444.hu, 2021. november 4.
UJ PÉTER
63.1. Vesztünkre esküdtek ádáz hatalmak
63.1.1 Többször emlegettem már ittütt – sajna, volt rá alkarom – az első világháború utáni, echte nácizmusban kulmináló német szélsőnacionalizmus ideológiai alapvetését, a hátbadöfés- avagy tőrdöféselméletet, amelyet minden idők egyik legkitűnőbb katonai vezetője, egyben a huszadik század egyik legsötétebb és legkártékonyabb politikai figurája, Erich Ludendorff tábornok, aki egyszerre – bár nem egyidőben – volt Hitler és Lenin fontos mentora, nagy összeesküvéselmélet-hívő és – kreátor személyesen alkotott állítólag, egyébként a saját szempontjából némileg érthető módon.
63.1.2. A zsidók/szabadkőművesek/kommunisták/futballbírók/Soros által hátbadöfött nemzet toposza Ludendorff eredetijéből széjjelterjedve, mutálódva, újabb és újabb gondolatvírusokat (mémeket) létrehozva elterjedt az egész világon, a régióban persze különösen népszerű, mert itt aztán bőségesen rendelkezésre áll megfelelő mennyiségű történelmi tragédia, sértettség, bosszúvágy, félelem, ami az ideológiai kórokozónak ideális (hah) táptalaj.
Magyarország pedig abban a különösen balszerencsés helyzetben volt, hogy világháborús vesztesként, németszövetségesként az eredeti Dolchstosslegende-t dolgozhatta át saját használatra, minimális módosításokkal (még a Gulyás testvérek klasszikus Isonzó-dokumentumfilmjében is felmondják az öreg, obsitos frontkatonák), miszerint a világháborús vereség/Trianon/ a Monarchia bukása a szabadkőművesek/zsidók/szocdemek/etc-k műve volt; az Orbán-kormány által kitüntetett történész szerint ez nem is vitás, hanem tény, Orbán maga pedig éppen 23-án rettegtette közönségét – amolyan pót-Kövér Lászlóként – a nemzetet rendszeresen hátbatámadó baloldal rémével.
63.1.3. De most nem a hazai retro-protonácizmus gyökereit (vannak neki) akarnám itten kutatni, hanem inkább a globális összefüggeszkedésra hívnám fel a figyelmet legitt, miszerint válsággal bőven sújtott korunkban, a nyugati típusú (liberális) demokrácia alapértékeinek, intézményeinek, satöbbijeinek valamint a józan észnek igen széleskörű, nagy értékre elkövetett, folytatólagos megkérdőjelezése idején természetesen a hátbaszúrásnál archaikusabb összeesküvéselméletek is előbújtak újra. A Guardian brit médiákum péládul a hétvégén szörnyűlködött, hogy Éric Zemmour, a francia szélsőjobb, egyébként algériai zsidó családból származó, az Orbán-sajtóban is rendszeresen körülrajongott új üdvöskéje (a köszönet a magyar sportújságírásnak ezért a gyönyörű szóért), a tavaszi elnökválasztás egyik esélyese a Dreyfus-ügyet (Az Ügyet) is pedzegetgeti, miszerint zsidó származású tüzértiszt XIX. századi esete, khm, minimum gyanús. Miközben a nácikollaboráns Pétain marsallt már régen rehabilitálta magában a tavaszi francia elnökválasztás – amúgy korszerű populista politikushoz méltóan lelkes összeesküvéselmélet-hívő és -terjesztő – esélyese.
63.1.4. Ugyanitt volt már szó a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéről (55.3. Száz év összeesküvés), nagyjából ugyanabban a korszakban vagyunk megint, oda mentünk vissza. Ez némileg megnyugtató, talán sikerül agyilag megkapaszkodunk a XIX. század környékén, és nem normálisodunk vissza mondjuk a boszorkányperekig.
63.2. Gyere, normális!
Ha már normálisodunk… A hazai átlagot is meghaladóan mulatattó pillanata volt a magyar közéletnek, amikor Pataky Attila táncdalénekes hitet tett a normalitás mellett. Többször is egyébként, és – mekkora szörpríz! – némi hátbaszúrásozással kísérve. A normalitás orbánista nyelvjárásban a homofóbiát, a xenofóbiát és a radikális nacionalizmust, de leginkább Orbánt jelenti, tehát nincs ezzel semmi baj, mostanában elég sok könnyűzenész megy át ezen a megnormálisodási folyamaton, talán nem teljesen függetlenül attól a furcsa jelenségtől, hogy a megnormálisodást rendszeresen követi néhány nap ráhagyással egy-egy apró bekezdés a Magyar Közlönyben, amely az szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma kisebb, hét-nyolc számjegyű összeggel tartja szükségesnek hozzájárulni a megnormálisodott művészeti tevékenységének további kivirágoztatásához. A haza feltétlen üdvére, nyilván.
Tehát a normalitás mellett hitet tenni árbevétel szempontból is racionális lépésnek tűnik, márpedig Patakyról szakmaszerte tudott, hogy nagy figyelmet fordít a pénzügyi fenntarthatóságra.
Viszont, ha a letűnt idők távolából fülünkbe csöng még a szó (normalitás) eredeti jelentése, akkor mégis volna valami bája annak, hogy Pataky, az ember, aki kilencvenes évek derekán zebracsíkos ágyékkötőben, kalózkendővel a fején, fehér bőrdzsekiben az őrülteket szólította maga mellé, volt némi afférja a szervezett bűnözéssel, zálogháztulajként és S-merdzsós kivagyokénként, öltözői pisztolyrántós westernt játszott Zámbó Jimmyvel, aztán lett hitelkárosult, rabolták el ufók, csapott bele gömbvillám, majd szíriuszi fénylényként született újjá, szóval hogy éppen ő lett a normalitás nagykövete. Keresve (sokat keresve!) sem találhatnánk jobbat.
63.3. Heavy Metal rovat: Árnyékszék
63.3.1. Nem egészen véletlenül, régi Waszlavik-felvételek után kutatva találtam rá erre az egy éve Youtube-ra került, 82-es koncertdokumentumra, amelyen az ős-Bikini (Beatrice akkor már nem létezett, de ettől még az ország legnépszerűbb zenekara volt, és a közönség nyilván azért ment, azt követelte), a Bizottság, a Rolls Frakció és a Neoprimitív tagjai hülyéskednek össze hat számot, meglepően jó hangminőségben.
Waszlavik Ullmann Mónika-produkciója (az Írtam a bátyámnak egy dalt a BoneyM Daddy Cooljának dallamára) a Beatrice feloszlás előtti korszakának állandó száma volt.
63.3.2. A korszak nagy ellenálló, be-betiltott zenekarai mellett ma már mellékszereplőnek tűnhet a Neoprimitív. Pedig a Közgáz-hallgatókból verbuválódott és elsősorban egyetemi rendezvényeken híressé vált paródiazenekar sokkal direktebb, politikusabb, kritikusabb dalszövegeket nyomott annak idején, mint a legendává vált kollégák. A közgazdászhallgatóknak inkább hajlamos volt talán elnézni a diktatúra, hogy kigúnyolják a rendszer álproletár álkultúráját:
„Apám lángész, anyám háztartásbeli
Nyugdíjas már, a fater még mindig veri
A kistestvérem, már régen elfogyott
Lesz majd másik talán és abból én is kaphatok
Apám tégla, anyám edzett talpnyaló
Eljut hozzá/juk az információ
Szavuk harcos, eszük ehhez túl kevés
Az hogy ők így élnek, egy társadalmi tévedés…”