444.hu, 2021. augusztus 12.
UJ PÉTER
51.1. Irány a szebb, közösebb jövő!
51.1.1. Dear aranybogár Olvasó! Illetve mostmár (vagy majdnem): Előfizető! (V.ö.: Tisztelt vásárlónk! Örülünk, hogy hogyishíjákunk mellett döntött. Reméljük, hogy az Ön által megvásárolt Prémium Kategóriás Izé legmaximálisabb mértékben biztosítja az Ön számára a Vásárlói Elégedettség széles körben vágyott Élményét.)
Egészen még pontosabban kváziuszkve: Előfizető-szerűség! (Ne menjünk bele! De belemegyünk.)
Annyi balszerencse közt, oly’ sok viszály után elindult a rendszerváltás.
Nem, nem az. Csak emez.
Huszonhat gyönyörű, minden szempontból sikeres évet (esztendőt) töltöttünk az Ingyenes Tartalom néhány éve még örökéletűnek tűnő rendszerében. (Márminthogy az Internettóval meg az Indexszel együtt, mert a 444 még alig múlt nyolc.) Most vége.
De ez egyáltalán nem szomorú. Sőt! Hanem! Pláne! Ellenkezőleg!
A 444 mától előfizetős. Nem teljesen, de azért az.
51.1.2. Édes putyuli-mutyuli Olvasó! Teneked már aligha köll magyarázni, hogy mi merről hány méter. Ismered a dörgést. Tudod, hol lakik az Úristen. Láttál már éjjeli őrt nappal meghalni. Hogy hát akármerre jársz az interweben (éjt nappallá téve böngészel a hálószemek, ottlapok és webkikötők között – vö.: sírva tallóz, aki él), alig találsz már valamirevaló újságot, amelyik teljesen ingyenes. Az okát is tudod jól: Facebook, Google satöbbi, a hirdetésre használható webfelület tart a végtelenbe; a minőségi sajtót csak az olvasói tarthatják el.
51.1.3. A 444-et első pillanattól fogva az olvasói tartják el (fenn): az első négy évben még a régi, közvetett módon, a figyelmükkel tartották el, akkor még ez is elég volt, illetve elég nem volt, de kihúztuk vele egy darabig. Aztán négy éve elindítottuk a támogatási programunkat, és akortól már közvetlen módon is. Rengeteg kétség voált bennünk, sosem csináltunk még ilyet, nem is értettünk hozzá. Aztán… láss csodát! Kaptunk pénzt mindenfélére, lettek Makrók, stúdió, filmek, könyvek. Fejlődni, erősödni tudtunk.
2020 tavaszán, a lesújtó koronavírus-válságban, az első lezárások idején napok alatt zuhant össze a hirdetési piac. Ha akkor nincsenek az olvasói forintok, talán felszínen sem maradunk. Ebben a válságban indult jelen Körben méltán népszerű elő-előfizetői programunk is, amelynek Te itten tagja vagy, értelemszerűen, kedves Olvasó. A Kör célja éppen az volt, hogy finanszírozza az átállást a kiszámíthatóbb, olvasói bevételekre alapuló rendszerre.
Ide érkeztünk most, kedves Olvasó, a jóvoltodból. Irány a szebb jövő!
Mert a támogatós modell ideiglenes megoldás volt. Mentőöv. Hosszabb távon tervezni, fejleszteni csak kiszámítható bevételekre lehet. Ezt látjuk a nemzetközi példákból. Közben tanultunk, kupálódtunk, vasvellával hordtuk a besztprektiszeket a csűrbe.
Így lett, ami lett, íme: keserves technikai tekergetések után (és még mennyi lesz! előre is elnézést kérünk, rajta vagyunk meg minden…) helyben vagyunk, a 444 előfizethető.
51.1.4. És van még itten valami. Az obligát geopolitikai realitás.
„Szabad sajtó nélkül nincs demokrácia. Nélküled nincs szabad sajtó.” (Ha szabad magunkat idézni. És azt még szabad.)
A kedves Olvasó is kénytelenek (kelletlen) részt venni az orbánizmusnak nevezett, meglehetősen rizikósnak tűnő társadalmi kísérletben, amelynek viszonylag fontos eleme, hogy a normális (nyugati típusú avagy liberális) demokráciákban megszokott, autonóm szellemi műhelyekre épülő sajtót felszámolja, helyette azt gondolja célravezetőnek, ha a nyilvánosság jelentős részét (legalább kétharmadát) a felcsúti stadion VIP-páholyából vezérlik szotyiköpködés módszerével.
Az ezen felül így-úgy megmaradt sajtót viszont darálja, rúgdalja, kiszorítja, beszorítja, részeit el-elfoglalja, sőt ha kell, megfigyeli, lehallgatja, kriminalizálni próbálja, ahogyan a nagy példakép odaát, a Krasznaja plóscsagyon.
Ez a sajátos elképzelés évente minimum kétmilliárd eurójába (!!) kerül az adófizetőknek. A nem Felcsút-drukker magyar adófizető tehát abban az irigylésre legkevésbe sem méltó helyzetben van, hogy az ő pénzéből tartják el azt a médiát, amely gyakorlatilag nem csinált mást, mint őt magát (a nem Felcsút-rajongót, az eszményeit, az erkölcseit, a kedvenceit) gyalázza válogatott hazugságokkal, próbálja lejáratni ravasz manipulációkkal, és közben ennek a nem Felcsút-drukker polgárságnak el kell tartania a tisztességesen működő és ízlésének megfelelő sajtót is.
Most nincs más választás.
Tényleg nincs.
Ezért is döntöttünk úgy, hogy a 444 tartalmának jelentős része továbbra is ingyenes marad. Hogy minél többen hozzáférhessenek.
De a 444 csak úgy tud működni, és előállítani ezt az ingyenes tartalmat, ha megfelelő számú előfizetőt talál. Ha elegen lépnek be abba a közösségbe, amelynek, reméljük, te is tagja maradsz, kedves Olvasó, hogy megtarts bennünket, megtartsd a szabad sajtót. Magadnak. Nekünk.
Cserébe mindenféle extrákkal kedveskedünk neked: nyomtatottal, online-nal, satöbbivel.
De a technikai részletekkel, most nem traktállak.
Kedves olvasó, tessél klikkolni.
(Örülünk, hogy hogyishíjákunk mellett döntött. Reméljük, hogy az Ön által megvásárolt Prémium Kategóriás Izé legmaximálisabb mértékben biztosítja az Ön számára a Vásárlói Elégedettség széles körben vágyott Élményét.)
51.2. A diktatúra áldozatai
Hétfőn volt egy éve, hogy Kelet-Európa ha nem is utolsó, de mindenképp legeszelősebb diktátora, Lukasenka elcsalta az utolsó elnökválasztást Fehéroroszországban. Nem mintha az előzőt, meg az előtti meg az az előttit nem csalta volna el, de itt már olyan pofátlan volt a csalás mértéke, és annyira tűrhetetlenek az állapotok a legatyásodott országban, hogy Belarusz föllázadt. Az egykori téeszelnöknek pedig úgy elgurult a gyógyszere, hogy azt már senki vissza nem hozza: letartóztatottak ezrei, politikai foglyok százai, szétvert tüntetések, gyilkosságok, eltűnések, elrabolt repülőgép, külföldön gyilkoló titkosszolgálat. És meg lehet csinálni. Európa szomszédjában. (Külföldi ügynöknek minősített sajtó, kriminalizált civil szervezetek… Mik vannak, nem?!)
51.3. Mit adtak nekünk a Habsburgok?
51.3.1. A magyar nemzettudat legszilárdabb alapja a Szabadságharc óta, hogy a Habsburg Birodalomnál még a halál is jobb. Ehhez képest Sascha O. Becker és Ludger Woessmann közgazdász kutatók azt mutatták ki, hogy piszok nagy mázlink volt, hogy egykor beletartoztunk, mert még ma is világosan kirajzolódik az egykori birodalom határvonala, akár az utódállamokon belül is: az egykori Habsburg-területeken az emberek jobban bíznak az igazságszolgáltatásban, a rendőrségben, egyáltalán: az állami intézményekben. Míg a határokon kívül – például az egykori oszmán-török vagy orosz cári területeken – sokkal kisebb ez a bizalom, és nagyobb a korrupció.
51.3.2. Ez a hosszútávú közgáztörténészkedés mintha divatba jött volna, pláne, hogy új módszerekkel már visszamenőleg is elő tudnak állítani fontos gazdasági adatokat. Az év elején mutatták be például kelet- és nyugat-európai kutatók közös tanulmánykötetét Közép-, Kelet- és Dél-Európa XIX-XX. századi gazdaságtörténetéről. Amiből – gigaszpoiler! – az derül ki, hogy a térség országai kétszáz éve is pont ugyanúgy álltak gazdaságilag a kontinens legfejlettebb államaihoz képest, sőt, egymáshoz képest is, mint manapság. Felzárkózás semmi. Viszont a népszerű köztézissel ellentétben a szocializmus évtizedei sem hoztak leszakadást.
Hosszú távon mind meghalunk.
51.4. Fonák pörgetés
51.4.1. A kínai pingpong ma is a legkommunistább módon működik. Az edzők kőkorszaki módszerekkel kínozzák a gyerekek millióit lepukkant termekben, a rendszer korrupt és kegyetlen, egy tartományi csapatba kerüléshez már lehetetlen csúszópénzeket kell fizetni edzőknek, kommunista funkcionáriusoknak. A válogatott összeállításába még maga a Párt is beleszól.
Kína mégis egyeduralkodó asztaliteniszben évtizedek óta. Pedig a működése nem is emlékeztet arra, ahogy nyugati megítélés szerint egy sikeres sportágnak működnie kéne.
A félelmetesen nagy utánpótlásbázis – egyes adatok szerint több mint tízmillió igazolt asztaliteniszező van az országban – termeli az újabb tehetségeket; a naponta hosszú órákon át tartó monoton gyakorlás elképesztően pontossá csiszolja a játékosok technikáját.
A pingpong pont úgy működik, és megy előre rendületlenül, ahogy a kínai oktatás, a kínai gazdaság, a kínai társadalom maga – írja a Bloombergen Tom Orlik Kína-szakértő közgazdász.
51.5. Balalajka bitumen
51.5.1. Egy magazincikk kedvéért ástam elő az agyam mélyéről Tímár György Nevető lexikonát, amely a hetvenes-nyolcvanas évek Ludas Matyijában (fiatalabbaknak: kommunista vicchetilap) állandó rovat volt. Én meg állandó olvasója, nyilván. Megtaláltam a Magyar Elektronikus Könyvtár gyűjteményében. CSODA!
„BALALAJKA – Orosz zenészek alsó ajkának pengetésre használt része.”
„BITUMEN – Az óceániai Kátrány-szigeteken lakó bitu bennszülöttek angol neve.”