109. A soft power fölkeményedése

109.0.1. „Don’t believe anything until the Kremlin denies it.”

Gabrielius Landsbergis, Litvánia külügyminisztere, a konzervatív kormánypárt (TS-LKD) elnöke (és Vytautas Landsbergis unokája)

109.1. Quo vadis ’56?

109.1.1. Izgatottan várom már október 23.-át. Ha az elmúlt hetek kormányközeli nyilatkozatai (az egyszerű népnek szánt egyszerű kormányzati üzenetek végtelen leegyszerűsítésére tartott egyszerűmédia egyszerű produkcióit még ki is hagyom) mellé ideológiai vonalzót illesztenák, és abból próbálnám kikövetkeztetni a 23-i beszédek várható irányát, akkor valami olyasmi jönne ki, hogy már 1956-ban is hősiesen, vállt vállnak vetve harcoltunk orosz testvéreinkkel a globalista Nyugattal szemben.

109.2. Ne ragozzuk tovább!

109.2.1. Simicskó István, a KDNP lánglelkű frakcióvezetője a hétfői parlamenti ülésen volt szíves tudomásunkra hozni, hogy a Szovjetuniót, pardon, Oroszországot provokálták, ezért van mostan háború (a háború miatt meg szakciók, az új Soros). És különben is: Brüsszel.

109.2.2. Tudom, hogy hibát követek el, amikor megint valamilyen logikai szálat kezdek gombolyítani, dehát nekem a Simicskóéhoz egyébként megszólalásig hasonló orosz nyilatkozatokból az derült ki, hogy itten a Nyugat, a NATO a háború (illetve, bocsánat: nem-háború) valódi kirobbantója. Tehát a Nyugat, a NATO provokált. (Hiszen a Nyugat per definitionem, ab ovo és nota bene provokál, a puszta létével, ahogy azt már minimum Sztálin elvtárs óta tudjuk.)

109.2.3. Simicskó István viszont 2015 és 2018 között honvédelmi miniszter volt, előtte (2010-12 között) honvédelmi államtitkár, amikor meg éppen nem volt kormányzati posztja, általában benne volt – most is benne van – az Országgyűlés honvédelmi vagy nemzetbiztonsági bizottságában. Magyarország pedig NATO-tag. Tehát Simicskó NATO-tagország védelmi politikáját alakító csúcsvezető. A provokátor tömb vezetőinek egyike.

109.2.4. A helyes ragozás tehát: provokálTUK Oroszországot. Háborút robbantotTUNK ki, hogy aztán szankciókat (az új Soros!) hirdethessünk (megszavazTUK), és végül harcolhassunk a szanckiók ellen.

Na, így már logikus.

109.3. Szoft póver és zavarkeltés

109.3.1. „Oroszország ideológiai háborút visel. A globalista Nyugat által védett értékek – az LMBT-jogok, a mindenféle perverziók és drogok legalizálása, ember és gép természetellenes összeolvasztása, a korlátlan migráció és az ebből következő fajkeveredés – elválaszhatatlanok a Nyugat katonai és ideológiai hegemóniájával, az egypólusú világrenddel. A nyugati liberalizmus és az USA/NATO globális katonai, politikai, gazdasági dominanciája egy és ugyanaz. Abszurd dolog egyszerre harcolni a Nyugat ellen, és akárcsak részben elfogadni azokat az értékeket, amelyek nevében meg akar bennünket semmisíteni. Ha nem fejlesztjük ki a saját, teljes értékű ideológiánkat, veszíteni fogunk.”

Alekszander Dugin filozófus, a még Putyin számára is csöppet szélsőséges ultranacionalista ideológus írta ezeket a szép gondolatokat a Tsargrad.tv orosz ultranacionalista weboldalon (az orosz ultranacionalista dollármilliárdos, Konsztantyin Malofejev orosz ultranacionalista médiavállakozásának része), de akár néhány jobban sikerült hétvégi Kövér László-beszédből, Toroczkai-twitből, Orbán-nyilatkozatból és Magyar Nemzet-publicisztikából is össze lehetne rakni.

109.3.2. Érdekes viszont, hogy Dugin valami olyasmire utal, a maga paranoid-nárcisztikus rendszerében, ami biztosan az egyik legfrusztrálóbb dolog az orosz birodalmi gondolat hívei számára, és amit az egyáltalán nem ultranacionalista, sőt antiputyinista társadalomtudós-közvéleménykutató Grigoríj Jugyin (a 107. hírlevélben már idéztem, és még fogom is sokszor) is pedzegetett két nappal a hadműveletek elindítása előtt írt, hatalmas háborút jósló, félelmetes esszéjében:

[Oroszország számára] „A NATO potenciális (katonai) ellenfél, de a lehetséges NATO-támadás egyáltalán nem első- vagy akár csak másodrendű veszély Oroszország számára. Az én hazám ennél sokkal nagyobb fenyegetésekkel néz szembe. A globális technológiai fejlődés, a megújuló energiaforrások előretörése miatt középtávon elveszítjük legfontosabb exportbevételeinket. Egyre jelentéktelenebbek vagyunk, mint kulturális központ, tudományos hatalom. Elveszítjük a kulturális és ideológiai hegemónia minden látszatát. Valószínűleg súlyos függésbe kerülünk Kínától. Ezzel szemben Putyin személyes félelme, hogy a NATO megtámadja Oroszországot. Attól retteg, hogy úgy jár, mint Kadhafi. (…) Oroszország érdekei ellentétesek Putyin érdekeivel.”

109.3.3. Jugyin fejtegésének az a része is érdekes, hogy a NATO-paranoid Putyin egyre agresszívebb retorikájával és akcióival végül azt érte el, hogy elnöksége alatt a NATO megduplázódott, 11 új tagja lett. (2004-ben Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia csatlakozott, 2009-ben Albánia és Horvátország, 2017-ben Montenegró, 2020-ban Észak-Macedónia, most pedig Finnország és Svédország jelentette be belépési szándékát, tagjelölt még Bosznia-Hercegovina, Georgia és Ukrajna valamint Koszovó.) Tehát Putyin saját hatalmi érdekéből megerősítette a NATO-t, és egyre közelebb húzta Oroszország határaihoz – írja Jugyin, de itt már lekanyarodik arról a gondolati sávról, ami miatt ideidéztem.

109.3.4. Visszatérve az eredeti nyomvonalra: Dugin és Jugyin is azt ismerte föl – amit egyébként még számtalan orosz és nyugati elemző Dmitríj Trényintől Szilágyi Ákosig rendre megállapít –, hogy a posztszovjet orosz birodalom még nagy erőfeszítések árán, a putyini, FSZB-vezérelt központosítás árán ugyan egyben tudta tartani hatalmas gazdaságát, társadalmát és hadseregét, de teljesen híján van valaminek, ami nélkül a XXI. században már nem lehet meg komoly globális hatalom.

Ezt a dolgot soft powernek hívják. (Dugin ideológiának hívja, és az ortodox egyházra építené.)

Tehát, hogy tudjon állítani magáról valamit, ami miatt vonzó lehet.

109.3.5. Mert amíg Putyin és propagandája a Nyugat minden hibájára azonnal rámutatva (olykor némi trollkodással provokálva is a nyugati káoszt) tulajdonképpen sikeresen tudja kétszínű, képmutató rendszernek lefesteni a „globalista liberalizmust”, ami persze „semmivel sem különb”, demokratikusabb, mint… addig mégis csak az a helyzet, és ezt Putyinék is látják, hogy az amerikai követségek előtt és a mexikói határon sorban állnak a bevándorlók a jobb, emberhez méltóbb élet reményében. És sorban állnak a NATO-tagjelöltek is.

Oroszország pedig még gázbizniszes zsarolásokkal, milliárdokkal megvesztegetett politikusokal és oligarchákkal, katonai erővel, semmivel sem tud létrehozni maga körül legalább félig-meddig működőképesnek mutatható eurázsiai szövetséget.

Mi a magyarázat? Alighanem illuminátusok, szabadkőművesek, háttérhatalom.

109.3.6. A volt KGB-tiszt, marxista egyetemet végzett, minden valószínűség szerint mélyen ateista Putyin azt találta ki, hogy valami áltradicionalista, álkonzervatív, álvallásos, nacionalista, neofasisztoid idegológiát küld szembe a nyugati „hegemón” hogyishívjákkal, amivel – meg némi anyagi és egyéb segítséggel – ugyan elért valamennyi hatást a nyugati szélsőjobbokon, de az orosz birodalmi ambíciókhoz képest szinte kimutathatlanul szerény ez a hatás. Zavart okozni jó. Oké, KGB-s mércével ez sem rossz eredmény.

Az ateista, posztkommunista ex-KGB-tiszt tehát csak cinikus, számító forgalmazója ennek az ideológiai katyvasznak. Próbálkozik. Zott. És a nagy zavarkeltésben eljutott ide, ahol most vagyunk. Addig szőtte a hálót, amíg beleragadt.

De nem ő az áldozat.

Tízezrek halnak meg. Sztálingrádi méretű tüzérségi párbajokat vívnak Kelet-Ukrajnában nap mint nap.

109.4. Egyedül leszünk, Vlagyimir

109.4.1. Jugyin ezzel a megrázó, tragikus, mélyen orosz bekezdéssel zárta a már idézett, február 22-i esszét:

„Az Ukrajna elleni lesz a legértelmetlenebb háború a történelmünkben. Mert az ukránok ellen soha nem harcolhatunk. Gondolhatjuk, hogy az ukránok rossz döntéseket hoztak, gondolhatjuk, hogy hálátlanok és kegyetlenek, és hogy felelőtlen vezetőik vannak, de mi nem harcolhatunk ellenük, még akkor sem, ha őket okolju mindenért. Mert ők ukránok – és ha velük sem találunk közös nyelvet, akkor senkivel. Senki sem lesz a barátunk. Egyedül leszünk az egész világgal szemben, és iszonyú vereséget fogunk szenvedni.”