444.hu, 2022. október 27.

UJ PÉTER

113. Össznemzeti holdmybeer

113.1. Együtt félresikerülhet

113.1.1. Szerintem ilyenkor azért összejönnek egy-egy sörre, ünnepelni, röhögni, hogy hát, ezt is simán lenyomtuk. Vagy már fogadásokat is kötöttek előre, hogy „figyelj, bazmeg, figyelj, ezt figyeld: ötvenhatban a forradalmárok a béketárgyalásért fogtak fegyvert!, na, ez milyen, bazmeg, beszarsz, simán beadom nekik, figyeld, simán…”, óriási röhögés, az asztal végéről felszabadultan vidám, túljátszott, de kellően szervilis hitetlenkedés, játékos hergelés, hogy „nem, nem, főnök, baszod, ezt tényleg nem hiszem, ezt nem tudod megcsinálni, ezt nem lehet!”, „ha ezt megycsinálod, még egyszer eladjuk a Mátrai Erőművet magunknak, aztán megint visszavesszük százmilliárdért!” Ingujjak föltűrve, őssznemzeti hold my beer, és folyik, csak folyik tovább a sör, megy a móka.
És hát, látjuk, sikerült. Miért ne sikerült volna? Tudtuk, hogy sikerül. Együtt sikerül. Mindig. Minden.

Hold my beer Harold.

113.1.2. A brüsszeli szankciók majdnemhogy durvábbak már, mint a migránsok: a sorosok taktikát váltottak, és ugyan továbbra is el akarják venni az idiotitásunkat, de már brüsszeli szankciókat telepítenének a helyükre. És ha holnap elkezdenek fölhúzni egy szankcióellenes drótkerítést is a határon, mondjuk kilométerenként tízmillióért, simán lenne ötven százalékos támogatottsága, talán több is, és várhatóan a héten beérkeznek az első bejelentések a körzeti megbízotti irodákba, hogy itt is, ott is látni vélnek egy-egy brüsszeli szankciót az éber polgárok, hol a Kissék előtt, ahogy a villanyoszlopnak támaszkodva, piszkálja a fogát és nem tiszteli a kultúránkat, hol meg a mezőn tapossa le a méhlegelőt és hajigálja el a csikkeket.

Kedves ellenzéki reménykedők, most akkor meg is beszéltük, mennyire rendíti meg Orbán hatalmát a gazdasági turbulencia.

113.1.3. Valószínűleg Orbáné (vagy mondjuk büszkén, magyarok: mineké!!) ma a világ leghatékonyabb valóságmódosító/farkaskiáltó/sárkányfogveteményező/bűnbakképzőművész/felelősséghárító gépezete. (Olyan bűnbakot föstenek egy perc alatt, amihez Ajtósi Dürer a fasorban sincs.)

Ein Volk, ein Dürer.

112.1.4. Persze nem olcsó buli ez, benne van évente néhány százmilliárdunkban (csak „közszógálat” egy százas), de a minőségi melót meg köll a fizetni. Különben: a hülyének is megéri. Sőt: a hülyének csak igazán!

113.2. Kurva rájaprekredenc

113.2.1. Ez a drága, de igen hatékony gépezet, amelynek tevékenységi körébe természetesen nemcsak a bűnbakkeltetés, de a finomkodva ellenségmenedzsmentnek nevezett permanens lejáratókampányolás is beletartozik, most (megint) egy gimnázista lányt vett célba, nem meglepő, illetve nem újdonság, volt már rája prekredenc. A mulatságos az, hogy hát a bizonyos gimnázista lánynak a bizonyos szövege úgy fassszal, kurvával, mindennel együtt bezony jóval (de JÓVAL) magasabb színvonalú magyar szöveg, mint amit ezek a gépezetalkotó médiákumok a maguk áltisis (alsó tagozat, gyenge hármas) nyelvi nívóján világra okádni szoknak, ha most rámennék egy-két címlapra, három perc alatt szednék össze szakajtónyi képzavart, szólástévesztést, nyelvhelyességi fogalmatlanságot, stílusfogyatékot, de nem megyek én rájuk még ezért az egy oldalletöltésért sem.

113.2.2. Tehát úgy tessenek baszakodni a kislánnyal, kollégák, hogy az a kislány láthatóan (hallhatóan) már mostan jobban tudja az anyanyelvét, mint önökök.

De eztet, a probléma lényegénél fogva, önökök persze nem is érthetik.

113.2.3. Maradjunk a kaptafasznál:

BRÜSSZELI SZANGCIÓK!
BUZE- ÉS MIGRÁNSOK!
SOROS!
IDEGEN KÍVÜLI LÉNYEK!
DOLLÁRBALOLDAL!
LUXUSBUZIK!

113.3. Autokratiánus erkölcstan

113.3.1. Egyébként, ahogy buzizással, pláne a Nyugat lebuzizásával érvelni Orbánon kívül csak Putyinutt szokás, úgy a csúnya beszéd rendszeres állami dorgálása, ez a primitív, gyerekes  nyelvmoralizálás is – szörpríz! – arrafelé van szokásban. Még törvény is volt rá, persze – szörpríz iscso raz! – leginkább különböző ellenzéki orgánumok szorongatására használták.

Autokratiánus erkölcsök: enbereket halomra gyilkoltatni, megidegmérgezni, ártatlanokat robbantgatni, lánctalppal földbe tapostatni, péppé veretni, agyonlövetni nagyonis oké, a haza üdvét előmozdító dolog, de a randa szavakkal…, az maga a mocsok. Gyilkolni csak illedelmesen, szépen.

113.4. Gázár bátyám pávát látván

113.4.1. Egyébként a napokban azzal van tele a gazdasági világsajtó (meg ugye a 444 is), hogy teljesen abszurd fordulatot vett az európai energiapara: a meleg ősz miatt jelen pillanatban sokkal több a gáz az EU-ban, mint amit el tudnánk használni, a tározók tele, a kikőtői terminálok előtt LNG-tankerek parkolnak tucatjával, nem tudják őket lefejteni, mert nincs hely, satöbbi. A gáz ára zuhan. (Az elmúlt harminc napban több mint 15 százalékot esett.)

Ennyit a szangciók pusztittó hatásáról megint. 

113.5. Állítsuk meg a kamatstop!

113.5.1. Hétvégén, miután Nagy Márton és tettestársai bejelentgették az újabb ár- és kamatstopügyi kormánykapirgálást, gondoltam, kéne legalább egy bekezdésnyit okoskodni arról, hogy mégis Zsiday Viktor júniusi posztjában (és utána is, előtte is többször) megidézett latin-amerikai gazdasági tragikomédia-forgatókönyv (a populista politika szükségszerű gazdaságpolitikája) szerint haladunk, a „na, még itt belepiszkálunk, abból baj nem lehet, vagy ha mégis, akkor majd kitalálunk valamit, amire ráfogjuk a szart” módszer pedig megbízható módon vezet a káoszba, ahogy azt a populista gazdaságpolitikák legjelentősebb tudományos elemzése, a sokszor hivatkozott Dornbusch–Edwards tanulmány megmutatta. (Itt el is olvashatják közgázérdeklődésű olvasóink, bár az a gyanúm, hogy közgázérdeklődésű olvasóink már régesrég ismerik.)

Tehát gondoltam, rögzíthető volna, hogy az újabb kamatstopok (a már nyilvánvalóan súlyos károkat okozó, de súlyos politikai károk nélkül már mozdíthatatlan energiaársapkák mellett) és a „majd a bankok kifizetik!” újabb, nem is apró lépések az argentin úton (Messire vezet). Mentem is a Zsiday.hu-ra, hogy megkeressem a régi posztokat, erre látom, hogy megírta ugyanezt hétfőn, frissiben. Tessenek elolvasni!

113.6. Közszolgálati percek

113.6.1. A francia adófizetők jóvoltából tekintsék meg Jack White nyári, párizsi koncertjét. Remek. Ugye, mikre van pénz a erópai közszolgálatban? (Engem mondjuk 1994 óta az émelygés kerülget minden alkalommal, amikor valaki a köszszógálatiságot emlegeti. Annyi átveréshez, annyi sunyuláshoz, annyi lopáshoz használták már ezt a szót, fogamat vagy micsodát. És ebben az esetben meg: tegyük a szívünket a kezünkre: tényleg szüksége van bárkinek, főleg Jack White-nak arra, hogy közpénzből jutubolják bármelyik koncertjét?)

A zene ettől még jó, nagyon jól áll White minimalista gitározásának, hogy igazán jó dob van alatta (ha minden igaz, Daru Jonesnak hívják az illetőt, és irtózatos nagyokat üt), és az is, hogy popsztárosították a fazonját, már-már melvinses (buzzos), a régi feketehajas, halálsápadtarcú White-imázsról nekem mindig Jim Jarmusch Dead Manje jutott eszembe: a mindig riadt arcú (és persze halálsápadt) Johnny Depp, ahogy William Blake-ként támolyog a fekete-fehér pusztában Neil Young gyönyörű gitározására, hogy két óra haldoklást követően elhalálozzon egy kenuban. (Idezárójelezném, hogy nagyon-nagyon szeretem azt a gitározást, és nem nagyon tudok más filmet, aminek ennyire a legközepén lenne a zene, vagy nem is csak középen, hanem mindenütt, minden mögött és előtt, még a cselekményt is az viszi, lökdösi előre; Depp sápadt halálarca és Young végtelen rivörbje… mindegy, elég jó dohányzásellenes kafkoid-western-tragikomédia, bár meg lehetne nézni valahol!)

113.7. Angolkák: a brit kormányválság megoldása egyetlen bravúros plakát-mém-publicisztikában

Forrás: NoContextBrits

113.8. Év végi printlavina

113.8.1. Van már 444 jó hely Budapesten könyvünk, 2022-es, friss, nagyon állatul néz ki. Kész az új Makró is, szexuális zaklatós, egyházas. És néhány napon belül lehet Szily-könyv, állatos, vicces.