindult az internet”, és elkezdődött az új 504 éves ciklus.
Hát én már a földrajzi felfedezések idején, 1994-ben dolgoztam interneten, Tim Berners-Lee illetve a CERN 1993-ban publikálta a WorldWideWeb forráskódját, amit már évekkel korábban kidolgozott, de az FTP és a usenet régóta elég széles körben elérhető volt, emailszolgáltatás meg létezett sok amerikai egyetemen már a hetvenes évek közepe óta, és a nyolcvanas évektől meg Magyarországon is működgetett, szóval ez az 1996 kicsit talányos, gyorsan föl is ütöttem egy internettörténeti kronológiát, hogy vajon mi is történt 1996-ban, megnyugodtam: az égvilágon semmi. Logikus, hogy Matolcsy onnan számítja az internet kezdetét. De szépen kijön az 504. Lehet ezzel vitatkozni?
115.2.7. 49:00-nél pedig akkora matekozás van, hogy abba még az intézmény névadója, Neumann János is belezavarodna. (Tudná, hogy mit neveztek el róla… Kurvaanyázna rendesen.)
115.2.8. Bepillanatást enged a könyv idiótákat illetve, bocsánat, idiómákat bemutató fejezetébe is, amiből ott helyben a rendkívül ritka, az angol nyelv lehető legmélyebb ismeretét megkívánó „hedging the issue” kifejezéssel is megismereteti a hallgatóságot.
Párban járó pozitív és negatív elektronok, kék pöttyökkel rohangáló Európa, férfias, kemény (jang) Amerika és nőies, kreatív (jin) Kína – felsorolni is nehéz a brilliánsnál brilliánsabb micsodákat.
115.2.9. Ha lehetne mégis némi hiányosságot észrevételezni: a prezentáció kicsit old schoolnak, majdhogynem ortodoxnak tűnik a korábbi, legendás fordítókorongokhoz, csapágyvárosokhoz, magyarbanánokhoz és intelligens tavakhoz képest, bár megjegyzendő, hogy a korszakos MSPaint-grafikák művész géniuszát, Csizmadia Norbertet, a Matolcsy Művek vezető kutatóját most is többször említi a Mester.
115.2.10. Tehát: riberalizmus helyett long törm szöszténebilti köll, és sokkal több Kína.
A „Hogyan lopott a fiam százmiliárdokat, amíg én baromságokkal etettem a közönséget?” című több kötetes Opus Megamagnumra pedig még várnia kell a hazai nonfictionkedvelő közönségnek.
115.3. A fentiektől teljesen függetlenül
115.3.1. Ajánlom figyelmükbe Kovács Kriszta egyébként egészen rettenetes számát: