444.hu, 2021. november 25.
UJ PÉTER
66.0.1.
„Meleg van
Nappali barlangomban
Kint tiszta ősz
Merjek-e kimenni?
Fázni fogok?
Eső esik?
Engedem-e?
Mert barlangomban meleg van
Kint élet van
Merem-e?
Mert barlangomban meleg van
Mily meleg ez?
Jobb mint kint az ősz?
A színes leveleivel, eső illatával
Szél fújásával.
Levél elhagyja az ágát.
Megyek.”
66.1. A divat mondja meg, hogy ki vagy
66.1.1. Nehezen tudnám – és miért is akanám! – el-elvitatni aztatat a Tényeket (lolcsika!), hogy az időrendben közvetlenül mögöttünk helyet foglaló egy (ein) hét (A Hét) esmént a Mészáros családé. „Mié’?! Mié’?! Mié’?! Az az előtti hét ugyan ki másé lett volna?” – kontrázhatna a figyelmes és empátikus olvasó, aki labzártakor még alighanem Kelemen Ex-Beatrix Beus „Létezésünk csodája” (vagy csordája?, bizisten nem emlékszem) című versének múlni nem akaró utóhatása alatt van. (Az orbánizmus lírai konpetenciáját már lemértük – mertük lemérni – a Nélküled c., némileg minőségproblémásnak tűnő verselmény futballnótából nemzeti póthimnusszá kanonizálása kapcsán.)
Dehát, úgy ánblokk generalice cuzámmen minden hét az övéké 2010. (kettőezertízes esztendő) április 25. óta uszkvekvázi! – rekontrázhatná önnön kontráját a már említett, közéletileg penge, ám némileg morózus olvassó az ellenzéki véleménybuborékjából kifele. (V.ö.: Kik laknak az ellenzéki véleményszódában?)
66.1.2. Mégis – próbálnám visszavenni a kezdeményezést – itt mintha valami minőségi hogyishívják (ugrás? a mélységbe?) volna, bontakozna kifele, mint élien a ripliből: a matematikusperformansztól a Zuckerberg-bonmot-n át a Dsquared2 Icon pollóig tartó ívre célozgatnák, amely csattanóssan végződik a múlt heti, Rogán Cili és a spanyolba bújdosott hercegi pár fénykorát megszégyenittő bulvárralliba: Golden Delfön, Lüi Voátó bakkancs és végül az Andi-bájböl.
Mindegyikről külön könyvöt lehetne írni, persze.
Meg persze (talán még perszébb) az is igaz, hogy minek.
66.1.3. Ha amúgy Gulyás Mártonossan problematizálni szeretném a magyar Cukkemberg erőssen kveszcsöneből sztájlcsojszait, akkor leginkább azt tematizálnám, misszerint némileg kevéssé érthető, hogy a bőven ötvenplusszos (pluszmínusz hatvan), sportosnak kevéssé nevezhető testalkatú, kúlnak még kevésbé nevezhető imázsú murtimirriádos választása (csojsz) miképpen eshetett éppen ezekre az inkább föltörökkvő rapperok, középgazdag családokből üttődött dekadensnyugati tinnilányok és szép reményű, ellenben nagyon hülye hajú iffifocisták budoárjába és toalettjébe illő darabokra?
Vagy ahogy azt a fent említett ellenzéki véleményszódában tömörebben fogalmaznák: szarvasmarha underwearban.
66.1.3.1. A Forbes meg a Top100 után topp 1-re tör a bakkancslistán?
66.1.3.2. Talán sörslafamm alapon Andi dobott be valami duplacsavaross, kvázi-palackposta értékű izét? (Free Andi?)
66.1.3.3. Vagy pont benéztük az egész mifenét, és valójában itt a tökéletes trúságot sikerült bakkancsba illetve pollóba fogalmaznia az ösmeretlen sztájlisztnak: a felcsúti gázmen éppenhogy full önazonosra vállalja magát, és a legfrissebb kelet-európai parvenüdivat trendjét igyekezett telibe trafálni. Vélhetően sikerrel. Ha a közeljövőben Philipp Plein márkájú kristálykoponyás cuccokat is látunk feltűnni a 2Rule márka alapító atyján, akkor semmi kétség: ez utóbbi a helyes megfejtés.
66.1.4. Ebben az összetett szociokultukriminális jelenséghalmazban persze talán a sztájlcsojsz a legpötibb porbléma. Az csöppöt nehezebben lenyelhető, hogy a bakkancsos fesönsztétment úgynevezett jótékonykodási esseményen bírt sorra kerülni sérelmünkre, amikoris a Nemzet Nagytőkése mentőautót adományozott a mentősöknek, ha jól értettem. A cikkekben itt-ott már az ország legtöbböt adományozó nagylelkűjeként aposztrofálják a bakancsistát, ami hát annyiból zavarólag hat, hogy a nagyon nagylekűség vádja aligha áll meg abban az esetben, amikor az adományozó magánvagyona (ha magánvagyon egyáltalán!), amiből közcélra adományoz, eleve közvagyonból van. 99,8 százalékban.
Márpedig ha Lőrinc végtelen mirriádjaiból kivonjuk a köszpénzt és Orbán Viktort, akkor marad egy kis, virágzó, felcsúti gázkészülékbiznisz, alighanem. Lüi Vuátó bakkancs abból is kijönne, egyébirránt.
66.1.4.1. Aki a közvagyont elteszi, aztán a nagyon kis töredékét visszaadja, az nem adományozó, hanem.
66.1.4.2. Notta benne és summa summárum: ha a köszvagyon kisebb mértékben talált volna magánná alakulni a magyarság legutóbbi viharos évtizedei során, akkor mentőautót se nem kéne adományozni, hanem volna az rendesen, büdzséből. Köszpénzből, ha úgy tetszik. (Tudomtudom: ha a grószmutter mentőautó volna…)
66.2. A tökös férfiak kitermelése
66.2.1. Az Andi-bájbölt nem nagyon piszkálnám (bottal se), adja az magát; már tényleg olyan, mintha direkt az ellenzéki szavazó bőszítésére dobták volna be (kik?), így választás elé, vagy a bizonytalanok meggyőzése végett, hogy aki eddig hajlandónak mutatkozott volna elviselni így-úgy a rendszert, az kapjon gyorsan a fejéhez, szentségeljen egyet, és rohanjon a fészerbe egyenesíteni a kaszát.
Tehát ez alapján mégis a duplacsavaross sörslafamm-forgatókönyv érvényesülne a fenti sztájlcsojszügyben, miszerint Márki-Zay és Gyurcsány gondosan fedett Mata Harija mesterien kavarja, és a léprecsalt Lörincet viszi befele egyre a málnásba.
Mindenestre Orbán jobban tenné, ha odafigyelne a felettébb multitálentomos Wonderwoman aggodalmára, miszerint a „mai társadalom nem termel ki tökös férfiakat”, és késedelem nélkül újranyittatná a tökösférfitárnákat a Mecsekben, megkezdendő a kitermelést.
66.3. Súlyos hangok
66.3.1. Egy pillanatra ideidéznánk a talán Várkonyi Andinál is jelentősebb vagy vele mindeképpen összemérhető politikai gondolkodót, Orbán Balázst, az összeurópai közös nyaralás ismert ellenzőjét, aki a Matthias Corvinus Collegium ironikusnak szánt médiaösszejövetelén fejtette ki azt a gondolatát vagy micsodáját, miszerint biztosítni köll, hogy „a jobboldali hangok is kellő súllyal jussanak el a magyar emberekhez”.
A hangok kellő súllyal történő eljuttatása tekintetében ugyan vannak aggodalmaim, az igazán súlyos hangok, a mázsás, mocsári, varacskos riffek, a doom- és a sludge metál feltétlen rajongójaként is, de egyáltalán nem bánnám, ha végre jobboldali hangokat juttatnának el az emberekhez (akármekkora súllyal), ehelyett a kritonacionalista álfutballhuligán-hőzöngés helyett.
66.4. Half krajczár, half nóta
66.4.1. Kapcsolódó témában tartott még nagy standupműsort a jónevű Megafon-kezelő, Kovács István, akit azzal bízott meg az Első Humorista, a Fő Polgárpukkasztó, hogy köszpénzszázmilliókat utalgasson a baloldali, globalista liberáldiktátor Facebooknak, csak úgy, brahiból, tök fölöslegesen. Persze, el akarná ő juttatni a gondolatot, kellő súllyal, csak az a baj, hogy nincs mit eljuttatni, többnyire.
Pedig azt aztán tényleg nem köll bizonygatni, hogy kerek e világon nincs az az irdatlan kreténség, amit a Facebook el ne juttatna kellő súllyal akárkinek. Igaz-e, Qanon Sámán testvérem?
Szegény Kovács, akinek az a dolga, mondom, hogy százmilliókkal etesse a Facebookot, totál készen van, persze, és úgy gondolja, hogy az „egy mindent átszövő rendszer”. (Mi nem az?) Illetve: „…folyamatosan azon dolgozik, hogy a történelem szemétdombjára dobja azt, amiben mi, nemzeti, jobboldali, konzervatív gondolkodású emberek hiszünk.”
Én nem tudnám innen, a Kárpátok lángoktól ölelt micsodájáról megmondani, hogy mit akarna M. Cukkemberg, mindentátszövőnő hova dobni, de azt látom, hogy ki kaprigál a történelem szemétdombján vadul, és kukorékol harsányan minden üvegcserép láttán, aztán a pénzünkből milliókat fizet a Facebooknak, hogy hirdesse: megvan a gyémántfélkrajcár!
66.5. Katiban a gyerek
Legutóbbi hírlevélkémben némileg illetéktelenül parafrazáltam az „áll, mint Katiban a gyerek” népi szólást, miszerint (65.1.1.) „logikailag áll minden, mint Katiban a családtámogatási politika eredménye”. Kedves olvasó hívta föl a figyelmemet arra (és én mostan közművellődési célzattal fölhívom mindenki figyelmét), hogy a Kati az nem Kati, hanem kati, merhogy Balázs Géza szerint (na, arra sem fogadtam volna, hogy őtet még forrásként fogom itten használni) kati nem más, mint: xxxxx.
66.6. (The Number of the Beast) Sludge metál rovat
Na most végre hallgassuk már meg, milyenek azok a súlyos hangok: a műfaj legsúlyosabbjaként tételezett Feszítővas zenekar legsúlyosabb száma.