103. Gázkészültség! Gáz!

103.1. Bazírozás a farvizen

103.1.1. Talán emlegettem már néhányszor (szoktam), milyen abszurd izé volt a Varsói Szerződés katonájaként kúszni-mászni tizenegy és fél hónapon át 1988-89-ben, amikor civilben már de facto kapitalizmusszerűségben éltünk, míg ott, Lentiben meg az imperializmus (alvó oroszlán!) fegyveres feltartóztatását gyakoroltuk éjjel-nappal, folyamatos hákáeszben, zászlóalj-összekovácsolástól hegyi kiképzésen át harckocsilövészetig.

És aztán meg mennyire meglepő, hogy mostanában az ember sorra kezdi hasznát venni mindenféle ott tanult marhaságoknak, hogy például fölismeri a fényképeken a BMP-1-est, és meg tudja különböztetni a Gvozgyikát a Maljutkától, és tud szólni a kollégáknak, ha véltelenül tankot írnának lövészpáncélos vagy önjáró löveg alá.

103.1.2. Még abszurdabb módon rémlik elő a gépesített lövész múltból két kedvenc parancsom, amellyel a legunalmasabb menet- vagy akármilyen gyakorlatot is föl lehetett dobni pillanatok alatt, és amelyek ma megint egészen különös kontextusokat teremtenek maguk körül és konnotációkat szülnek önmagukból. Az egyik parancs az „Atomvillanás jobbról!”, amelynek mély, ontológiai iróniája már akkor is átélhető volt, a másik pedig a „Figyelem! Gázkészültség! Gáz!”. (Aki próbálta már futás közben magára húzkodni a hetven mintájú csapatgázálarcnak nevezett perverz gumimaszkot, és aztán abban folytatni, vakon, levegő nélkül a rohangászást/lövészárokásást, az tudja, milyen robusztus humorfaktorról beszélek.)

103.1.3. Ez utóbbi kapja/kapkodja meg éppen a fejemben a maga vajszínű árnyalatát nap mint nap, amikor az európai gázhelyzet kulminál éppen az atomvillanás lehetőségével is ilyen-olyan relációkban, és találgatja a világsajtó, hogy az orosz gázfegyver de-e stabilizálja-e előbb az EU országait vagy a nyugati szankciók bénítják le az orosz gazdaságot legalább annyira, hogy a hadsereg ütőképessége érezhetően gyengüljön.

Mindkét verzió mellett hozhatók érvek, hoznak is sokat, hol ilyet, hol olyat, még nem merném letenni a garasomat vagy micsodámat a valahova, bár javíthatatlan optimistaként hajlok arra, hogy erről a Nyugatról vagy nevezzük akárhogy, akár kapitalizmusnak, szóval sokszor kiderült már róla, hogy sokkal nagyobb terheket elbír, mint amire az ellenségei számítanak. A hanyatlónyugatozóknak, dekadensezőknek nem lett igazuk sem 1848-ban, sem 1914-ben, sem a húszas-harmincas években, sem 1939-ben, sem az ötvenes években, sem 1968-ben, sem 1973-ben, sem 79-ben…

Erre szokták mondani, hogy elég jó track record.

103.1.4. Persze bazírozni mindig lehet. (Apró – lófaszt apró: kurva nagy – porbléma, hogy Orbán révén mi megen a farvizen bazírozók között vagyunk, és a track record rossz oldalán. Bár a mindig határozottan vizionáló Orbánon is érződik némi hezita, mert hol hanyatlónyugatozik kétpofára, és tolja a zsetonokat a vörösre, hol meg a nyugati értékek megmentőjének vanabízza magát.)

103.2. A weaponizálás weaponizálása

103.2.1. Tehát a gázügyi okoskodásokban került elő rendre a fent már említett gázfegyver szakkifejezés, illetve az angol eredeti még jobb: weaponize. Miszerint fegyverré tesz, fegyverként használ valamit. Az EU weaponizálta a pénzügyi rendszerét Oroszország ellen, Putyin válaszként weaponizálta a gázt az EU ellen – olvasom újra és újra.

No de várjunk már egy pillanatra! Hogy is volt ez? Mikor is weaponizált be a gázbömbébe a rotyó?

103.2.2. Memóriám bízvást nevezhető gyatrának, de még így is azonnal berémlik a Valeríj Panuskin, Mihajl Zigar szerzőpáros Gazprom – Ruszkoje oruzsie című könyve, a magyar cím szó szerinti fordítás: Gazprom – Az orosz fegyver (2008, Kalligram). Annak idején Magyari Péter sokat idézte.

Zigar egyébként a világ egyik legjobb és legbátrabb újságírója, ezt a könyvet még 25-26 évesen írta, a Kommerszant szerkesztőjeként, később az orosz Newsweek főszerkesztőhelyettese lett, aztán megalapította a Dozsgy független televíziót, amely az ukrajnai invázió megindítása után néhány nappal kénytelen volt felfüggeszteni a működését. Zigar ekkor már nem ott dolgozott, de körülbelül ugyanebben az időben hagyta el Oroszországot. Életveszélyben volt.

Tehát Zigar és szerzőtársa már akkor, 2008-ban, amikor Ukrajna lerohanása még a kanyarban sem volt, de még a Krím elfoglalását sem sejthette senki, de még Putyin tejes eldiktátorosodására sem sokan fogadtak volna – Zigarék egyébként arra fogadtak, elég határozottan! –, szóval már 2008-ban elég világosan bemutatták, hogy Putyin és emberei hogyan formálják (nem csak) gazdasági fegyverré az ország gáz- és kőolajvagyonát.

103.2.3. Most idézhetnék ide találóbbnál találóbb, váteszibbnál váteszibb bekezdéseket, hirtelen újraolvastam az egészet, és utólag még pontosabbnak, még fontosabbnak tűnik, mint tűnt annak idején, legszívesebben bekipopésztelném. A nyolcadik fejezet a legérdekesebb most nekünk, pont ez a fejezet kapta a Gazprom, mint fegyver címet, és azt mutatja be, az orosz vezetés a gázszállításokkal, a mindenféle közvetítőcéges konstrukciókkal hogyan korrumpálta a kilwncvenes évektől kezdődően a teljes ukrán politikai elitet, és milyen összefüggésben van ez a majdani „gázforradalommal”. Külön érdekes, hogy ebben a fejezetben nagyon gyakran kerülnek elő Magyarországon alapított cégek, Magyarországon (is) működő „üzletemberek” (akik közben kicsit maffiózók, kicsit talán KGB-sek, de Putyinékkal azért jóban vannak), például az egykor széles körben népszerű Szemjon Mogiljevics, avagy Szeva bácsi, és mindenféle avatarjai.

(És ne tessenek reménykedni, Zigarék még nem kombinálták össze Orbánt Szevával, ez későbbi elmélet, de mostanában elő-előkerült az oroszoknál is.)

103.2.4. Az ukrajnai kavarások azért is különösen érdekesek nekünk, mert – mit tesz Isten! – nagyon hasonló céges konstrukciókban bonyolították a magyar gázimportot is, nagyon sok milliárdos tuti bevéltelhez juttatva néhány homályos tulajdonosi hátterű, de sejthetőpen erős politikai bekötöttségű vállalkozást, ahogy arra annak idején, az Emfesz-ügyek után Magyari kolléga is sokszor rámutatott.

Érdemes elolvasni, tehát. Vagy adott esetben újra-.

103.2.5. Summa summárum (és horribile dictu) az orosz gáz nem most lett weaponizálva, hanem weaponizálva volt az már, amennyire csak egy gázt szakmailag és emberileg weaponizálni lehetséges. Ceterum censeo: gázkészültség!