444.hu, 2021. december 2.
UJ PÉTER
67.0.1. „Pedig ha egy dolog kell a Super Marióhoz, akkor az az alázat!”
(Sarkadi Zsolt: Tütitti titüttü titü tütü; in: A banánujjú ember)
67.0.2. Lectori szalutálással köszöntöm ezúttal is a velünk tartó olvasókat, köszönjünk, hogy ezúttal is velünk taratnak. Holott tarhatnának tengerimalacot is, hogy messzire ne menjünk. A fenti idézettel ismételten felhívom a figyelmüket Sarkadi kolléga kötetére. Sarkadi kolléga kecskeméti létére (Héjjas Iván – a hírhedt Héjjas–Prónay mulatós duóból – földije) vagy épp annak ellenére igen jótollú, mi több, roppant szellemes szerző, a szó jó értelmében is. Kötetet ennek megfelelően igen vicces, mély és érzelmes. Ajánljuk esős vasárnap délutánokra és TRX-edzésekhez egyaránt.
Ugyanitt azt is jelezném, megintcsak halmazatilag, hogy rövidesen újabb Makrónk is lesz, ezúttal (először!) vendégszerzős, külföldi, Ewoud Kieft holland történész fontos tanulmánya a Mein Kampfról.
67.1. A puralizmus védelmében
67.1.1. Oly magasra ágaskodik bennem az elemi fölháborodás hangja legitt, hogy alig tudok gátat képezni jogos indulataim számára: azonnali eleddig és ne továbbra van szükség, hogy kimondjuk végre: elég volt! Ha nem állítjuk a poralizációt, elveszíthetjük legszentebb fegyvertényünket, a társadalmi puralizmust!
Természetesen Kövér Lászlóra célzok.
Az ellenzéki gyűlölethisztéria-atomarmaggeddon ismétlődő és közkedvelt áldozata a megfontolt bajszú, mindig kedélyes házelnök, e családi körben méltán népszerű amatőr komikus, nagy nevető és -tettető, csupaszív, nagy munkabírású társasági ember.
67.1.2. Mi szükség van erre az penetráns impertinenciára? – kérdem én. Török s tatár dúlta, nekünk számtalanszor Mohács kellett kis hazánknak nem volt elég a lángoktól ölelés, az egyre-másra idegegenkezűségből következő nemzeti tragikumok sora, a megannyi széthúzás és kard nyúlt barlangjába? Hát már az Ország Háza s annak elnöke sem szent a karaktertömeggyilkos cápák csahos falkája előtt? Ad notam sárkányfogvetemény?
67.1.3. A Közjogi Méltóságnak igenis kötelessége szögre akasztani az egyébként ezen a szinten intelligensen alakövetelmény jó modort, és jelképesen az ellenzék hangadóit, amikor egyre nyíltabban veszélyben a Haza.
67.1.4. Amikor az ellenzéki lincshangulatfelelősök felelőtlenül, szánt szándékkal félreértelmezik a Házelnök félreérthetetlen szavait, kiforgatják kikezdhetetlen érvelését, tudván tudják, hogy tetteiket csakis a hatalomvágy vezeti, mivel nincsen más céljuk, mintsem Orbán Viktor megbuktatása és a helyére történő bepöffeszkedés.
Ez a csürhoid csőcselékhorda nem által a Szabad Választások és a Demokrácia adta lehetőségekkel oda- s visszaélve nyíltan kampányolni Orbán Viktor ellenében, csak azért, hogy hatalomra kerülhessen!
Mint arra számos esetben fölhívta a tisztelt figyelmet számtalan nagy Formátum, ez az öncélú hataloméhség a mai időkben a hazaárulással egyenértékű, jogos büntetése: halál.
67.1.5. Orbán Viktor horribile dictu Legitim, noch dacu Demokratikusan Megválasztott Vezető, ennek a tudomásul nem történő vétele súlyos bűncselekmény, amely teljes joggal retorziót von maga után.
Éppen erre mutatott rá a napnál világosabban Kövér László a Szolgálatok számára, és ez szúrja ki annyira az ellenzéki káoszban érdekeltek szemét. Pedig ez tényleg egyszerű, mint egy egyszeregy, csak az egészen szellemileg elmaradottak – márpedig ez ellenzéki körökben sajnos nem megy ritkaság számba – számára jelent nehézséget: ádegy: Orbán Viktor demokratikus; ádkettő: abóvó ebből következően, ami avagy aki nem Orbán Viktor, az nem demokratikus.
67.1.6. Az ellenzék nyílt hadüzenet formájában Orbán Viktor babérjára tör, eképpen tehát halmazatilag Nemzetbiztonsági Kockázatként azonosítandó. Tiszta sor. Törvénytisztelő állampolgárnak márpedig kötelessége az államrend megzavarására történő törekvést haladéktalanul jelezni. Hátmég, ha Házelnök, és ebbéli minősége valamint mennyisége a Szolgálatok felügyeletére is feljogosítja.
Ilyenformán Kövér László ismételt meghurcolása teljességgel megalapozatlan, légbőlkapott, szemenszedett és visszataszító.
67.1.7. Akinek viszont nem inge, semmiképpen ne vegye magára.
67.2. Punk’s not dead rovat
Én nem tudom, hogy az ausztráloknál mi van a levegőben, por, persze, meg a rettenetes redneckeskedés, de ez az ultrakemény, extrafeszes punkulás, amit ők ráadásul pub rocknak hívnak, mintha nem lenne most más kontinensen. Én már a C.O.F.F.I.N.-tól is zokogok, dehát ez meg aztán: