444.hu, 2022. január 6.
UJ PÉTER
72.1.1. Szeretettel, tisztelettel, böcsülettel üldözöm immáron hetvenmásodik alkalommal a kedvestisztelt Olvasót, mi több, Előfizetőt abból az apró apropóból, hogy Boldog Új Évet történő kívánás vonatkozásában vagyok bátor jelen levelemben bátorkodni. 2022. esztendőre váltott az aktuális annodomini, mint bizonyára észlelték mobiljuk kijelzőjére tekintvést. (Bár ezzel kapcsolatban volnának aggodalmaim, mint azt a 72.2.1. pontban alant úgyszintén megtekinthetik.)
Nem szokásom prodomózós, önkörúton belüli köldöknézéssel untatni magunkat, bár ennek a hírlevélnek volna amolyan ügyfélszolgálati funkciója is, hogy fontosabb ügyekben, ebben-abban tájékoztassam Nagyérdemű Önöket legitt.
72.1.2. Megint eltelt egy majdnem legalább egy év (ne fogd meg, Andi!), amelyre vissza-visszatekintve számos (számtalan) erdeményekben gazdag ezt-azt tudnék említeni. De a legfontosabb, kedves Előfizető, hogy Te vagy itten. Ön. Hogy sok hónapnyi tökölés, szenvedés, technikai matatatás után elindult az előfizetős 444. Nem szeretek patetizálni, de ez azért mégis történelmi hogyishívják: 1995 óta csetlek-botlok ebben az online médiabizniszben, és most váltódik először rendszer. Bizniszértelemben. Az üzleti modell.
72.1.3. Tulajdonképpen csodásan sikerült az év. Erősödtünk mindenhol, már ötvenen vagyunk mindenestül (fejlesztőstül, pénzügyestül, qubitostul), volt tavaly három (3!) remek könyvünk, Rényi Orbán-focisa megasiker, Sarkadi Zsolt novellái szépirodalmilag tették szokatlanul magasra a lécet (plusz: az évezred borítója), simán átférünk alatta, az év végére meg egy fiatal holland történész pazar kis Mein Kampfja jutott, amivel nemzetközi vizekre merészkedtünk literalice és literarice 2 in1. (Kittűnő, tanulságos dolgozat – tessenek elolvasni alkarom adtán!) Lett stúdiónk, Magyar Jetink, podcastjaink (nagyszerű, tudományos qubitosok is!). Napokon belül indul Lakmusz nevű tényellenőrző projektünk. Egyébként pedig választási üzemmódba kapcsolunk. Meg akarjuk nyerni. (Nem a választást, hanem a médiákok közötti versenyt.)
Tízezer előfizetőt terveztünk az első évre, ezt sikerült túlteljesíteni, 2022 végére szeretnénk elérni a húszezret, hogy minél inkább függetlenedhessünk a várhatóan gyengülő hirdetési piactól. (Mondanám, hogy hozzanak tüstént még egy embert, dehát azt nem én szoktam mondani.)
72.1.4. Nagyon sok jel utal arra, hogy gazdaságilag nem lesz egyszerű a második félév és az azutáni időszak. Nagyon úgy tűnik, hogy a világgazdaság hosszú növekedési ciklusa kifulladt, az ország itt áll kiköltekezve, minden idők legválasztásibb költségvetésével, rekord államháztartási hiánnyal, rekordállamadóssággal, hízó külkerdeficittel, szépen fejlett inflációval… Nem néz ki ez nagyon jól.
Nehéz idők jöhetnek, tartsanak ki mellettünk!
72.2. Némi zavar a téridőben
72.2.1. Hét százalék az infláció, kilométeres sor egy megnyitó McDonalds előtt, és 23 hónapot kell várni egy új Skodára.
Lehet, hogy január elsején nem is 2022 lett, hanem 1986.
72.3. Nimmer rükverc
72.3.1. Nem múlik el nap anélkül, hogy ne hallanék valami ösmerős éttermiségit jajongani-busongani a tájon, amúgy verlaine-esen a „Magyarország előre megy, nem hátra” kampány, különösen a mémesített mulatós verziója miatt. Tényleg nem értem. Mit vártak? Eddig nem volt világos az irány?
Nekem meggyőződésem például, hogy ha Novák Katalin kitölti a mandátumát, a Fidesz követkető elnükjelöltje egy emoji lesz.
72.3.2. De az előre, nem hátra szlogen ügyében Németországba emigrált mélymagyar sváb paraszt törökszentmiklósi (oké, Óballa) barátom állt elő tökéletes megfejtéssel: 1989. október 7-én, Erich Honecker, az NDK legfőbb ura, a kommunista párt főtitkára, az államtanács elnöke mondta híres beszédében, szokott határozottságával: Vorwärts immer, rückwärts nimmer! (Mindig előre, sosem hátra!)
Tizenegy nap múlva már nem ő volt a főtitkár. Újabb hat nap múlva már az államfő sem. Nem telt bele egy év, és az ország is megszűnt.
72.4. Bömböl a megafon
72.4.1. Nem valami nagy hír, de akkora baromság, hogy nem tudok leszakadni róla. Valahol félúton a triplacsavaros irónia és nagyon direkt fingós vicc között: dicsőségesen átvitte immáron a félmilliárdot a jobboldali hangok kellő súlyú eljuttatásáért (lásd: 66.3.1.: „…egyáltalán nem bánnám, ha végre jobboldali hangokat juttatnának el az emberekhez, ehelyett a kriptonacionalista álfutballhuligán-hőzöngés helyett”) felelős álcivil álszervezet költése, amiért Orbán lelkes kicsi trolljait (praktikusan: önmagukat) reklámozzák a Facebookon.
Hogy a kőbányainál is világosabb legyen: a liberális-soros-háttérhatalmas Facebook esküdt ellenségei uszkvekvázi egy év alatt félmilliárdot toltak a Facebookba, hogy hallják a saját hangjukat.
Ha nem a mi pénzünk lenne, igazán felszabadultan röhögnék.
72.5. Csalogánytalanság
72.5.1. Előző hírlevelemben eltemettem az Olimpia éttermet (71.3. Értelmes búcsú a szuteréntől). Nem telt bele pár nap, nagyobbik testvére, a Csalogány 26 is bezárt.
Az Olimpia-nekrológban írtam, hogy a két étterem egynek indult 2007-ben, de aztán kettévált a csapat. Pethő Balázs elindította a Csalogányt a Vár alatt, Takács Lajos és Csongrády Csaba meg megtalálták az éppen kiürült Olimpia éttermet az Alpár utcában.
72.5.2. A Csalogányba gyakrabban jártam, mint az Olimpiába, inkább útba esett. (A 444-től gyalog tíz percre volt.) Évekig havonta legalább egyszer beugrottam ebédelni. Ez az étterem volt legközelebb azokhoz a párizsi kisvendéglőkhöz, ahol normális áron mindig kifogástalan ételt kapsz, időnként pedig valami rendkívülit. Csak valami egyszerű, frissen sült báránymáj, parádésra sikerült mártás a tarja alá, ilyenek.
A Csalogány sem kapott Michelin-csillagot soha. Szerencsére, mert így még az utóbbi években is meg lehetett ebédelni négyezer forintból. De sokszor ettem jobbat ott, mint Michelin-csillagosokban.
72.5.3. Nem lepett meg a hír, hogy bezár. Évek óta tudtam, hogy Pethő séf kiszállna már inkább. Nem volt perspektíva valahogy. Hiába volt nagyon jó a hely. Nem volt előre. (Vorwärts immer!) Sem anyagilag, sem máshogy.
Hát akkor vége ennek is.
Nem baj, megnyílt a kisvárdai McDonalds.