110. Posztakopalipszis (sic!) mostanság

110.0.1. „A kurva életbe, nem hiszem el, hogy ezt írom. Nem hiszem, hogy mindez valóban megtörténik.”

Dmitríj Alekszejevics Gluhóvszkij, az utóbbi évtizedek legsikeresebb orosz írója, a Metro trilógia szerzője, a részleges mozgósítás bejelentése után

110.0.2. „Folyton olyan dolgok történnek, amiknek nem kellene: olyan dolgok, amiknek nincs értelmük, amik semmiféle racionális számításba nem férnek bele. Ha őszinte vagyok (és igyekszem az lenni), Vlagyimir Putyin bejelentése pénteken négy olyan ukrajnai terület annektálásáról, amelyet még katonailag sem ellenőriz – sőt, amelyekből napról napra kevesebbet ellenőriz –, a legkevésbé lehetetlen dolog, amit most kénytelenek vagyunk elhinni, még ha teljesen értelmetlen is.”

Samuel A. Greene politológus, a londoni Kings College orosz intézetének igazgatója, a TL;DRussia hírlevél szerzője

110.0.3. „A Kálvin téren egy autóbusz nekirohant egy fának. Hirtelen az egész városban megálltak az összes villamosok. Minden megállt, még a kisvasút is a játéküzlet kirakatában. Csönd lett. Később még felzörgött valami, de csak egy újságpapírt söpört magával a szél. Aztán nekisodorta egy falnak, és még nagyobb lett a csönd.

Nyolc perccel az atombomba robbanása után kialudt a villany, rögtön utána a rádióban lejárt az utolsó gramofonlemez. Egy óra múlva szörcsögni kezdtek a csapok, aztán nem folyt több víz. A lomb is száraz lett, akár a bádog. A szemafor szabad utat jelzett, de az utolsó bécsi gyors már nem futott be a pályaudvarra. Mozdonya kazánjában reggelre kihűlt a víz.

Egy hónap alatt elgyomosodtak a parkok, zab nőtt a gyermekjátszóterek homokozóiban; ezalatt a söntések polcain is beszáradtak az étvágygerjesztő italok. Minden élelmiszert, az összes bőrdíszműárut és a könyvtári könyveket megették az egerek. Az egér roppant szapora állat; ötször is lefial egy esztendőben. Nem sok idő múlva úgy ellepték az utcákat, mint valami bársonyos, iszapszerűen hömpölygő kövezet.

Birtokba vették a lakásokat, a lakásokban az ágyakat, a színházakban a zsöllyéket. Bejutottak az Operába is, ahol a Traviata került színre utoljára. Amikor az utolsó hegedűn átrágták az utolsó húrt, annak pendülése volt Budapest búcsúszava.

De már másnap, az Operával épp átellenben, egy romház kövein megjelent egy cédula:

»Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné.«”

Örkény István magyar író, valamikor a hatvanas években

110.0.4. Most tartsunk egy kis esztétikai szünetet, lazítsunk, frissítsük fel elménket, nyugodjunk meg. Tekintsük meg az üzbég állami delegációról és a fogadó félről készült nagyszabású fényképfelvételt, amelyet maga Szijjártó Péter, kipcsák kapcsolatokért felelős külügyminiszter tett közzé:

Egészségükre.

110.1. A nukreális kard csörgése

110.1.1. És akkor a gonbafelhőtlen műélvezés után zökkenjünk vissza a minek is mondjamba. (Valóságnak mégsem mernám nevezni. Merő optimizmusból.)

(Akkor:) A nukreális kardcsörtetős jellenba. (Nem mintha a fenti műalkotás nem a jelen nagyon is valós – bár bizonyos nézőpontból ugyan valószerűtlennek tűnő – részhalmaza volna.) ((Dubla zárójelba jegyeznám még meg továbbá, hogy ennél a nukreális karcsörtetésnál idiótább, képzavarodottabb baromságot lírikus szakember segítségéval is nehéz volna költeni, pedig nyomatják full kraftból, a nyugati ango-amerikán sakszajtóban is, mint nuclear saber-rattling, és onnét már csak tükkörfordítni köll. De: bár – nem de bár? – ezek a nyelvi nüanszok lennénak a legnagyobb bajunk!))

110.1.2. Legföntebb idéztem – nem is először – Gluhóvszkijt (110.0.1.), a posztapokaliptikus kortárs scifi szuperantihősét, eképpen a legaktuálisabb realista szerzőt, aki mellesleg – hoppá, micsoda rákötődés az előző, 109. „A soft power fölkeményedése” című hírlevelemre – Oroszország egyik legsikeresebb kulturális exportőre, könyvei sokmillió példányszámba kelnek el világszerte, a belőlük készült készült videojátékok szintén, filmet is terveztek, mittudomén, tehát igazi popkulturális franchise a faszi, nem mellesleg zseni.

Amikor olvastam ezeket a mondatait – Szily kolléga vadászta le a Telegramról –, tényleg megrázódtam. (Nem mintha nem lennék február vége folyamatosan rázva.)

110.1.3. Van ezeknek az orosz íróknak, még a kortárs disztópikusoknak is valami olyan líraian brutális nyelvük (jázikjuk)…; szívbemarkolás és arcon rúgás 2 in 1. Idézhettem volna hosszabban is persze, pl: (A mozgósításról:)

110.1.4. „Ma túszul ejtették Oroszország teljes lakosságát. Mindenki megy a vágóhídra. Már nem kell csodálkoznunk azon, hogy a német, Európa legfelvilágosultabb nemzete, hogyan vált bestiális gyilkosok hordájává Hitler alatt, és azon sem, hogy áldozataik, a zsidók hogyan fogadták sorsukat, és mentek Auschwitzba. Ez a passzivitás, ez az elbűvöltség, ez a remény, hogy téged személyesen nem fog érinteni, hogy valahogy majd megoldódik, hogy te magad semmit sem tudsz tenni ellene. A hatalom demonstrációja és a gonosz akarat hajthatatlansága elég ahhoz, hogy az embereket transzba bűvölje.”

Íli:

110.1.5. „A hatalom úgy oldotta meg a nyugdíjproblémát, hogy nem kezelte a koronavírus-járványt, és hagyta, hogy meghaljon egymillió nyugdíjas. Most úgy oldja meg a közelgő munkanélkülüség problémáját, hogy húspéppé és csontlisztté daráltat egymillió felnőtt férfit.”

110.1.6. Gluhóvszkij egyébként sem a Telegramon, sem a Twitteren soha nem tesz utalás arra, hogy hol is van éppen. Putyinék körözik. Mert volt mersze nyilvánosan elítélni háborút márciusban. Nyolc-tíz évet is kaphatna. Nyilván nincs Oroszországban, de azért óvatoskodik, nem szeretne összefutni valami Magomed-karikatúrával vagy novicsokis keksszel.

110.1.7. Szőrmentén emlékeztetnák arra is, ceterum censeo alapon, hogy ezt a kedves, kellemes, elegáns, üde rendszert, amely írókat és ellenzékieket börtönöz be, énekesnőket, tanárokat, tudósokat helyez vád alá a véleményük miatt, melléktevékenységként továbbá tömeggyilkosságokat is elkövet, a nem tömeg gyilkosságokról már ne is beszéljünk, szóval ezt a rendszert egyébként minden szempontból űberdemokratikus miniszterelnökünk többször ajánlotta már figyelmünkbe követendő példaként, az el sorosult, migránsos, buzoid Nyugattal szemben. Mi több, rendszeresen ki is áll mellette.

Nem mellesleg a hazai lakosság viszonylag jelentős részét már sikerült is meggyőznie arról, hogy ez a meglehetősen aggasztó mentális és fizikai állapotban dülöngélő ország Magyarország lehető legjobb parnerja, sokkal jobb például, mint amelyiktől évente megkapta eddig a GDP (már a magyra GDP) 3-4 százalékát, puszira.

110.1.8. Fölvetődik persze a szélsőségesen demagóg kérdés, hogy vajon az a demokratikus miniszterelnök, aki ilyen helyzetekben is hajlamos barátkozni az íróüldözö, ellenzékit lecsukó, gyilkolós rendszerekkel, maga vajon meddig lesz hajlandó tűrni a mindenféle kellemetlenkedőket? Mikor gondolja úgy, hogy nemcsak szájaló, nyugdíjas fociultrákat ereszt rá a tanárokra, hanem? Kevésbé optimistás közelítésben: miért ne jutna el eddig, ha emeddig sőt emeddigebb is simán eljutott?

110.2. Mi lehet Keleten?

110.2.1. Ne menjünk messzire.

Javasolnám megtekintésre Balásy Zsolt előadását a magyar gazdaság helyzetéről. (Egyébként volt már nálunk podcastvendég, és vica versa.)

https://www.youtube.com/watch?v=TZWwPuujalQ

A legfontosabb megállapítások:

– Magyarország gazdasági teljesítménye az elmúlt tizenegy-két évben teljesen átlagos a régióban.

– A régió modellje: a nyugati (jellemzően német) autógyárak összeszerelőüzeme. Amíg vették a nyugati autókat, jól ment minden. (Most nem veszik.)

– Nincs magyar gazdasági csoda, ahogy lengyel, szlovák vagy román gazdasági csoda sincs. Régiós felemelkedés van.

– A felemelkedés legfontosabb oka: hogy a nyugati szövetségi rendszerekek (NATO, EU) részei vagyunk.

– A magyar kormány a forint állandó gyengítésével tartja alacsonyan a béreket, hogy versenyképesek maradjunk.

– A régióban Magyarországon nőttek legkevésbé a bérek. (Euróban, vásárlóerő-paritáson.)

– A magyar gazdaság termelékenysége egyáltalán nem nőtt, ami nagy baj, mert nincs munkaerőpiaci tartalék.

– Magyarország kapta a legtöbb támogatást a régióban GNI-arányosan.

– Az oktatás és az egészségügy finanszírozása teljesen leszakadt a GDP-növekedéstől. Ez súlyosan rontja a hosszabb távú gazdasági kilátásokat.

– Az oktatás teljesítménye (színvonala) drámaian esik.

– A családtámogatási rendszer (Európában GDP-arányosan második legnagyvonalúbb) semmilyen igazolható javulást nem hozott a demográfiai helyzetben. Szlovákiában alig adnak családtámogatást, a termékenységi számai pont ugyanúgy mozognak, mint a magyar számok.

– A családtámogatás tulajdonképpen az építőipar támogatása.

– Amíg a régiónak jó, a magyar gazdaságnak is jó.

– Az összeszerelő gazdaság státuszból kitörni nem tudunk, de nem is tettünk semmit ezért.

– Ausztriát a büdös életben nem érjük utol.

110.2.2. A sok okosság közül most leginkább a nyugati szövetségi rendszerekre vonatkozókon méláznák. Kell-e mondani, miért?

Idéznák, hárommal ezelőtti hírlev: „107.1.4. A rettenetes hazugsághalmazban persze ez a legnagyobb és legabszurdabb sunyiság. Azt próbálják beadni nekünk, hogy a jólétünket a „szankciók”, a brüsszeli izékok meg a NATO Putyin-provokáló léte veszélyezteti, nem pedig az, aki deklaráltan szeretné a térségből visszaszorítani a Nyugatot. Mert azt a kevés jólétet, ami van, mégis a Nyugatnak, hogy ne mondjam, a NATO-nak köszönhetjük. (Putyin a saját viszonylagos jólétét, sőt a háborús költségvetését is annak köszönheti egyébként, ez a különösen perverz az egészben.)”

110.2.3. Továbbra is csak találgatja mindenki, hogy Orbán, aki nyilvánvalóan tudja, mit remélhet Keletről, a Kelettől, a fejlődő országok jellemző modelljében nyersanyagexportból élő, de őrült háborújával önmagát évtizedekkel visszavető Oroszországtól, vagy a rejtett hitelválságokkal küszködő, ütemesen gyengülő gazdasági teljesítményű, demográfiai összeomlás szélén álló, a legszegényebb EU-országnál is kétszer szegényebb Kínától.

Gazdagság és jólét biztosan nem jön Keletről.

Akár hogyan nézem, egy, egyetlen egy dolog lehet ottan, ami tetszhet Orbánnak: leválthatatlan hatalom.

És ebbe azért elég szar belegondolni.

110.3. A kannibál panasza

110.3.1. A pupolista pupolitika legfontosabb izéja a blabla. A teljesen összefüggéstelen zagyválás. Mindig mindenben.

110.3.2. Az egyik héten aszongyuk, hogy nekünk sokkal inkább Kína, Oroszország, az Emírségek és Szingapúr (manifeszt autokráciák) a példáképünk, mint az elbuzult Nyugat, a másik héten fölháborodunk, mert aszonták az EP-ben, hogy nem vagyunk demokratikus.

110.3.3. Na ebből a pupoloblabla osztályból fogtam a héten rekordlistás példányt, íme: Ez a kannibalizmus kezdete az Európai Unióban. Az európai szolidaritás hiányán jajong az ember, aki mindig minden alkalmat megragad, hogy gyengítse az európai szolidaritást, egységet, aki reggeltől estig válogatott hazugságokkal (mondjuk ez is az, konkrétan, hogy nincsen szolidaritás) gyalázza a szövetségeseit, közben a pénzükből építi hatalmi gépezetét.

Be-sza-kibaszott-rok.

110.4. Jó talajú pálya, vezette Hazafi

110.4.1. Azt is elmagyarázhatná nekem egy európaiügyész egyszer, hogy lehet-e arra csípőbül nem letöltendőt adni, ha egy lopott állami milliárdokból gründolt, majd miniszterelnöki főstrómantól kiemelt állami izénak minősített, tehát újra (lopott) állami pénzekből megtolt, közben állami pénzekből ketyegtetett kiadóvállalatból milliárdokért vásárolja ki az állam, valami nemzetstratégiai kiemelt humbug alapon (a nemzetstratégiai kiemelt humbugból!) a már alig tizenötezer példányban fogyogató sportnapilapot.

Hiszen nyilvánvalló állami feladat falábú focisták hétvégi osztályozása.

Hogy az úristenbe’ megy ez?!

Tudom, tudom: Mátrai Erőmű, satöbbi.

Meg aztán örüljünk, hogy nem vagyunk a 110.2.3.-nál.