57. A kereszténydemokratúrautokratisztán bukásáró

57.0.1. „A normalitás forradalmát nehéz hülyékkel megvívni.” (Lao Ce Tung)

57.1. „Rendezni végre közös sárkányfogveteményünket” rovat: A matematika haszontalanságáról

57.1.0. „És ezt miből számolta ki?! Matematikus ön?” (Mészáros Lőrinc)

57.1.1. Az ádáz, itt-ott már-már ölre (négyszögölre) menő ellővállasztási küzdelem vitathatatlanul legszórakoztatóbb momentuma (XDXDXD), természetesen a Tóth nevű zuglói hogyishívják (itt egy perképes kifejezés állott, most kőhalom)… őőőőő… megvan: Feddhetetlen, sőt A Feddhetetlen, mint A Rettenthetetlen. A Sebezhetetlen. Vagy a Bárdolatlan. Tehátszóval fussunk neki még egyszer: a legszórakoztatóbb momentum a zuglói Feddhetetlen se-lenyelni–se-kiköpnijén kívül (amely se-lenyelni–se-kiköpni sokat elárul a technikai kényszerkoalíció morális szilárdságáról, működő- és kormányképességéről, nem mintha ez utóbbi tesztje reális lehetőség volna), az az odaadó licitálás, főleg miniszterelnök-jelölti (LOL) szinten, hogy ki mekkora dérrel-dúrral, óggal-móggal, svunggal, rössel, meg milyen módszerrel, szerszámkészlettel satöbbivel szerelné/bontaná az orbánizmusisztánt széjjelfele. (A NER rövidítés használatától mindenkit eltanácsolnák, mert az, mármint a használat, éppen Orbán nagy nyelvpolitikai győzelme volna.) Az orbanizmo lebontása természetesen ceterum censeo szintű neccesse est, ohne any skrupulus óder purparlé, de egy (1) – minimum! – logikai hibára hadd hívjam föl a figyelmet legitt, mielőtt tökig olajosan, reményektől fűtve alámerülnék a rendszerszétszerelőaknába.

57.1.2. Ha igaz az, és tegyük föl, hogy igaz, mivelhogy igaz, hogy az orbánizmus autokrácia vagy féldiktatúra, avagy féldiktatórikus autokrodemokrácia, vagy hibrid autokratúra, vagy kereszténydemokratúra, illiberális cserkészdzsembori és pszeudokatolikus vadászvilágkliállítás vagy valami ilyesmi, márpedig minima kalkula (esztmiből számol taki?) valami ilyesmi, még az ellenzéki jelöltek is rendre erről beszélnek, mondom, indokolt módon, meg különben is, akinek szeme van, láthassa, füle van, hallhassa, még maga Orbán Viktor is megmondta többször: tehát olyan országban élnánk, amelyben a hagyományos (nyugati típusú avagy liberális) demokráciák bizonyos intézményeit (jellemzően a hatalommegosztás intézményeit) kiiktatták, megszüntették, bedarálták, megszállták, eljelentéktelenítették. (Kívánt rész aláhúzandó.) Tudjuk sorolni reggelig: a sajtó jó része kézivezérelt Orbán-közlöny, az állam erőforrásait a miniszterelnök és köre korlátlanul használja politikai műveleteihez, az igazságszolgáltatás kulcsfontosságú intézményei közvetlen kormánybefolyás alatt állnak, így aztán az állami vagyon (vagy akár bizonyos magánvagyonok) egyes elemeire akkor teszik rá a kezüket a miniszterelnökhöz megfelelően közel álló személyek, amikor akarják, illetve dehogy: amikor erre utasítást kapnak; a nemzetgazdaság messziről is jól látható szelete már ezekhez figurákhoz vándorolt, akikről a közvélemény többsége nem csak sejti, de pontosan tudja is, hogy csupán strómanok, azaz bűncselekmények elfedésére használják őket; tehát több százmilliárd forintos értékű, névleg a fent említett közelállók magántulajdonában lévő, a magyar gazdaságot átszövő, annak erőforrásait szívogató vállalatbirodalmak jöttek létre; és akkor még hosszan matathatnánk a hatalmi rendszer mindenféle csápjai körül (pénzt osztanak a jóknak, és megszorongatják az engedetleneket), a tízezer alatti településeken gyakorlatilag minden hatalmi szálat kézben tartó Simonka-, Boldog- és Voldemort-típusú networkokig. Tehát tök világos: ez aztán a legkevésbé sem (liberális/nyugati) demokrácia, hanem valami egyetlen személyből induló (vagy abban végződő, mindegy), elsősorban ennek a személynek hasznára működő sajátos hatalmi rendszer. Valami autokráciaféle.

57.1.3. Na most, és itt van az emlegetett a logikai hiba: az ilyen rendszer, éppen a felsorolt, és tényfaktuálisan realitáscsekkolható tulajdonságainál fogva nem szokik, sőt nem tud szavazófülkébe történő minapi besétálás és függöny mögötti ikeszelgetés módszerével megbuktatódni. Mielőtt fölkapnánk a rendszerszétszerelőoverált, és megindulnánk a szervízakna felé, gondoljuk ezt át csöppöt. Tudniillik a fent skiccolt hatalmi rendszer legfőbb törekvése éppen az, hogy ilyesmi, mármint bukovári, ne fordulhasson elő. Ennek érdekében pedig gyakorltilag bármilyen erőforrást fölhasználhat és föl is használ: a titkosszolgálatoktól az illegálisan megszerzett anyagi javakon át, a legkisebb településekre is eljutó hálózatokig. És ha van, amiben a rendszer nagyon hatékonyan, dinamikusan és eredményesen működik, akkor éppen ez az. Önmaga fenntartása. Nincsen más célja neki.

Tehát, szörpríz-szörpríz!, elég szavazat ellene sosem lesz. Valahogy nem fog kijönni. Ha máshogy nem, majd beállnak elénk a kopaszok. Lefagy a valakinek a valamije. Megváltozik a szabály. Elüti egy nyugdíjas osztrák villamosvezető. (Egyébként, azt említettem már, hogy a szavazatokat is Orbán számolja?)

57.1.4. Lehet itten matekozni (matematikus ön?), Dobrev-módra (az hány százalék Gyurcsány?), hogy hányharmaddal bontható le a hányharmad. Ez nem ilyen matekos buli lesz, sajnos. Tudniillik a matekos bulit demokráciának hívják. Ha a rendszer leszavazható és szétmatekozható, akkor az nem autokrácia. Akkor miről tetszünk beszélni? Ha viszont autokráciázni tetszünk (és szerintem egyébként ez az indokolt viselkedés), akkor ne tessünk matekozni.

De előbb persze azt kéne tudni eldönteni, hogy ki kinek a lófejét ássa el Zuglóban.

57.2. Pihentető heavy metal alrovat

57.2.1. A dél-norvég (oximoron!) Ask Carol rockduó hetvenes évek ihlettte pszichedelikus rockot játszik, ami nem nagy meglepetést, mert most mindenki azt játszik. Viszont az Ask Carol isten háta mögötti helyeken, sőt, még teheneknek is!

Egyébként vizualice meg ezt nevezem én cihedellikus rokknak!

57.3. „A sír, hol nemzet süllyed el” irodalomkritikai rovat: A metaabszurd turbógroteszk születése (és halála)

57.3.0.0. Manapság, rohamosan bulvárosodó és bulvárosodva rohanó, mobiltelefont nyomkodó világunkban, amikor Mozart, Bach és Lezsák Sándor helyett az asztalra semmit le nem tévő valóságshowsztárok és falatnyi fehérneműben pózoló „hölgyikék” folynak folyvást a médiából (meg a piffpuff-dirrdurr, vérerőszakszexpornó), fájó hiátus a színvonalas nívójú magasirodalmi alkotások illetve ezek nem kevésbé remekbe szabott, komoly, messzi jövendővel jelenkort összevető, szakmailag és műveltségében egyaránt mélyen megalapozott kritikái.

Ezt a lyukat igyekszem most önnönmagammal betömni ezúton, amikor kortárs irodalmi művek elemzésével kívánom Önöket kulturálissan magasabb szintre juttatni vadonat új, hiátuspótló rovatunkban.

Kezdjünk is bele a kulturálódásba, amíg nem késő!

57.3.0.1. „Kamaszok fociztak egy alkalommal a salakpályán a kormánytagokkal, Orbán épp cserében várakozott a pálya szélén. Az egyik tizenöt év körüli fiú kivezette a labdát az oldalvonalon túlra, mire Áder rászólt, hogy kinn volt a labda. A srác illedelmesen odaadta Ádernek a labdát bedobáshoz, mire Orbán odalépett mellé, és azt mondta: »Tanuld meg, az ellenfél mindig hazudik!«” (Kónya Imre: …és az ünnep mindig elmarad?, Történetek a rendszerváltástól napjainkig; idézi Rényi Pál Dániel: Győzelmi kényszer)

57.3.1. A hét prózai műve az alábbi, nem könnyen meghatározható műfajú írás, talán pszichopatológiai miniesszé, amelyet maga Orbán Viktor, Magyarország tizenegy éve hivatalban lévő orbánviktora jegyez. Abban nem vagyok biztos, hogy ő lenne saját kezűleg a valódi szerző, a nyelvezet több ponton emlékeztet a Rogán-minisztériumban sorozatgyártott közleményekére.

57.3.2. „A Miniszterelnöki Sajtóiroda közlemény

Budapest, 2021. június 28., hétfő (OS) – Orbán Viktor: Az elüldözött egyetem Budapesten (Szamizdat 13.)

Kizökkent az idő! Konferenciát tartottak Budapest belvárosában, mégpedig a CEU épületében, a Nádor utcában. Évek óta azt hallom a liberális politikusoktól és az őket támogató médiumoktól, hogy a magyar kormány bezáratta, és elüldözte az egyetemet Budapestről. A híradások szerint szeptember 16-án és 17-én sajtónyilvános, nemzetközi konferencia zajlott az egyetem budapesti kampuszán, amelyen a liberális akadémiai és politikai élet jeles képviselői is részt vettek. Hogyan történhetett meg mindez? Úgy, hogy akik eddig az egyetem bezárásával kampányoltak, nyilvánvalóan nem mondtak igazat. Mi, magyarok, nem lepődünk meg, mert tudjuk, hogy hogyan dolgozik Soros György és csapata. A magyar spekuláns mindig értett ahhoz, hogy az üzleti vállalkozásai elleni fellépéseket úgy tüntesse fel, mintha azok szörnyű társadalmi igazságtalanságok vagy éppen a személyével szembeni gonosz, antiszemita támadások lennének. De vajon mit gondolhattak azok a jónevű kutatók, politikusok és értelmiségiek, akik megjelentek és előadtak a konferencián? Vajon hogyan egyeztették össze egyetemi fellépésüket azzal a hazugsággal, hogy a CEU-t a magyar kormány elüldözte Budapestről? Vajon mit éreznek most ezek a tudósok, szakemberek, politikusok, akik egész szakmai hitelüket elveszítették azért, mert felültek a Soros György és globális hálózata által terjesztett hazugságnak? Kínos, nagyon kínos. Talán erről is kellene szervezni egy konferenciát a CEU budapesti kampuszán. Magyarországot a Soros-egyetem kapcsán azért támadják, mert nem hagyta, hogy a spekuláns milliárdos továbbra is visszaéljen a hatalmával. A ’90-es években Soros hűséges szövetségese, Magyar Bálint, a liberális-exkommunista kormány oktatási minisztere olyan szabályt hozott, amely a magyar egyetemekkel szemben indokolatlan versenyelőnyt biztosított a Soros-egyetemnek. Mi ezt a kiskaput becsuktuk, és elrendeltük, hogy minden, Magyarországon létesített külföldi egyetem ugyanolyan feltételek szerint működjön, és tartsa be a jogszabályokat. Valamennyi egyetem gond nélkül teljesítette a jogszabályi feltételeket. Egyetlen kivétel volt: a Soros-egyetem. Alapítója számára ugyanis kifizetődőbb volt farkast kiáltani, nemzetközi kampányt szervezni Magyarország ellen, mint a megszerzett privilégiumokat feladni.Hazugság hazugságot szül. Álljon itt a legnagyobb hazugok és hazugságok toplistája.

– Guy Verhofstadt »egész Európát érintő szégyenről« írt.

– Judith Sargentini egy saját gyártású kisfilmben mondta: a CEU-t elüldözték.

– A Európai Bizottság által készített 2020-as országjelentés pedig azt írja: »a CEU befejezte a tudományos tevékenységét Magyarországon«.

Az egész EU szégyene, hogy a szóban forgó, tényszerűen hamis állítások uniós jogi eljárások alapjaiként szolgálnak. Quo vadis Europa?”

57.3.3. Mindenek előtt vegyük észre, hogy a művet közlemény formájában kiadó állami hírügynökség, a Magyar Távirati Iroda Országos Sajtószolgálata milyen kompetens módon szerkeszt, és milyen mesterien támasztja meg az idősíkok rángatásával játszadozó (szamizdat, „kizökkent idő”) szerzőt, amikor június 28-ra datálja a valójában szeptemberben megjelent írást.

57.3.4. A Szamizdat sorozat tavaly novemberben indult, Orbán műfaji kísérletét néhány hónapja értékelte már Magyari Péter, tessenek elolvasni, érvényes mostan is. Azt azért ismételjük át, hogy mennyire eredeti, mélyen önironikus gesztus a több mint évtizede hivatalban lévő, példátlan mértékű hatalomkoncentrációja közepén karmelitázó, a magyar sajtó felét dróton rángató miniszterelnöktől, hogy a földalatti antikommunista ellenállók illegális kiadványainak nevét (pá ruszki: szam – saját, ön-; izdatyelsztvo – kiadó) adja sorozatcímként.

57.3.5. A legutóbbi, CEU-s dolgozat jelentésrétegei számosak. Nem is lesz időnk sorra venni mindet. Más-más réteget bonthat ki belőle a lelkes orbánista, az egyszerű, alacsony beosztású harcostárs, a rendszer magasabb szintű tisztviselője, és mást maga a szerző.

57.3.6. A maga módján többé-kevésbé független, a magyar közéleti mozgásokat figyelő, magyar nyelven jól értő befogadó számára nem marad sok lehetőség, amikor értelmezési lehetőségeket keres. Csakis az abszurd irányába indulhat, mivel nem nagyon talál az írásban olyan állítást, amit átfedésbe tudna hozni az ő nézőpontjából igazolható tényekkel. A budapestről elüldözött egyetem épületében konferenciát rendeztek = az egyetem működik, nincs elüldözve. Aki ezt az logikát hajlandó követni, az tényleg elhiszi, hogy Mészáros Lőrinc üzleti zseni.

57.3.7. A szerző legfontosabb szándéka alighanem, hogy rajongóinak adjon megfelelő értelmezési keretet a közelmúlt eseményeihez, egyszersmind megerősítse bennük a megtámadottság, az igazságtalan meghurcoltatás satöbbi érzését. A szokásos bújtazüldözöttsfelékardnyúltbarlangjába.

A pártbeli, magasabb rangú harcostársaknak egyfajta szellemi lojalitásgyakorlat: EZ az igazság, a MI igazságunk, erről ezt kell gondolni. Pedig a jobb képességű orbánisták nagyon jól tudják, hogy egy szó sem igaz az egészből, nem volt semmilyen versenyelőny, sem Magyar Bálint, sem más, ahogy nincs már CEU sem Budapesten, de mostmár azt is tudják, hogy jobb lesz ragaszkodni a központilag kiadott magyarázathoz.

57.3.8. Az elmúlt hónapokban két toporbánista, Lánczi András és Stumpf István is kibeszélt ebből a narratívából (érdekes, hogy ők szerepük szerint ki-kibeszélnek), azt fejtegetve, hogy hát a CEU maradhatott volna Budapesten, ha az egyetem és Soros nem állnak bele annyira a „migránsügybe”. (Tehát: bevallották, hogy a CEU Orbán politikai bosszújának áldozata.) Érdekes, hogy a kibeszélőkben érezhető volt ugyan a kényszer, hogy közelítsék a saját értelmezésüket a valósághoz, mert a hivatalos magyarázat még nekik sem volt elfogadható. Az aztán külön érdekes, és fantasztikus mélységeket villant meg a rendszer pszichológiájából, hogy még ez a kibeszélős magyarázat sem közelítette igazán a tényaket, merthogy Soros és az egyetem egyáltalán nem állt bele úgy semmibe, ahogy azt narrativálják (és ha beleállt volna, akkor mi van?); más kibeszélők – Finkelsteinék – meg azt fedték fel, hogy Soros univerzális ellenséggé fejlesztése már korábban megkezdődött, és aztán központi eleme lett a 2018-as kampánynak, akármit csinált volna a CEU, ezt a szerepet már kiosztották neki.

57.3.9. A szöveg olyan, mintha a szerző saját magát is győzködné. Újra és újra ismétli politikai hittételeit, szinte mantrázva, mintha meg akarná nyugtatni magát: tényleg így van, csak így lehet.

A poén („Quo vadis Europa?”) nemcsak mesteri, de felettébb eredeti is, bár én a „Janus-arcú Európa, Quo Vadis?”, esetleg a „Ceterum censeo: Janus-arcú Európa Quo Vadis?” verziókat még erősebbnek érezném. Dehát, nota bene: nem én vagyok itt a Cui prodest, legföljebb a Pars pro toto.

57.4. A heavy metal alrovat visszatér

57.4.1. Továbbra is cihedelikus rock, persze, de most eredeti, hatvanas évek, és az egyik legnagyobb, a kaliforniai Love zenekar. A Skid című dal gitártémája feltűnően hasonlít a magyar Neurotic leghíresebb számára, a Brékre (vagy Rap?) („A mozi, a mozi…”). A gitárdallam stimmel, a basszus más.

57.5. „Saturday Night Fever” rovat: Csak csacsacsa

57.5.1. Pécsettütt 99 év után engedélyezték a tangózást. Felelőtlen döntés, ilyen kiélezett időszakban, amikor a migránsszex-, pornó- és pedofíliapárti Európa tönkre akarja baszni hazánkat Karácsonnyal gruppenban. Komoly visszalépés a nemzeti kultúra kárára. De tényleg, ha 99 évig kibírták tangó nélkül, akkor most már minek? Én a salsát is betiltanám, azonnal, mindenütt.