86. A stabilitás megint folytatódik visszatér – újratöltve II.

86.1. A figyelem szárnyfesztávolsága

86.1.1. Az angol „attention span” kifejezésnek nincs nagyon frappáns magyar fordítása (vagy ha van, nem jut eszembe), „figyelmi fesztávolság” vagy valami ilyesmi lehetne a tükörfordítás, ami kábé értelmetlen, de nyilván mindenki számára világos, miről van szó: az időintervallumról, ameddig az ember képes a konkrét tárgyra figyelni.

A figyelem fárad. Bizonyos idő után nehezen fenntartható.

86.1.2. Már az ukrajnai háború kitörése utáni nagy fölbuzdulás, a nyugati közvélemények fölhorgadása, NATO-újraéledés, EU-összekapás idején figyelmeztetett néhány bölcsebb szakíró és esszéista, hogy szép-szép és főleg reményteli most ez a nagy összefogás, határozottság, gyorsaság meg minden, de vajon mi lesz egy vagy két hónap múlva, amikorra a nyugati országok közvéleménye telítődik majd a háborús hírekkel, nem tud többé szenzáció lenni sem terrorbombázás, sem a századik tömegsír… Pocsékul, cinikusan hangzik, tudom én, dehát azt is elég jól tudjuk, sőt tudományosan is igazoltuk, hogy a közvélemény (az ember és az emberi tömeg figyelme) így működik: fárad. Szóval mi lesz, ha Európa megszokja a háborút (Amerikáról ne is beszéljünk, a távolság miatt ott még gyorsabb a folyamat, bár Putyin segített egy kicsit a nukleáris fenyegetőzéssel), viszont érezni kezdi a gazdasági hatást, az energiaárakat, a recessziót?

86.1.3. Zárójel. Bár itt most nem akarnék (megint) a magyar kormány ukránügyi taktikázásáról okoskodni, néhányan utaltak rá, amikor az ellenzéki közvélemény értetlenséggel vegyes felháborodással reagált Orbán nehezen minősíthető odaszólogatásaira, illetve elképedve figyelte az orbánizmus szokásos szereposztása szerint a miniszterelnöknél sokkal radikálisabb retorikát használó, szinte nyílt oroszpárti (micsodát is? háborús propagandát?) kampányt folytató médiapunditákat, szóval utalgattak rá már akkor, hogy mostan úgy tűnik, mintha Orbánra omlana minden, a V4 romokban, legközelebbi szövetségesei, a lengyelek szóba sem állnának vele, de. DE. Lehet, hogy Orbán hosszabb távon kalkulál. Legelső sorban persze a választásokra figyelt, de aztán – hogy korunk G. Fodor Gáborát, Tóth Gabit parafrazáljam (hogy oda ne parafrazáljak) – a stabilitás folytatódásának szükségszerűsége valóssággá manifesztálta önmagát mintegy, nagy stratégiai nyugalmával immár kényelmesen kivárhat: ha majd elfárad a nyugati közvélemény, és érzi a gázt, az olajat, a szankciókat, ha újra elődugják fejüket a nyílt Putyin-barátságuk vagy éppen Putyin-pénzeik miatt most éppen nem vagy alig szalonképes nacionalista-populista figurák (látjuk, Le Pen annyira el sem tűnt, Salvini még előkerülhet), akkor újra elkezdheti szőni a szálakat, sőt, helyzeti előnyből indulhat, mert kitartott, és neki lett igaza.

Zárójel bezárva.

86.1.4. És a közvélemények – szörpríz, szörpríz! – fáradása máris kimutatható. John Auters, a Bloomberg piaci főpublicistája mindenféle Google-chartokkal – mert a XXI. században a közfigyelemnek aligha lehet pontosabb mércéje, mint a Google legeslegbigebb datája – is igazolta azt, ami talán táblázatok és a grafikonok nélkül is érezhető: egyre kevésbé figyelnek az emberek Ukrajnára. Ugyanúgy futnak le a görbék, ahogy a covid-figyelem futott le néhány hónappal korábban, sőt, Ukrajna esetében a lefutás még gyorsabb.

Ezt látjuk mi is a cikkek olvasottságán, bár Magyarország helyzete több szempontból is különleges, főleg a földrajzi közelsége miatt, persze, de a kormány taktikázása miatt is. Lassabban fárad a figyelem.

86.1.5. Arról még egyáltalán nincs szó, hogy az ukránok mögötti európai egység megtört volna, vagy hogy fordulat látszana a nyugati közvéleményben. De nekik, mármint az ukránoknak a figyelem fáradása is épp elég rossz hír, pont most, amikor minden jel szerint döntő csatákra készülnek keleten.

86.2. A közpénzjelleg is visszatér

86.2.1. A covid-infláció és a Putyin-infláció hullámainak összetorlódása, a több forrásból táplálkozó energiaárrobbanás és a többi tényező várható hatásairól egyre több szó esik, kemény idők jönnek, satöbbi.

86.2.2. Csúcsközgazdászok számolgatják a várható európai recesszió mértékét és hosszát (persze semmit sem lehet jósolni, amíg a háború tart), a magyar kilátások már a földrajzi közelség és nagy kitettség (gáz) miatt sem lennének túl vidámak, de ott vannak még a térség gazdaságát alapvetően uraló német ipar várható nehézségei, és nekünk külön is extraszarként az egészen brutálisan eleresztett, megaválasztási költségvetés, amiből azért gyorsan újratermelődött a sokat átkozott gyurcsányi időket idéző adóssághegy.

A kedvencem minden vészjósló tételből az MNB 2023-ban esedékes, simán ezermilliárdos nagyságrendű feltőkésítése, ami a kamatemelések, a forint védelme miatt keletkező gigantikus veszteség miatt szükséges.

86.2.3. Annyira ceterum censeo vagyok, hogy már magamat is unom, de ahányszor szóba kerül ez az MNB-veszteség, mindig felrémlik előttem a 2016-os „vita” (lófasz volt, persze, nem vita, süketeltek össze-vissza, és átnyomták az egészet izomból, ahogy szokták), amikor a jegybanki nyereség elveszítette közpénzjellegét, és mindenféle alapítványoknál landolt. Az orbánista szavalókórus – és a vezérszurkolók mellé fölzárkózó, közgazdasági ügyekben talán még kompetensebb talpas rajongók is – meglehetősen nagy arccal oktatták, hogy ha az MNB nyereséges, akkor bizony a pénzzel azt csinálnak, amit akarnak, mert Gyurcsány alatt bezzeg veszteséges volt, és satöbbi.

86.2.4. Pedagóguszseni legyen a talpán, persze, aki el tudná magyarázni a jegybanki működés alapjait a fent körülírt célcsoportnak, pláne azt, hogy az MNB a nyereségét (is) a magyar gazdaságon realizálja (onnan vonja el), a konkrét esetben a forint gyengítésével. Na, de akkor itt a remek alkalom, van veszteség, hatalmas veszteség, most, ugye, logikus volna a korábbi nyereségből becsengetni a hiányzó tőkét. Vagy legalábbis egy részét.

86.3. Válság és kezelése

86.3.1. A várható gazdasági viharok előtt már megint megjelenik valamilyen wishful hogyishívjákolás ellenzékiértelmiségi körökben, én már olvastam tekintélyes, veterán közgazdásztól, hogy na, most majd jól fejre áll Orbán, mert nem tud válságot kezelni.

Miért ne tudna?

Kezelt 1998-99-ben is (orosz államcsőd, a magyar gazdaság még kiszolgáltatottabb volt abba az időben keletre), 2010-13-ban is. Csak ő már ilyen modern-populistán kezel, nem áll oda, mint Bokros, hogy pacekba, állampolgárpolgárkám, meg leszel szorítva, hogy beszarsz. Hanem azt mondja, hogy a bankokat meg a multikat sarcolja, a polgár még tapsol is neki, a bankok meg a multik persze ugyanúgy vele, mármint a polgárral fizettetik ki, de az már bonyolult.

Végülis olyan országban élünk, ahol a lakosság ezermilliárdokat parkoltat bankbetétekben, 0,2 százalékos kamaton, 8-9 (10) százalékos inflációnál.

86.3.2. Szóval ne tessenek reménykedni: Orbán tud válságot kezelni, és fog is. Zsiday Viktor pontos: speciális gazdasági műveletek.

86.3.3. Mást ne mondjak: tetszenek még emlékezni a szociális népszavazásra? Hogy nehogy má’ háromszáz forintba kerüljön a körzeti orvos, meg a Gyurcsány privatizálni akarja a kórházakat? És hogy ehhez képest ott tartunk, hogy úgy szép csöndben, gyakorlatilag az egész egészségügy átment privátba… (63 százalék!!!!)

A kutya nem vette észre, de volt itt kezelve a válság, rendesen.

86.4. Szívünkben kacag fel a napfény

Hogyha nem jó, akkor is jó. Költészet napja alkalmából nyújtom át önöknek a XXI. század méltó legköltészetebbikát, aki lehetett volna, ha nem lett volna. Tiborunk.

86.5. Idézet az idézet idézetében (az aktuálpolitik posztmodernizációja)

Alekszej Navalníj begulágolt orosz ellenzéki rácsok mögül kitwitterezve idézi David Simont, a Wire (Drót) és sok más amerikai sorozat íróját, producerét, aki a pólóján idézi Navalníjt, aki meg a Drótból idézett.