444.hu, 2022. március 17.
UJ PÉTER
82.1. Rendőrkanyar PSZH-val
82.1.1. Hanyas skálán (Centrumon vagy Sugáron) kell hanyas szintű hogyishívjáknak lenni ahhoz, hogy tizenkét (oppardó: tizenkettő) évi (esztendő) permanens/penetráns/impertinens hadviselés, hadüzenés, barrikádra szólítás, szabadságharcolás, hadvezérkedés, vezénylőtábornokuraskodás (pocakos!), háborúhirdetés, hadiállapot-bevezetés, zászló alá szólítás, erre-arra uszítás, lovasrohamvezénylés, harcos-kardos-arcoskodás után hirtelen a béke legfőbb őrzőjévé, stratégiailag nyugodt kvázi-biztosítékává pozícionáljuk át magunkat? Kézifékes rendőrkanyar a Csepel PSZH-val.
És ugyanazzal a szánkkal (pontosabban: szájainkkal, milliónyival), amellyel ezidáig (sőt még mostanság is) a nagyon is konkrét háború nagyon is konkrét mentális feltételeit nagyon is konkrétan megteremtő propaganda szólamait zengtük (nagy átéléssel), épp csak a cirill bötűket cseréltük rovásra, szóval ugyanazzal a szánkkal most békézzünk szakadatlan.
Jó, persze, ötven felettiek még megismerhetik ezt a békézést: békeharc, béketábor, béketanács. MIR. V.ö.: békemenet. (Erőltetett.)
82.1.2. A nagy szabadság- és utcai harcos (bézikli), a birodalmakkal szemben utolsó cseppig ellenálló kurucpartizán most valahogy elfelejtett elvonatozni Kijevbe, Mazowjeczki, Kaczinsky, Fiala és Jansa urakkal, persze nem túl szórakozató társaság, oké, dehát bennük azért mégis maradt valami szikrája a morálnak, bátorságnak, integritásnak, vagy a valódi nemzeti érdek felismerésének valamilyen képessége, a sztrítfájter szájhős meg ugye, itthon szónokolt nagy bátran, se-füle-se-farkát, bele a semmibe, az ellenzék megsemmisítésének szükségességéről. Soha többé senki senki mást, mint őtet, ugye, úgy demokratikussan.
82.1.3. A V4-nek meg, amin annyit ügyködött, akkor most lett vége, ott Kijevben.
Több is veszett Mohácsnál. És még több fog! Ha rajtunk múllik.
Csak a mink!
82.1.4. Ja, és erőt akar mutatni Brüsszelnek. Aha, Európa erős embere. Brüsszelnek. Ki másnak kéne most mutogatni az erőnket? Kicsit zsúfolt ugyan az erő-showroom, éppen nagy szabású erőmutogatás zajlik, de úgy tűnik, ez bennünket nem zavar. Pedig jókora már a sor, és valami nagyon húzódik, úgyhogy lehet, hogy sorra sem kerülünk. De ha mégis, NAGY erő lesz mutatva, abban biztosak lehetünk.
82.1.5. Azt gondolná az ember, hogy ennyi már bőven elég volna a komolyan vehetetlenné/nevetségessé váláshoz. Pedig dehogy! Sőt. Túl vagyunk már ezen régen. Agyilag. Illetve: „agyilag”. Nem hiába ment el az a rengeteg milliárd a cirillből rovásra tükörfordított hazugságok minél szélesebb körű terjesztésébe, kitartó ismételgetésébe, az agykontrollba.
Hát itt vagyunk: a béketábornok menetgyakorlatán.
82.2. Atommentes putyinizmus
82.2.1. Magamat a magyaroknak azon csoportjához sorolhatom (attól félek, ma már, 12 év után, hogy a kisebbséghez), amely csoport soha hajlandóságot sem mutatott arra, hogy bármit is elhiggyen a putyini neo-poszt-romantiko-tradicionalista katyvasznak álcázott birodalmi humbugból, de még így is azt érzem – csatlakozom tehát Leonyid Bersídszkijhez (lásd: 81. hírlevél) –, hogy átvert mindannyiunkat. Minden brutális kijevi/mariupoli/herszoni kép után, minden szarrá bombázott lakóépület, üszkös rom, összeégett holttest után csak az jár a fejemben, hogy nem vettük elég komolyan. A kreténséget. Nem volt elég erős az ellenállóképességünk.
82.2.2. Hogy tényleg hányszor kell még átélni (jobb esteben, ugye; de inkább: hánynak kell még meghalni), hogy megjegyezzük, ennek a retorikának, a világgalharcolósnak, a mindekire mindig sértettnek, az egyedülvagyunkosnak, a militáns kollektív nárcizmusnak, a régidicsőségünközésnek, szóval ennek az ideológiai vírusnak nincs más kifutása. Az ilyen rendszerek törvényszerűen sodródnak a katasztrófa felé. És sodornak magukkal mindenkit, akit érnek.
És rettenetes naponta rádöbbeni, hogy most is és mi is ebben élünk. Putyinizmusban. Atombombák és félmilliós hadsereg nélküli putyinizmusban.
A Navalnij-titkár is hogy csodálkozik!
82.3. Totalitárius bingó
82.3.1. Ungváry történész tartott előadást Ukrajnáról nemrég a Mazsihisznél. Nagyon jó, kemény, szikár előadás. (A lenti képre kattintva meg lehet tekinteni. Másfél óra kábé.) Körülbelül a 42. percnél Hannah Arendt szempontjai alapján hasonlítja össze Ukrajnát és Oroszországot, hogy a kettő közül melyik nevezhető totalitáriusnak (nácinak).
A négy szempont:
Az oroszok simán kipipálják mind a négyet, az ukránok egyet sem.
82.3.2. Sajnos legalább kettőt, de lehet, hogy hármat mi is kipipálhatunk.
82.4. Fejben kint
82.4.1. Sosem éreztem valós veszélynek, sőt eddig inkább valamiféle anti-orbánista, paranoid extrapolációnak vagy ilyesminek gondoltam, hogy Orbán majd kivezeti az országot a NATO-ból meg az EU-ból. Csak hangemberkedik; a pénz az EU-tól jön, hülye lenne kockáztatni, a NATO-ban meg láthatóan teljesít, sőt, eminens.
82.4.2. Ma már nem tudnám komolytalan paranoiának minősíteni a kilépős félelmeket. Fejben már kiléptette az ország felét. (Minden fejben dől el.)
És ha ő maga nem is akarná addig vinni, viheti majd az ideológiai gravitáció, a törvényszerű sodródás a katasztrófa felé. A Csepel PSZH könnyen borul a kézifékes fordulóban.
82.4.3. Meg a helyzet komolyságára rádöbbenő, összezáró és fölkeményedő Nyugat is gondolhatja még úgy, hogy mi inkább csak kockázatot jelentenénk a putyinista hablattyal meg a nagy erőmutogatásunkkal.