444.hu, 2021. október 28.
UJ PÉTER
62.1. Idegen kívüli lényeg
62.1.1. Az ellővállasztás hetekig fújt ellenzéki euphoria-, vélemény- és luftbalombuborékját ha nem is pukkaszotta kifele, de azért meghogyishívjákolta kicsit a jó okt23.
Nem mélyelemezném meg a szuperintenzív termesztéstechnológiától termésrekordra álló sárkányfogveteményt, azt meg pláne nem, hogy miért alakulhatott úgy, szép fokozatosan, de világos trenddel, szigorúan monoton, hogy már tulajdonképpen csak szélsőjobboldali és mégszélsőjobboldalibb műsorszámokkal lehet kiállni ezen a nemzetinek nevezett (gyakorlatilag meg, hát látjuk) ünnepen.
De: az azért talán világossá válhatott (előválasztási euforikusoknak), hogy Magyarországon nagyon-nagyon sokan vevők még a boldog emlékű harmincas (húszas, negyvenes ) évekből szalajtott „termeszek rágják a nemzetet” retorikára, az „innen üzenjük az el a kezekkelre”, a mindennapi élet-halál harcra.
2010 óta minden nap újabb küzdelem a nemzet megmaradásáért, és minden nap győzelem persze, de mindig hajszálon múlik, és a küzdelem erőssége folyvást fokozódik (szig. mon. megintcsak, mint minden), a Mohácsi vész megszorozva 1849-cel és az egész a tatárjárásodikon. Ez van itten éppen. És még ez is lesz, én úgy látom.
62.1.2. Ha lehet egy kicsit orbánkodnom – és miét ne lehetne – javasolnám, hogy acélozza meg lelkét az olvasó, mert itt tavaszig lesznek még idegen érdekeket szolgáló mamelukok, farizeus famulusok, fabuláló lupusok, migránspárti boseviki balfékek, libernyáksi takonylelkű ratyisimogatók, el sem tudjuk képzelni, micsodák, az orbáni fantáziavilág – tapasztaljuk sűrűn – kimeríthetetlen. Vagy kimerítő.
Az alaphang megvan: keményebb, mert mindig egyre keményebb (szigorúan monoton), már egy-két órával a fősámán előadása után jöttek sorban a révült hívek válogatott gyalázkodásokkal. Ennyi a taktika megen. Működni szok.
Az átlag orbánista már valahol ott van fejben (mivel ezt hallja), hogy az ellenzéknek (vagy Orbánon kívül bárkinek) alapvetően semmi keresnivalója a magyar demokráciában, illetéktelenül avatkozik be a választásokba.
62.1.3. Ragadjuk ki mégis a legfontosabb részt a nagy Orbán-beszédből. Talán ez az:
„És azt se felejtsük, akárki volt is az ellenfél, akárkivel is kellett szembefordulnunk, a baloldal mindig a hátunkba került, és ott ártott, ahol csak tudott. Mindenki láthatja, megint szervezkednek és fenekednek, szórják a békétlenség, a gyűlölködés, a viszály és az erőszak magvait. Ellenfeleink azt hiszik, ha báránybőrbe bújtatják a farkast, akkor nem fogjuk felismerni. De mi rögtön felismerjük: tudjuk róla, hogy farkas. Azt is tudjuk, hogy a farkas meg fogja enni a nagymamát, sőt már meg is ette, ezért tűnt el az »összefogás« bendőjében mindenki, aki a farkassal cimborált, és higgyék el, van ott még hely az újabb és újabb percemberkék számára. Írva van: Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok. Gyümölcseiről ismeritek meg őket. A jó fa jó gyümölcsöket, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöket terem. Valóban, a baloldal fáján csak baloldali politika nőhet. Csak egy baloldal van, akárhányféleképpen is maszkírozzák magukat. Hazugságokkal kezdik, erőszakkal folytatják, és csődöt hagynak hátra. Akik tizenöt évvel ezelőtt az emberek közé lövettek, ma újra színpadra készülnek. És valahol a »Nagy Víz« túlsó partján készülődik már Gyuri bácsi is. Amikor kellett volna, nem jöttek; most, hogy nem hívtuk őket, itt vannak. A megszállók most nem ránk akarják erőltetni a komisszárjaikat, hanem meg akarják választatni őket. Most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. Azt hiszem, félreértettek bennünket. A meghívónk a szovjet megszállás alóli felszabadításra szólt, és nem arra, hogy beavatkozzanak a demokráciánkba.”
62.1.4. Jó, hát a mindig hátunkba kerülő baloldal azért nem is annyira finom utalás a protonáci ideológiai alapvetésre, miszerint Dolchstoßlegende, ugye, a nemzet hátbaszúrása, a német eredeti (?) számtalan helyi variációt inspirált, magyar verziója (Trianon a szabadkűművesek műve etc.) orbánista körökben is igen népszerű.
62.1.5. De aztán van itt ez a nem enyhén Sárbogárdi Jolános képzavar-Himalája-óceán, hogy a báránybőrbe bújt farkas előbb elszórja a gyűlölködés magvait (sárkányfogvetemény!), aztán megeszi a nagymamát, majd a cimboráit, végül a percemberkéket, akikből még továbbiakat is fogyasztana, de ezen a ponton báránybőrbe bújnak a hamis próféták is, ám ez vélhetően már másik báránybőr, vagy a már benne lévő farkas összehúzta magát. Ezek a báránybőrbe bújt farkas-hamispróféták aztán gyümölcseikről ismerhetők fel, mert közben, úgy tűnik, fává változtak, báránybőröstül, nagymamástul, percemberkéstül, és éppen gyümölcsöket teremnek. Fölismerhető, baloldali gyümölcsöket. Végül ezek a felismerhető gyümölcsű fák ismeretlen okból elmaszkírozzák magukat.
Na most ekkora baromságot, ilyen mennyiségben összehordani már-már költői tehetségre vall (Parti Nagy Lajosnak van alibije?), dehát ebben a szubkultúrában, amely a Nélküled című dobhártyahasogató dalolmányt Új Himnusszá emelte, aligha tűnik abszurdnak ez a stílus. Az anyanyelv is csak a nemzetközi bolsevizmus elleni harc eszköze, semmi más.
62.1.6. Még egy pontot, de tényleg csak egyet tartalmilag is vizsgáljunk: „Most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk.” Nekik. Mondja az ember, aki többet költött Facebookra, többet szerepel rajta, mint a teljes magyar politikai élet valaha, aki Facebook-emojikkal, Facebook-tipográfiával indít homofób népszavazási kampányt, reggeltől estig Facebook-videózik, Facebook-posztolnak neki szorgos facebookolók a Facebook-biztos Facebook-osztályán.
NEKI van Facebookja.
Szokásos megyekettes tempónak vélhetnénk a dolgot: hátulról belerúg valakibe, aztán amikor a bíró odanéz, földobja magát, és negyedóráig jajgatva fetreng, hogy bántották. Szokásos. De nem is megyekettő, annyiban, hogy nemzetközi trend. Trumptól a lengyelekig versenytóbégatnak a legsunyibb kretenségek legmániákusabb terjesztői, hogy őket cenzurárorzzák a bigtechek. Miközben jelentős dokumentáció gyűlik arról (Facebook papers), hogy éppen az ő agyrémeik tartják mozgásban az egész Facebooknak nevezett, gigantikus őrjöngés- és kreténségfasztivált.
62.1.7. Nem kell nagyon erőltetnünk a memóriánkat: idegen hatalmak eddig is beavatkoztak folyvást, IMF, USA, Brüsszel, Soros, megint Brüsszel, megint Soros, és így tovább, körbe-körbe.
Most úgy tűnik, megint ez lesz a fő csapás. Talán Babis utáni óvatosság. Most (megint! szig. mon.) mindenre ezt kell ráhúzni: külföldi beavatkozás.
Erről egyébként halálbiztosan, mindig föl lehet ismerni az autokratikus/diktatórikus/önkényuralmikus rendszert/politikát. Folyton az idegen befolyás ellen küzd. Hallgassák meg Ceausescu utolsó beszédét! Elmenne bármelyik Orbánnak.
Szóval, Kovács Zoltán pártszolgálatos kapcabetyár és címeres csirkefogó már abban is EU-beavatkozást lát (a választásba), hogy a 444 kiadója az AFP francia hírügynökséggel megnyert egy EU-s pályázatot, és tényellenőrző oldalt indít. Nekihevült párttársai már cenzúrát is ordítanak. (A cenzúra: egy oldalon cikkek jelennek majd meg, hetente akár több is, jellemzően nem közéleti témákban, egyébként.)
Viszont Orbánéknak igazuk van. Az EU tényleg durván és egyoldalúan avatkozik be a magyar közéletbe évek óta. Tudniillik eurómilliárdokkal finanszírozza a rendszert, amely a (lopott) pénzből rendesen költ tisztességes (nem tolvaj) magyarok lejáratására, megfélemlítésére illetve megtévesztésére.
62.2. Elnézést a benézésért
Legutóbbi hírlevelemben (61. Ellenségmenedzsment a gyakorlatban, 61.1.2. pont) svéd mesefilmnek tituláltam a Barbapapát. Ráadásul még külön is írtam, Barba papának, mert magyarul úgy van értelme. Az igazság ezzel szemben az, hogy a Barbapapa francia rajzfilm, sőt amerikai-francia szerzőpáros műve. Francia nyelvterületen (Belgium, Luxemburg, Franciaország) élő olvasóink azonnal jeleztek. Pedig nem szoktam meglehetősen ementáliszerű memóriámra hagyatkozni, jól is néznék ki, inkább utánanézek az ilyen címeknek, linkelt, említett produkcióknak/részleteknek. Itt is csak a videót kellett volna végignézni, de valahogy annyira svéd volt a fejemben…
62.3. Heavy Metal rovat:
A metál műfaján belül valahogy az önironikus produkciók nem annyira gyakoriak, előfordulnak persze, de ritkán. A Red Fang viszont a legönironikusabb és legviccesebb vonalból való, rendre minivígjátékokat készít videoklipként. Legújabb videójában ráadásul egy csomó stoner-doom-legenda is komédiázik, pedig ők aztán végképp nem szoktak.
Holnap lesz 41 éves az Ace of Spades! (10. hírlevél: 10.6.)